2011. június 17., péntek

Mindennapi kenyerünket .recept is...| jomtom.hu

Mindennapi kenyerünket ....| jomtom.hu: "Mindennapi kenyerünk Magyarországon

Egy betanított munkás is bőven képes havi nettó 70 ezerért kenyértésztát összedobni
Vissza a cikkek menüjéhez

Mindennapi kenyerünket süssük meg magunk! Garantáltan ekkor járunk a legjobban.
Ehetjük azonnal forrón, vagy akár pár nap múlva, ilyenkor is teljes az élvezeti értéke, és nem utolsósorban tutira tudjuk, mit raktunk bele. Hogy macerás? Nem, ez nem igaz.

Földünkön a legrégebben, és azóta is a leggyakrabban fogyasztott étel minden bizonnyal a kenyér. Annyi változata van, ahány pontján feltűnik a világnak: lehet lapos, gömbölyű, hosszúkás, fehér, barna, fekete, kukoricából készült, szárított, burgonyás, töltött, teljes kiőrlésű, olajban vagy kemencében sütött. Ették minden nap az egyiptomiak, a görögök és a dél-amerikai azték birodalom lakói is. A pék-tanoncok szívesebben mennek el biztonsági őrnek vagy bolti eladónak



A magyarság a kenyér terén (is) megosztott volt, más és más alapanyagból készítette a maga betevőjét. A legelterjedtebb a búzalisztből sütött volt, de a Duna-Tisza közén és az ország keleti részében rozsból, Székelyföldön árpából, Erdély más területein 18. századtól kukoricából sütötték a kenyeret. A parasztcsaládoknál az asszonyok dolga volt a kenyérsütés, általában hetente egyszer 5-8 kg lisztből sütötték, kemencében. A világ azóta sokat változott, a kenyér azonban még mindig nap mint nap az asztalunkra kerül. De sajnos valami már nem a régi. Ükanyáink kenyere, csodák csodája, tartósítószer nélkül is elállt a következő sütésig, nem penészedett, nem keseredett meg. Ma miért nem bír ki legalább egy napot? - kérdezhetjük jogosan.

RÉGEN JOBB VOLT

A szerteágazó probléma egyik okát tönkretett mezőgazdaságunkban kell keresni. A háború után, hogy mindenkinek jusson kenyér, mennyiségi búzatermelésre kellett átállni. Nagy terméshozamú fajtákat honosítottak meg. Az intenzív gazdálkodással gyakorlatilag meg is szűnt a magyar búza legendás minősége. Ma 45-féle búzát termesztenek Magyarországon, hiába számítunk termőterület szempontjából kis országnak. Mivel a malmoknak nincs akkora tárolókapacitása, annyi feldolgozó egysége, hogy külön-külön kezelje az eltérő minőségű gabonát, a különféle fajták feldolgozása nem szelektáltan történik. Így a garantált, egyenletes minőség nehezen tartható.

A pékségekből hiányzik a szakemberek tudása. Noha az utánpótlásképzés még működik, egyre kevesebben választják e nem túl jövedelmező, de legalább baromi kényelmetlen szakmát. Elkényelmesedtünk. Senki sem szeret hajnali 2-kor munkába állni, így a péktanoncok is szívesebben mennek el biztonsági őrnek vagy bolti eladónak.

A nagy áruházláncok színre lépése tovább rontott a helyzeten. A pénz nagy úr, és az itthoni vásárlási szokásokat elsődlegesen a pénz, pontosabban annak hiánya határozza meg. A nép az áruházi, gyors technológiával, ipari szemétből készült, vevőcsalogatóan olcsó, bekerülési ár alatt értékesített kenyeret veszi, így egyre több pékség húzza le a rolót.

BÜNTETÉS GYORSÍTOTT ELJÁRÁSBAN

Hogyan készül klasszikusan a kenyér? Egy rendesen kelesztett kenyér lisztből, vízből, sóból és élesztőből áll. Ahhoz, hogy a liszt keményítőjének összetett cukrai átalakuljanak, minimum 6-8 órás erjedésre van szükség, ugyanis ennyi idő alatt alakul ki az a savtartalom, ami megadja a kenyér ízét és garantálja biológiai eltarthatóságát. Ennek a szavatossági időnek elvileg hosszabbnak kellene lennie, mint a hazaút a madaras Tescóból, azonban gyakorta pont ennyi ideig élvezhető egy áruházban sütött, kenyérnek álcázott adalékanyag-bomba.

A nagyáruházak helyben sütött pékárui gyorsított eljárással, 1-1,5 óra alatt jutnak el a liszteszsáktól a kenyeres gondoláig. Ennyi idő alatt nem zajlik le az az erjedés, ami elengedhetetlen a kenyér elkészítéséhez. Ilyenkor kell adalékanyagokkal rásegíteni az amúgy is rossz minőségű, legolcsóbb lisztre, hogy abból (legalább az eladásáig) kenyér jellegű termék szülessen. Az állományjavítók, sikérváz-erősítők, térfogatnövelők, habosító és puffasztó anyagok, színezékek, savanyúságot szabályozó adalékok a gyártási folyamat biztonságát is garantálják. Ez magyarul annyit tesz, hogy egy betanított munkás is bőven képes havi nettó 70 ezerért kenyértésztát összedobni, nem kell a szakembert megfizetni.

