2013. május 17., péntek

Tényleg meggyógyítható a rák három perc alatt? | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.

Tényleg meggyógyítható a rák három perc alatt? | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.

Tényleg meggyógyítható a rák három perc alatt?

1. rész. A rákos sejtekben nagyobb a rendezetlenség, mint az egészségesekben
Tegnap este a YouTube-ra kerültem és két videót néztem! Az egyiken, https://www.youtube.com/watch?v=-LYDbmdXC9Q , az volt látható Greeg Bradentől, hogy egy kínai kórházban egy hölgy majdnem öklömnyi daganattal a húgyvezetékében, három terapeuta segítségével két perc negyven másodperc alatt megszabadult a daganatától. Döbbenetes volt a látvány. Egy monitoron végig követhetőek voltak az események, amint a rákos daganat visszafejlődik.  Lehet, hogy beugratás volt és trükk felvételekkel szédítettek bennünket, de mindenesetre arra jó volt, hogy elindítson bennem egy gondolatsort, hogy egyáltalán, a fizikai tudományok mai állása szerint lehetséges-e egy ilyen gyógyulás?
Nem fogjátok kitalálni, hogy mire jutottam az én nyitott hozzáállásommal? Igen, azt következtettem, hogy egy lehetséges történetet mutat a videó. Teljesen más magyarázattal éltem, mint Greeg Braden.

Ha tíz-húsz évvel ezelőtt látom ezt a felvételt, biztos, hogy én is a szkeptikusok közé tartoztam volna. De sok olyan fizikai felfedezés történt azóta, ami engem is bátorít, hogy elmagyarázzam, mit gondoltam e videó láttán. Tudom, hogy nem lesz könnyű elmondanom az összes gondolatomat, úgyhogy érthető legyen, de ha legalább két olvasóm megért, akkor belefogok a magyarázatba, és azt fogom mondani, hogy megérte.
A kezelésnek van néhány körülménye, amelyeket nagyon fontos megemlíteni, mert a magyarázatomban ezekre támaszkodok majd:
  • a páciens és a kezelésben részt vevő segítők hittek abban, és határozott képet formáltak arról, hogy eltűnt a daganat
  • a kezelők visszajelzést kaptak a monitoron keresztül a pillanatnyi állapotról
  • a kezelés alatt mindhárom kezelő egyszerre, szinkrónban, hangsúlyosan kimondta kínaiul, hogy „eltűnt”
  • a kezelők mindvégig szeretetet sugároztak magukból és ezt a befogadó páciens elfogadta.
Ifjú biofizikus kutatóként a sejtekben lévő víz és kálium állapotait tanulmányoztam. Ekkor ismerkedtem meg az ún. „kooperatív jelenségekkel”.  A huszadik század elején a szilárd-test fizikusok fedezték fel ezt a jelenséget.  Ferromágneses kristályok kialakulásánál felfedezték, hogy a mágneses „iránytűkként” működő egymástól messzebb lévő részecskék hatnak egymásra, mintegy „figyelik egymást”.  Kialakul bennük a rendezettség és valamennyi „iránytű” egy irányba mutat. Ugyanakkor a rend egy pillanat alatt képes összeomolni. Ezt a jelenséget „kooperatív jelenségnek” („cooperative phenomenon”) nevezték el. A termodinamikával foglalkozó fizikusok a rend és rendezetlenség közti átmenetet fázisátalakulásnak nevezték.
