2013. január 20., vasárnap

Miért van annyi reflux? | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.

Miért van annyi reflux? | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.

Miért van annyi reflux?

A refluxról és az elsavasodásról
Már ifjú koromban, mikor még nem tartoztam a tudatos táplálkozók közé, felfigyeltem valamire, ami most újra eszembe jutott, hogy sok refluxos kérdezgetett.
Nekem is voltak refluxos „élményeim”. Ha lehajoltam, a torkomban savas büfögést éreztem. Néha éjszaka arra ébredtem, hogy sok a savam. Ha délután több süteményt fogyasztottam gyakran ért ez az „élmény”. Imádtam a krumplis pogácsát, anyámat gyakran kértem, hogy csináljon. Ilyenkor degeszre ettem magam, amennyi belém fért, pedig tudtam, hogy gyomorégés fog következni, mégis csak tömtem magamba a pogácsát. Ekkor kialakult bennem egy gondolat: „Ha el akarom kerülni a savas büfögést és a gyomorégést, minél kevesebb krumplis pogácsát és minél kevesebb süteményt kell fogyasztanom”. Valahogy ellent kell állnom, bármennyire is döglesztően finom a friss pogácsa és a tüneményesnél tüneményesebb sütemények. De akkor valahogy az is felmerült bennem, hogy nem a kőkemény, brutálisan maró gyomorsav, amit a torkunkban érzünk, hanem valami gyengébb savakról lehet szó.

A gyomorsav kémiailag, sósav (H+Cl-). Ismerik a háziasszonyok a sósavat, azzal tisztítják a fürdőszobában és a konyhában a vízkövesedést. Tudják, hogy mennyire kell rá vigyázni nehogy a ruhára vagy a kötényre rácsöppenjen, mert füstképződés közben kimarja, a csöpp helyén egy lyuk marad. Ha a bőrünkre cseppentjük ezt a savat, azt sebesre marja. Az volt tehát a következtetésem, hogy nem tiszta gyomorsavat böfögünk vissza refluxnál.
Már megint a keményítők és cukrok a fő bűnbakok
Megint találkoztunk a pogácsában lévő keményítővel és az édességekben lévő könnyen felszívódó cukrokkal. Már a refluxnál is? Azt már megmagyaráztuk, hogy miként okoznak ezek a tápanyagok metabolikus szindrómát a gyulladásfaktorokkal, miként okoznak rákot ezek a szénhidrátok azt is, hogy miért baj az, ha a vérünkben állandóan magas az inzulin-szint? De hogyan lesz a szénhidrátoknak közük a savasodáshoz, mikor semmi savas kémhatás nincs bennük? A savasságnak a szénhidrátok magas glikémiás indexéhez és a glikémiás telitettségéhez sincs semmi köze. Itt valami más típusú összefüggés okozza nekünk a bajt. A cukrokat és a keményítőből átalakult cukrokat nem a gyomorban emésztjük, nem ott szívjuk fel. Ha mi nem csinálunk semmit a cukrokkal a gyomrunkban, akkor mégis hogyan tudja befolyásolni a gyomor savasságát a benne lévő cukor?  Egyféleképpen történhet: ha a gyomorban lévő cukor megerjed. Az erjedést erjesztőgombák és baktériumok végezhetik, az erjedés folyamán különböző szerves savak keletkeznek, és ezek okozhatják a savasodást. Igen, de a gyomornak igen magas a hidrogén ion koncentrációja (a pH 1és 3 között mozog). Ilyen savas környezetben csak nagyon kevés mikroorganizmus képes élve maradni.
Miért savas ennyire a gyomor?
Egyrészt a fehérje-emésztés miatt kell ilyen sok hidrogén ion. Másrészt az erős savi miliő elpusztítja az étellel magunkhoz vett rengeteg mikroba legnagyobb részét. Vagyis, megvéd bennünket a fertőzésektől. Ugyanúgy megvéd bennünket a gyomortartalom erjedésétől is. Van még egy szerepe az erős savmiliőnek a gyomorban. Szabályozza a gyomor nyitását és zárását. A gyomor pH-ja 1 és 3,5 között változik normálisan. Ez a változás a sósav hígulását követi. Minél savasabb a környezet, annál jobban zárnak a gyomor körkörös záróizmai. Ha elég sok a gyomorsavunk zárva van a gyomrunk. Ahogy az étel felszívja a gyomorsavat, csökken a savasság, az elzáró izmok is engednek.
