2011. február 20., vasárnap

Női infarktus tünetei

Női infarktus tünetei

Egy nővér szívinfarktussal kapcsolatos tapasztalata:
"Sürgősségi ápolónő vagyok és ez alábbiak a szívinfarktus legjobb leírása,
amit valaha is hallottam/olvastam. Kérlek, hogy figyelmesen olvasd el és
küldd tovább.


Nők szívinfarktusa
Én mindig is azt tapasztaltam, hogy a nőknél a szívinfarktus tünetei
mások, mint a férfiaknál, de ez a legjobb leírása a tüneteknek.
Tudtad, hogy szívinfarktus esetén nőknél nagyon ritkán fordulnak elő
olyan drámai tünetek, mint a férfiaknál? Olyan, mint a mellkasban hirtelen
jelentkező szúró fájdalom, az erős izzadás, a nyomás a mellkasban, a
hirtelen földre esés, ahogy a mozikban láttuk, ezek a férfiak jellemzői.
Az alábbiak a nőkre jellemző tünetek.


"Körülbelül 10:30-kor szívinfarktusom volt minden előzetes tünet nélkül.
Nem volt semmi előzetes trauma, ami jelezte volna, hogy mi következik be.
Kellemes meleg környezetben üldögéltem egy hideg estén, a cicámmal az
ölemben, a barátom által küldött érdekes történetet olvasva, és éppen az
járt az eszemben, hogy igen, ez az igazi élet, kellemes és meleg, ülni a
puha karosszékben a lábaimat puffon pihentetve.
Egy perccel később szörnyű gyomorfájdalmat éreztem, olyat, mint amikor
sietve bekapsz egy falat szendvicset és innod kell rá, mert úgy érzed,
hogy egy golflabdát nyeltél le és ez nagyon lassan halad lefelé a
nyelőcsöveden és ez nagyon kellemetlen. Úgy érzed, hogy nem kellett volna
lenyelni olyan gyorsan, tán jobban meg kellett volna rágni, és innod kell
rá, hogy lemenjen a falat. Ezeket a tüneteket éltem át, csak ott volt a
probléma, hogy nem ettem semmit öt óra óta.
Amikor ez az érzés alábbhagyott, akkor a gerincemen apró nyomó érzés
szaladgált végig, felgyorsulva fel-alá, amikor elérte a szegycsontomat.
Ez a furcsa érzés feljött egészen az torkon át és az állkapcsomban
kulminált.
AHA most már tudtam, hogy mi történik, mindannyian hallottunk vagy
olvastunk róla, hogy az állkapocsban érzett fájdalom a szívinfarktus első
tünete. Azt mondtam a macskámnak és magamnak "Édes Istenem azt hiszem,
szívinfarktusom van!"
Leengedtem a lábtartót, a macskát kiengedtem az ölemből, próbáltam tenni
egy lépést, de elestem. Azt gondoltam magamban, hogyha ez szívinfarktus,
akkor nem kellene egy lépést sem tennem a telefonig sem, de ha nem teszem,
akkor
senki nem fogja tudni, hogy segítségre van szükségem, és lehet, hogy egy
perc múlva már nem tudok megmozdulni sem. Így óvatosan felemelkedtem és
lassan a szék karfájára támaszkodva átmentem a másik szobába és hívtam a
sürgősségi telefonszámot. Mondtam nekik, hogy úgy gondolom, hogy
szívinfarktusom, ezt azért gondolom, mert egyre erősödik a nyomó fájdalom
a szegycsontom alatt és kisugárzik az állkapcsomba. Nem voltam
hisztérikus, sem ijedt csak közöltem a tényeket. Azt mondta a mentős, hogy
azonnal küldi a rohamkocsit, és kérdezte, hogy a bejárati ajtó közel van-e
hozzám, ha igen, akkor nyissam ki az ajtót, és feküdjek le a földre olyan
helyre, ahol a mentősök azonnal meglátnak, ha bejönnek.
Én mindezt megtettem, kizártam az ajtót, lefeküdtem a földre, ezután
elvesztettem az eszméletemet. Semmire nem emlékszem, hogy a mentősök
