2013. január 18., péntek

Mi a baj a teljes kiőrlésüekkel? | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.

Mi a baj a teljes kiőrlésüekkel? | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.

Mi a baj a teljes kiőrlésüekkel?

Mi a baj a teljes kiőrlésű lisztekből készült ételekkel?
Többen kérdezik tőlem, hogy jó, megértik, hogy a finomított lisztből készült kalácsot, fehérkenyeret és egyéb tésztaféléket nem javasolom, de hát a teljes kiőrlésű, az más! A teljes kiőrlés azt jelenti, hogy rostban gazdag, ásványi anyagokat, nyomelemeket és vitaminokat is tartalmaz a belőle készült étel.
Nem sok, de három problémám van a teljes kiőrlésű termékekkel:
1. Igaz, hogy arányosan kevesebbet, mint a finomított liszt, de bélgyulladást okozó gliadint tartalmaz.
2. Igaz, hogy arányosan kevesebbet, mint a finomított liszt, de keményítőben gazdag a teljes kiőrlésű liszt is, ami magas inzulinszintet okoz. (Az állandó magas inzulin-szint szintén gyulladásokat gerjeszt.)
3. A gabona magvak rostjai rossz vízmegkötők és ezért nem tudják ezek a rostok kellő mennyiségű kötött vizet biztosítani a bélflóra-regeneráláshoz és növekedéshez. (Nem jó prímbiotikumok!)

A rostos táplálkozás előnyeiről számtalan tanulmány jelent már meg, de azokban a tanulmányokban, amelyekben az étkezési rostok emelt mennyiségét gabona magvakból nyert rostokkal biztosították, a várt pozitív hatások elmaradtak. Sem a rákos megbetegedésekre sem a szív és érrendszeri betegségekre nem találtak semmi pozitív hatást a magasabb rostbevitel esetében. Azokban a vizsgálatokban viszont, ahol a rostokat nyers zöldségek és gyümölcsök biztosították a rostos táplálkozásnak pozitív hatásai voltak: kevesebb megbetegedést találtak a rostban gazdagon táplálkozó csoportokban, mint a kontrollokban, ahol a rosttartalom alacsonyabb volt. A növények szárában, levelében és gyümölcseiben jobb vízkötő rostok találhatók, mint a gabona magvaiban. A szárak és levelek cellulózrostjai jobb vízkötők, jobb prímbiotikumok, mint a gabona magvakban lévő korpa.
A rostos táplálkozásról szóló pozitív vizsgálati eredményeket a jó vízkötő rostok (prímbiotikumok) a bélflórára gyakorolt jótékony hatásnak tulajdonítom. A rostok által kötött víz, a prímbiotikum, a legjobb víztápláló közeg a bélflóra mikrobáinak.
A gabona magvaiban lévő gliadin az emberek 80%-ban gyulladásokat okoz a bélfalban. A gyulladásgócok, mint azt már az előzőekben is tárgyaltuk, a betegségek kiinduló pontjai. Annál egészségesebbek vagyunk, minél kevesebb bennünk a gyulladás!
A cukorról már tárgyaltuk, hogy a rákos sejtek fő tápláléka. Ha a vérbe kevesebb cukor jut, akkor a rákos sejtek kevesebb táplálékhoz jutnak, tehát nem tudnak fejlődni. Azt is tudjuk, hogy a keményítőből bennünk gyorsan cukor lesz, vagyis, ha keményítőt eszünk, majdnem olyan, mintha cukrot ennénk. Keményítővel tehát szintén tápláljuk a rákos sejteket. Tehát a sok keményítőt tartalmazó ételektől tartózkodjunk, ha nem akarunk rákot!
De a vérben lévő magas cukor-szint magas inzulin-szintet is okoz. A magas inzulin-szint viszont a vérerekben lévő gyulladási gócokat szaporítja. Tehát óvakodnunk kell a magas keményítő tartalmú ételektől is, mert szív- és érrendszeri betegségeket okozhat.
Tehát akkor már érthető, hogy miért van baj a teljes kiőrlésű gabona magvaiból készült liszttel? Mert gliadint és keményítőt tartalmaznak! (Sajnos a krumpli is sok keményítőt tartalmaz!) Természetesen a növények szárai, levelei és gyümölcsei is tartalmaznak cukrot és keményítőt, ezért, ha valaki beteg, akkor erre is kell figyelnie.
Azért is vagyok büszke az általam feltalált mikrorostos gélre, mert kiváló vízkötő rostokat tartalmaz, vagyis jó prímbiotikum, ugyanakkor se gliadint, se cukrot és keményítőt nem tartalmaz. Vagyis minden szempontból egy kiváló rostpótló!