Mikor érezzük az étel illatát, vagy látjuk a kívánatos látványát, elindul a nyálunk, összekeveredik a rágás közben az étellel, mikor lenyeljük, a megrágott, nyállal kevert étel eléri a gyomor felső záróizmát. Mivel a nyál és az étel pH-ja semleges körüli, a záróizom körül csökken a savasság, ezért a záróizom ellazul. A lenyelt táplálék így bejuthat a gyomrunkba. Mikor az illatot éreztük nemcsak a nyál kezdett el termelődni, de a gyomorsav első cseppjei is megjelentek a gyomorba. Mikor beér az étel a gyomorba, egy újabb adag gyomorsav ömlik be. A gyomorsavat az étel fokozatosan felszívja, és egyre csökken a gyomor falán érezhető savasság. Ez a gyomorsav felhígulása miatt van így. (Mikor a gyomortartalom savassága eléggé lecsökken, az alsó záróizma kinyílik és eltávozik a gyomortartalom a patkóbélbe. A gyomorsav harmadik lökete ekkor önti el a gyomrot, mikor kiürült a gyomor, azért, hogy az alsó záróizom is összezárjon.)
Képzeljük el, hogy egy 5 literes befőttes üvegbe festékkel megfestett vizet öntünk, mondjuk egy litert. Megtöltünk egy lufit 3 liter tiszta vízzel. Ha lufit betesszük, majd kivesszük az üvegből, a lufiban lévő víz színe nem változik. Ha ellenben a lufiba lyukakat fúrunk a benne lévő víz megszíneződik, amíg a festékes üvegben tartózkodik. Ezen idő alatt az üvegben lévő víz színe elhalványul. Kisebb lesz a festékmolekulák koncentrációja. A gyomorsav-molekulák ugyanígy hígulnak a gyomorban, mikor étel kerül ide. A hígulás sebessége függ a lyukak méretétől. (Minél nagyobbak a lyukak, annál gyorsabb az elszíneződés folyamata.) A hígulás mértéke pedig függ a festékbe merített lufi méretétől. (Minél nagyobb a lufi, annál halványabb lesz az üvegben az elszíneződés.) Azt látjuk, hogy a nagy lufitól, a nagy mennyiségű ételtől, bármi is legyen, óvakodni kell! Ne zabáljunk, mert az rengeteg savat igényel! Ha pedig elfogy a sav, nem savasodik eléggé el az étel, beindulhatnak az erjesztő mikrobák. Ha mindig keveset ennénk, de többször, akkor több esélyt adnánk az elégséges gyomorsavnak, és kevesebb lenne az esélye az erjedéseknek.
Vizsgáljuk még meg a lufi lyukait, a gyomorsav hatásának a sebességét! Nézzük meg egyenként a szénhidrát, a fehérje és a zsír viselkedését a gyomorsavval. A szénhidrát-hordozók a növényi eredetű ételek, a gyümölcsök és zöldségek. Ha nem főzzük meg őket, hanem nyersen fogyasztjuk, akkor a gyomorsav nem hatol be az étel, például a saláta tömegébe, mert az élő salátalevelek sejtjei épek, nem átjárhatók a gyomorsav számára. A saláta félszínéig jut, és ott az erős sav fertőtleníti a leveleket. Semmi egyéb nem történik! Ellenben, mi történik, ha megfőzzük vagy megsütjük a növényi eredetű ételeket? Például, nézzük meg a főtt vagy sült krumplit. A főzés és sütés alatt a nagy hő miatt átjárhatóvá válnak a növényi sejtek falai. (Az egész lufi tele lesz lyukkal.) A krumpli teljes tömegében felszívja a gyomorsavat, a krumpliban lévő keményítőmolekulákkal nem tesz semmit a gyomorsav, de elvonja, haszontalanul! Olyan, mint egy szivacs. Gyorsan elfogy a gyomorsavunk! Sok olyan étel részecske marad, ahová nem jut már gyomorsav. Itt beindulnak az erjedések. A wokban sült zöldségekkel, valamivel jobb a helyzet, mert a növényi rostokba, még ha hővel kezelt is, nem megy bele a sav. Nem olyan jó szivacs.
A fehérjék, például a hús, emésztésénél nagyon fontos az erős sav, a gyomorsav, jelenléte. A fehérjéket úgy kell elképzelni, mint egy gombolyagot. A sav arra szolgál, hogy a gombolyagot legombolyítsa. A fehérje fonalakhoz már hozzáférnek a fehérjebontó enzimek, amelyek a fonalat aminosavakra bontják. Ezeket már fel tudjuk szívni a vérkeringésbe. A hús emésztése tehát egy hosszú folyamat, amíg minden gombolyagot kigombolyítunk sok időbe telik. (Vagyis a húsnál is nagyon apró lyukak vannak a lufin.)