Kutatásaimat azzal kezdtem, hogy rájöttem arra, hogy az élő sejteket egy különös szilárdtest-fizikai objektumként kell kezelni. Az izomsejt, mikor ingerületbe jött, a benne lévő kálium hirtelen kooperatív módon felszabadult. Nyugalmi állapotában a sejt lazán kötötte a kálium ionokat, mikor ingerületbe került, elengedte azokat. Ugyanezt a következtetést vontam le később a sejtben lévő vízmolekulákra is. A sejt nyugalmi állapotában a benne lévő vízmolekulák rendezett állapotban vannak, egymáshoz lazán kötődnek. Ingerület és osztódás alatt ez a rendezettség felborul, de nyugalomba kerülve újra visszaáll. Gyulladásban lévő és rákos sejtek szintén rendezetlen vízstruktúrát mutatnak. Ezt a megfigyelést használják fel a diagnosztikai központokban működő Mágneses Rezonancia készülékekkel, hogy a beteg szövetek elhelyezkedését kimutassák. A készülék különbséget tud tenni a rendezett és a rendezetlen sejtvíz között. Mikor ilyen rendezettséget mutat nagyobb tömegben a víz, akkor nem folyadék, hanem géles állapotban van. Később mikrohullámú mérésekkel kimutattam, hogy az élő állapot nem ugyanolyan géles állapotba hozza a kötött vizet, mint a duzzadt állapotú rendszerekben, például, mint a zselatinban, lekvárban vagy a kocsonyában.  Az élő állapotban-lazábban kötöttek a vízmolekulák, mint a „halott”, duzzadt állapotban lévő gélekben. A legegészségesebb táplálékainkban mindben nagy mennyiségű élő gél található.
Ezután élő állapotban lévő géleket kerestem. Az élő gyümölcsökben és zöldségekben, különösen a nagy víztartalmúak hasznosak számunkra. Az aludttej, joghurt. kefir mind a legkiválóbb táplálékok lennének számunkra, ha nem tartalmaznának a bélben gyulladást okozó BCM-7 glükoproteint. A kecske- és juhtejet a sajtkészítők felhasználják, és igazuk van! Úgy tudom a szürkemarha, amiben nincs BCM-7, kevés tejet ad ,a bivalyállományunk viszont csaknem kipusztult. Ha esténként ihatnánk egy bögre bivalytejből készült aludttejet vagy kefirt, nagyon sokat tennénk az egészségünk érdekében.
Szerencsém volt, mert találtam néhány mikroorganizmust, amelyek képesek élő állapotú gélt termelni. Így találtam fel a Mikrorostos Gélt. Mindennap fogyasztok belőle, igaz nem egy bögrével, de egy vagy két evőkanállal. Tegnap kaptam a legfrissebb dicséretet egy fiatalasszonytól, aki néhány hete fogyasztja a gélt és azt mondta, hogy érzi, simább az arcbőre. Mondtam neki, hogy a fiatalabb arcbőr azt jelenti, hogy benne nagyobb mennyiségű élő gél található, mint a ráncosban.
Az élő gélekben nem olyan rendezett a vízstruktúra, mint az élettelen duzzadt rendszerekben (pl.: zselatin, kocsonya). Természetesen a legrendezettebb, a legjobban kötöttek a vízmolekulák a jégben, de ott az élő rendszer nem tudja maga azt a játékot csinálni, hogy a rendezettből átmenjen a rendetlenbe a vízmolekulák állapota. (A jég nem is terepe az élő szervezeteknek.)