ÁTVERNI, BECSAPNI, MEGKÁROSÍTANI

A kenyérhez adható adalékanyagok mértéke amúgy törvényben szabályozott. Elvileg az ilyen ipari szemetet előállító gyártó nyugodt lelkiismerettel hajtja minden este fejét a párnájára, hiszen a törvény szerint ekkora mennyiségben nem lehet egészségkárosító hatása azoknak a kemikáliáknak, melyeket a kenyérbe kever. A baj csak az, hogy ezt a felvágottgyártó, a joghurtkészítő, a csipszes, a fagyis, a csokis, a sajtos és minden más, feldolgozott élelmiszert előállító is így gondolja. Az élelmiszerekkel bevitt adalékanyagok együttes hatását nem nagyon vizsgálták. Majd meglátjuk húsz év múlva. Ha próbálunk egészséges kenyeret venni, akkor is könnyen bajba kerülhetünk. A barna- és teljes kiőrlésű kenyeret ugyanis gyakorta hamisítják - egyszerűen színezőanyagokkal festik be a kívánt árnyalatúra. Ha a kenyeret felvágva azt látjuk, hogy a barna szín teljesen egyenletes a kenyérbélen, akkor átejtettek, mint ahogy akkor is, ha gyanúsan édes a kenyerünk. Ilyen termékek fogyasztásával nem kerül több rostanyag a szervezetünkbe. Jó esetben egy kis malátát kapunk, rosszabb esetben pedig mesterséges színezőanyagot. A fent leírt kenyerek azon túl, hogy hosszú távon feltehetően egészségtelenek, bűnrosszak is egyben. Nem mondom, frissen, melegen még elfogadhatóak, de pár óra múlva erősen romlani kezd a minőségük, míg 24 óra elteltével jellegzetes penészes ízt vesznek fel. Megsavanyodnak, héjuk szivacsszerűen bepuhul, belük úgy morzsálódik, hogy sem szelni, sem kenni nem lehet őket. Ilyenkor mi történik? Az egykilós, ócsított termékről, miután a felét kihajítottuk a kukába, kiderül, hogy nem is volt olyan olcsó. Ezen az egyszerű közgazdasági összefüggésen azonban csak kevesen gondolkoznak el, és továbbra is nap mint nap megveszik a gazdaságos izét.

Hol vegyük a kenyeret? Egyértelmű: hiperben ne. De hazai láncban se, mert az árversenyben ők is hasonló módon nyomják le a beszállítókat, akik ennek következtében trükközni kénytelenek. Ennek pedig úgyis a vásárló látja kárát. (Hipermarketekben és hazai láncokban értékesítik az eladott kenyerek 70-75%-át.)

Dagasztás nélküli kenyér

Forduljunk azonban bizalommal azokhoz a mintaboltokhoz, amelyeket pékségek üzemeltetnek (15%-a az értékesített volumennek). Gyakran találni jó kenyeret kis boltokban, ahová egy-egy pékség szállít. Aki biztosra szeretne menni, tényleg süsse meg otthon magának!

Íme egy, az interneten évek óta keringő, nagyon egyszerű recept, amellyel olyan kenyeret süthetünk, amiről még csak nem is álmodtunk. Az elkészítése nagyjából három percet vesz igénybe, majd jön a hosszú kelesztés, aztán újabb 1 perc munka és mehet is a sütőbe. Hozzávalók:
50 dkg liszt (legjobb/egészségesebb fele-fele arányban teljes kiőrlésűt és BL80-as fehérlisztet vegyíteni), 4 dl víz, 1,5 teáskanál só, 1/3 teáskanál szárított élesztő (nem elírás: egyharmad teáskanál!)
1. Alaposan keverjük el a liszteket a sóval és az élesztővel!
2. Keverjük hozzá a vizet is! Nem kell kézzel belenyúlni. Kanállal nagyjából keverjük el, az állaga olyan legyen, mint egy sűrű nokedlitésztáé!
3. 12 órára tegyük félre, közben mi is aludjunk egyet!
4. Másnap reggel keverjük át a tálban, és ismét egy órát kelesszük! 5. 250 fokra melegítsük elő a sütőt, és kilisztezett tepsiben 30-35 perc alatt süssük szép barnára a kenyeret!



Tucatnyi élesztős és élesztő nélküli kenyerek, péksütemények receptjei keringenek az interneten. Hamarosan itt megtalálja a linkeket, ahol kiválaszthatja azt, amelyik tetszik.

A teljes tartalom Mindennapi kenyerünk

- Google Eszköztárral küldve"