Mi történik a zsírral a gyomorban? A zsírra nem hat a gyomorsav! A zsír nem emésztődik a gyomorban. Viszont a húst bevonva lassíthatja az emésztést. (Lefedi a lufi lyukait.) De ez nem ártalmas! A zsír majd a patkóbélben emésztődik az epesavakkal.
Mi van, ha eszünk egy tál húsételt sok krumpli, tészta vagy rizskörettel, és azt még megtetézzük egy adag süteménnyel? A köret felszívja szivacsként a gyomorsavat, de annyi nem marad a savból, hogy megakadályozza az erjesztő mikrobákat. Előbb el kezdi erjeszteni az egyszerű cukrokat, majd a keményítőből felszabaduló cukrokat, az erjedés alatt gázok keletkeznek, puffadunk. De mivel a gyomor savassága sem képes elég erőssé válni, hogy zárva tartsa a gyomorzár körkörös izmait, a gyomorgázokat felböfögjük, a kinyílt gyomorszájból savas gyomortartalom csordul vissza a nyelőcsőbe. Ahhoz nem elég savas a gyomortartalom, hogy lezárja a nyelőcsőbe vezető utat, de ahhoz elég savas, hogy a nyelőcsövünket marja. Ez a reflux.
Kérdezhetitek, hogy ezt a gyakori problémát, mint a reflux a tudomány nem vizsgálja? Vagy ha igen, akkor miért nem segít az egyszerű emberek bajain. El kell mondanom nektek, hogy a humán egészségügyi kutatóközpontok, csaknem mindent tudnak a reflux molekuláris hátteréről. Minden molekula, amely közreműködik a gyomorsav szabályozásában ismert. A gyomorban történő emésztés minden momentumába bele tudnak látni, és azt meg tudják változtatni. Magas szintű tudományos dolgozatok ezrei keletkeztek ebben a témában. Akadémikusi, professzori kinevezések és kitüntetések garmadája született, megérdemelten. A következő ábrán bemutatom nektek, hogy mi mindent tudunk már a gyomorsav szabályozásának hátteréről.
 
A gyomorsav kiválasztásának befolyásolására nyolc molekuláris helyet találtak. Mindegyik helyen befolyásolhatjuk a kiválasztott gyomorsav mennyiségét. Erre a nyolcféle helyre nyolcféle gyógyszer hat. Több száz gyógyszergyártó dolgozik a hatóanyagok előállításával. Tehát rengeteg gyógyszerünk van rengeteg tudományos dicsősségünk, de a reflux esetek 90 % megoldhatatlan ezekkel a hatóanyagokkal. Miért?
Elsavasodás
Az elmúlt 50-100 évben megváltoztak a táplálkozási szokásaink. Sokat eszünk, zabálunk, és a rengeteg keményítőt tartalmazó, hő kezelt köreteket tömjük magunkba. Ezt a zabálást végül desszerttel tetézzük. Ebből a nagy keményítőtartalmú köretből ragacsos maszlag lesz, amely magában tartja, abszorbeálja a sósav (gyomorsav) mindkét elemét, a hidrogén iont és a klór iont is. Az étel nagy részének a savassága nem emelkedik meg. Ez a helyzet két szempontból is aggasztó, teret ad a gyomorban történő erjedéseknek, másrészről pedig sok fehérje emésztetlenül gombolyagban marad a sav nélkül. Az emésztetlen fehérjék a vastagbélben okoznak bajt, a rothasztó baktériumok prédája lesz, és bűzös székletet és rákkeltő szabadgyököket eredményezve. A gyomorban történő erjedés, puffadást, böfögést, refluxot eredményez az erjedés alatt felszabaduló gázok miatt. A nagyadag keményítő csirizben ragadt klór ionok egyéb gondot is okoznak. Nem tudnak visszajutni a vérplazmába! A klór ionok helyett egyéb szerves anionok kerülnek a vérbe az erjedés végtermékeiből. Ezt a helyzetet anion résnek („anion gap”) nevezik, ami a metabolikus acidózis, elsavasodás egyik jele. Ilyen módon igaz az „elsavasodás”. De nem a húsevéstől, tojástól, sajttól és egyéb fehérjéktől savasodunk el, hanem a keményítőben gazdag köretek (krumpli, tészta, kenyér, rizs, nokedli) túlzott adagjaitól és a rákövetkező cukros desszertek erjedésének következményeitől. Bocsánatot kell kérnem azoktól, akiknek mereven állítottam, hogy nem lehet, hogy elsavasodunk, mert a metabolikus acidózis nagyon ritka jelenség. De, úgy látom, nem volt igazam, valószínűleg gyakori, mert a reflux is gyakori manapság. Mentségemre legyen mondva, hogy én azt a kórélettan tankönyvekből vettem, hogy ritka az acidózis. Amikor írták a tankönyveket, több mint 50 évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy igaz volt. De ma, sajnos, nem.