2. rész. A rendezettségnek nagy az információtároló és továbbító képessége

http://drhummel.hu/2012/12/07/2-resz-a-rendezettsegnek-nagy-az-informaciotarolo-es-tovabbito-kepessege/ 

Azt el kell mondanom, mint biofizikuskutató, miért vetettem magam az élő gélek tanulmányozásába? Az élő gélekben csaknem duplája a hidrogénkötéseknek, amelyek a vízmolekulákat összetartja, mint a folyékony vízben. Ha két molekulát egy kötés összeköt, akkor egymáshoz képest rezegni (és forogni) tudnak, ha nem köti össze őket semmi kötés, akkor ütköznek egymással, így közvetítik egymásnak az energiájukat. A hidrogénkötés, ami a vízmolekulák közötti kötést jelenheti relatíve nagyon gyenge kötések. Minél gyengébb egy kötés, annál könnyebben, annál kisebb energiával gerjeszthető. Viszont, ha sok könnyen gerjeszthető rezgés van a rendszerben, akkor rengeteg összeadott energiát képes felvenni és tárolni magában. (Nézd el nekem, hogy nem fogom bizonyítani, mert nem akarok szabad energiáról, fonon entrópiáról stb. beszélni neked.) Hidd el nekem, hogy így van!
Van egy magyar közmondás (figyeld meg, hogy a közmondások általában mély bölcsességeket hordoznak) „Sok lúd disznót győz”- ha a sok kicsiny energia összehangoltan lép fel, eredményes lehet egy nagy erővel szemben. Az „összehangolt” szónak a későbbiekben még többször jelentősége lesz.
Az élő gélben majdnem minden vízmolekula két hidrogénkötéssel kötődik a szomszédos vízmolekulához. A gyenge kötések mentén nagyon sok alacsony rezgésszámú, kis kvantumenergiájú, könnyen gerjeszthető rezgés adja össze piciny energiáját, viszont ha elég sokan vannak, az összes energia nagy lehet.
Viszont ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy a vízmolekulákban a negatív és a pozitív elektromos töltés középpontja nem esik egybe, vagyis van nekik egy negatív és egy pozitív töltésű pólusuk. Ha egy ilyen kettős pólussal rendelkező molekula rezeg, akkor elektromágneses hullámokat gerjeszt maga körül. Ez a kibocsájtott elektromos hullám gerjesztheti hasonló rezgésre egy tőle távol lévő másik vízmolekulát. Ezt hívják rezonanciának. Olyan, mint mikor egy pezsgőspoharat megkoccintunk, akkor a közelében lévő egyik zongorahúr megszólal, mert képes ugyanazt a rezgést felvenni, mint a pohár. (De itt a hanghullámok a közvetítők, nem az elektromágneses hullámok.)
Hangsúlyozni szeretném, hogy az eddig is és ezután is a vizsgálataim tárgyát olyan „közösségek” alkotják, amelyben nagyon gyenge kölcsönhatásokkal kötődnek egymáshoz az egyéni szereplők, az esetemben például a vízmolekulák. Ezekkel a gyenge kölcsönhatásokkal csak annyi érhető el, hogy például egy irányban álnak, hogy egy ütemben rezegnek, hogy egy irányban forognak. De ha az egymás mellett lévők igazodnak egymáshoz, akkor az már növeli a rendezettséget.
Nemcsak energetikai szempontból növekszik meg a jelentősége a gélben nagyon lazán egymáshoz kötött vízmolekulák hálózatának, a folyékony vízben lévő sok szabad egymástól független vízmolekula rendezetlen mozgásához képest. De az információtároló és közvetítő szerepe az ilyen gélekben lévő rendezett vízmolekuláknak látványosan felértékelődik, azzal, hogy elektromágneses hullámokkal képesek egymás között kommunikálni.
Miért növekszik meg a gélek kötött víztartalmában az információtároló és továbbító képesség?
A folyékony vízben is vannak hidrogénhidas hálózatai a vízmolekuláknak. Ezeket a csoportosulásokat klasztereknek nevezik. Ezen klaszterekben lévő rezgések és forgási állapotok is képesek információt cserélni és továbbítani. De a víznek ezen állapotában nem nőhet a klaszterek komplexitása összetettsége, nagysága, egy bizonyos mérték felett ez nem jöhet létre. A gélben viszont jóval komplexebb, nagyobb csoportosulások is létrejöhetnek. Mi ennek az előnye? Nagyobb csoportosulásban többféle rezgésállapot jöhet létre. Gondoljunk bele, ha két molekula kapcsolódik egymáshoz, akkor a kötésük mentén csak egyirányú főrezgés jöhet létre. Három molekulánál már bonyolódik a rezgéskép, mert nemcsak egyenként rezeghetnek egymáshoz képest, de egy molekula a másik kettőhöz képest is felvehet egy rezgésállapotot. Minél több molekulát kötünk össze, annál összetettebb lesz a rezgésállapot. A nagyobb csoportosulás többféle információt képes átadni a közelében lévő hasonló csoportosulásnak, többféle rezgésre képesek rezonanciával reagálni. A nagyobb csoportosulásnak nagyobb lesz a kapcsolatrendszere is. Képesek az egyéneket is, de a hasonló nagy csoportosulásokat is „megszólítani” (Azt ugye tudod, hogy az agyban lévő víz több mint 90 %-a kötött víz.)