bejöttek, megvizsgáltak, rátettek a hordágyra, hívták az ügyeletes
kardiológiát, bár egy kicsit magamhoz tértem, amikor megérkeztünk a
kardiológiára, az ápoló fölém hajolt és kérdezett valamit, valószínűleg
azt, hogy vettem-e be valamilyen gyógyszert, de nem voltam képes felfogni
a szavak értelmét, nemhogy válaszolni neki. Újra elaludtam, és nem
ébredtem fel csak azután, amikor már a kardiológus megoperált (betették a
stentet az aortámba)."
"Tudom, hogy úgy tűnik, hogy mindaz, amit elmondtam legkevesebb 20-30
percet vett igénybe, mielőtt a mentőket hívtam, pedig a valóságban ez
mindössze talán 4-5 perc volt és a mentőállomás és a kórház csak néhány
percre van tőlem, sőt a kardiológust már riasztották, tehát már várt a
kórházban, hogy újraindítsa a szívemet, amely időközben leállt, és a
stentet (értágító) behelyezze.
"Miért írtam le mindezt ilyen részletességgel? Azért, mert azt szeretném,
ha mindenki megismerné azt, amit én első kézből tapasztaltam.
1) Legyél felkészülve, hogy valami nagyon furcsa megy végig a testedben,
nem a szokásos, férfiakra jellemző tünetek, de valami megmagyarázhatatlan
érzések történnek (ez mindaddig megmagyarázhatatlan volt, amíg a
mellkasomba és az állkapcsomba fel nem ment a fájdalom). Állítólag sokkal
több nő hal meg az első és egyben utolsó szívinfarktusában, mint férfi,
mert a nők nem ismerik fel, hogy szívinfarktusuk van, és gyomorpanaszokra
gondolnak, bevesznek valami savlekötő vagy gyomorrontás elleni gyógyszert
és lefekszenek aludni, abban a reményben, hogy reggel jobban fogják
magukat érezni, csakhogy ez nem történik meg. Kedves barátnőim a ti
tüneteitek lehet, hogy nem ugyanazok lesznek, mint az enyémek, tehát én
azt javaslom, hogy mindig hívjátok az ügyeletet, ha bármi olyan
kellemetlen érzést tapasztaltok, amit azelőtt sohasem éreztetek. Sokkal
jobb, hogy esetleg feleslegesen jönnek ki, minthogy késő legyen.
2) Figyeljetek arra, hogy azt mondom, hívjátok a mentőket! És ha van rá
lehetőséged, vegyél be egy aszpirint. Az idő nagyon fontos tényező. Soha
ne próbálj kocsiba ülni és elvezetni az ügyeletre, mert saját magadra és
másokra is veszélyt jelentesz.
Azt se hagyd, hogy pánikba esett férjed vigyen az ügyeletre, mert
ahelyett, hogy az útra figyelne, azt nézi, hogy mi van veled.
Ne hívd az orvosodat, mert ő nem tudja, hol laksz, s ha mindez éjjel
történik, úgysem éred el, napközben pedig az asszisztense úgyis azt fogja
mondani, hogy hívjad a mentőket. Az orvosnak nincsenek a kocsijában azok
az életmentő eszközök, amelyekre ilyenkor szükség van. A mentőknél van
oxigén, amire neked azonnal szükséged van. Az orvosodat később
tájékoztathatják az állapotodról.
3) Ne feltételezd azt, hogy amit érzel, az nem lehet szívinfarktus, hiszen
jó a koleszterinszinted. A kutatások bizonyították, hogy a magas
koleszterinszint nem okoz szívinfarktust (hacsak nem nagyon magas és magas
vérnyomással is társul). A szívinfarktus oka a hosszan tartó stressz és a
szervezetben zajló gyulladás, amely a halálos hormonokat úgy felerősíti a
szervezetben, hogy a szívnél kulmináljanak.
Fájdalom az állkapocsban ébresztheti fel benned a gyanút!!! Legyünk
óvatosak és felkészültek. Minél többen tudunk a betegségről, annál nagyobb
az esélyünk a túlélésre."