Hogyan lúgosítsunk?
Még az általános iskola kémia órákon mutattak olyan kísérletet, ahol egy darabka fém káliumot, mely olyan volt, mint egy puha szappan, egy papírcsík szélére helyeztek, majd együtt őket a víz felszínére tette a tanár. Nagyon érdekes esemény játszódott le, a papírcsík, mint egy motorcsónak elkezdett a víz felszínén cikázni. Ott, ahol a kálium darabka érte a vizet, heves pezsgés keletkezett, a vízbe felszabaduló gáz hajtotta előre a papírt. A tanár egy ilyen könnyed kis kísérlettel elmagyarázta, hogy miként keletkezik a káliumhidroxid, a kálilúg! Mi történt itt? (Ezt a nyúlfarknyi kémiát ki kell bírnotok!) A víz H+ ionra (hidrogén ionra)és OH-  ionra (hidroxidionra) bomlott, míg a fém kálium áll K+ ionokból és elektronokból (a fémes kötés elektronjaiból) a fém káliumból két K+ ion és két elektron kiszakadt, a két elektron a két hidrogén ionnal egyesült hidrogén gázzá (H2) a két kálium ion a két hidroxiddal két kálilúgot alkotott. Ez a leghatékonyabb lúgosítás! Mert megszünteti, semleges gázzá alakul a két savasságot okozó H+ ion, eközben két erősen disszociált hidroxidion, lúg keletkezik. A savat el lehet tüntetni úgy is, hogy lúggal összeöntjük, ekkor só keletkezik. Ezt só képzésnek, nem pedig lúgosításnak nevezzük. Miért írtam ezt az elemi kémiát ide. Csak azért, hogy rögzítsük, ha lúgosítunk, mindig kell elektron is.
A legjobb lúgosítók az élő enzimekkel teli élő, zöld növények!
Az élő rendszerek vizes oldataiban az elektronok nem tudnak úgy mozogni, mint a fémekben. Az élőkben csak enzimek segítségével lehetséges elektronátadás!  Mivel említettem, hogy a lúgosításhoz kellenek az elektronok, ezért azt is kijelenthetjük, hogy a lúgosításhoz kellenek az enzimek. Mikor olvastam dr.Young könyvét a pH- csodáról, nagyon lelkes voltam, mert a fagyasztva szárított zöld növények porait favorizálta, mint lúgosítókat. Magam is kipróbáltam a porkeveréket. De mikor egy szervetlen (élettelen) csepegtető löttyöt ajánlott a lúgosításhoz, akkor rájöttem, hogy nem igazán alaposak az ismeretei az élőlények sav-bázis egyensúlyának szabályozásáról. Ekkor kerültem a lúgosítók ellentáborába. Miután több embernél súlyos egészségi problémákat okozott, a hatóság betiltotta a csepegtető löttyöt, megnyugvásomra!
Most már értitek, miért favorizálom a zöld turmix italokat és a húsételekhez a zöld salátatálat?
Kedves Barátaim, Olvasóim, elárulom nektek, miért kezdtem tüzetesebben foglalkozni a refluxszal. Sok refluxos gél fogyasztóm azt jelezte vissza, hogy neki enyhültek a refluxos tünetei. Nagyon elgondolkoztatott engem, hogy lehetséges, hogy egy savas fermentátum, mint a gél, igaz, hogy élő, de tele van szerves savmaradékkal és mégis jót tesz egyes refluxosoknak? Talán azért, mert élő, tele van enzimmel is? Talán azért, mert nyálka, lefedi a gyomor falát? (Mivel a refluxosoknál hiányos a nyálkatermelés?) Talán azért, mert a rostokat befedő kötött víz nem engedi magába a hidrogén és klór ionokat? Talán mindegyik tényező szerepet játszhat? Az egzakt választ ma sem tudom, de refluxhoz tartozó tananyagot megtanultam. Az utolsó ponthoz, hogy a rostok körüli kötött víz kiszorítja a H+ ionokat, hozzátartozik még egy megjegyzés. Akik párolják, vagy hírtelen megpirítják a zöldségeket, azok ugyan elvesztenek bizonyos mennyiségű enzimeket és vitaminokat, de a H+ iont kitaszító rostok miatt jobb köretet kapnak, mint a keményítőben gazdag krumpli, rizs vagy tészta.