Barabási Albert László kiváló fizikus az internetes hálózatokat vizsgálva, ami első pillantásra egy rendezetlen rendszernek tűnik, érdekes megállapításokat tett. Egyébként a fizikának e részét Hálózat Elméletnek hívják. Azon észrevételét, amelyet különben már Karinthy Frigyes is megérzett, feltétlenül el kell mondanom. Karinthy Frigyes egy fogadást ajánlott fel barátainak. Azt mondta, hogy bármilyen hírt képes eljuttatni a világ bármely tájára néhány nap alatt, ha elmondja legalább öt ismerősének. Barabási ezt a sejtést be is bizonyította az internetes hálózatok tanulmányozása eredményként. Azt találta, hogy a hálózatokon belül van néhány „centrum”, amelyek nagyon sok helyre kapcsolódnak, és amelyekhez nagyon sok kapcsolat kapcsolódik. Ezekbe a centrumokba, ha bejut az információ, akkor szinte pillanatok alatt szétterjed a világban, ha viszont nem jut be, akkor reménye sincs arra, hogy világméretűvé váljon.  A biológiában a mi agyunk a legpotensebb információtároló és közvetítő.
Az emberi társadalomban az egyének hasonlóan viselkednek, mint az élő gélekben az egyes vízmolekulák. Laza kapcsolat van közöttük és fejlett információcsere. Közöttünk is vannak „nagy befolyással rendelkező” csomópontok, centrumok.  Régen a királyok mellett a nagy varázslók, látnokok, nagy gondolkodók is nagy befolyással bírtak. Ma a királyok helyét átvették a pénzközpontok, a pénzközpontokban ülőknek adhatnak tanácsot, de a végső döntést ők hozzák meg, ugyanúgy, mint régen a királyok és uralkodók. Voltak olyan rendszerek, amelyek nem akarták tudomásul venni, hogy vannak kiválóbbak közöttünk, nagyobb hatási potenciállal rendelkezők. Aztán propagandával létrehozták a népi demokráciának nevezett „intézményt”. Ahol ezek létrejöttek az ipari fejlődésnek ott befellegzett. Minden „kiválóságot” fűnyíró elv alapján egyenlővé nyírtak.
Mi van ma? A pénz az energia, ipari fejlesztés nincs nélküle. A mozgató „erő”: az információ. Ahol rendezettség van, onnan jó hírek jönnek. Ahonnan jó hírek jönnek, oda áramoltatják a nagy pénzközpontok a pénzüket. Itt nincs érzelemnek helye: szegények, pedig milyen rendesek, de hát el kell onnan hoznunk a pénzünket, mert csak veszít az értékéből. Nagyon egyszerű mechanizmus működik: ahonnan rossz hírek jönnek, onnan elvenni, ahonnan jó hírek jönnek, oda adni kell! Nincs túl sok ideje gondolkodni a rendszernek, mert számítógépes hálózaton keresztül, minden nagyon gyorsan történik. Nem kell semmiféle összeesküvés-elméletet gyártani, a mai világ számítógépes hálózatokon cseréli az információkat és mozgatja a befektetésekhez szükséges energiát. Ha az ipari fejlődésnek részesei akarunk lenni, akkor ezt tudomásul kell vennünk. Innovációkban jók vagyunk, röppentsük fel hírül az innovációinkat, a tőke éhes a jó hírre: jönni fog!

Tényleg gyógyítható a rák… 3.rész

3. rész. Nemcsak térben, de az időben is fontos a rendezettség!
A lézer felfedezésével nemcsak egy új eszközzel gyarapodott az emberiség, hanem elméletileg, szemléletileg is több olyan tényt felhozott a felszínre, ami eddig nem volt ismert.
Képzeljünk el egy kisülési csövet, amelyben több milliárd gázrészecske össze-vissza ütközik egymással, gerjesztődnek, majd fényt bocsájtanak ki és így világit a cső. Ilyen például a neoncső is. Valaki kitalálta, hogy tegyenek a cső két végébe egy- egy tükröt, az egyik legyen félig áteresztő, amelyik a fény egy részét visszaveri, a másik részét átengedi. Mivel a fény hullámtermészetű, a csőben oda-vissza verődve kialakul egy úgynevezett állóhullám. Ez a kialakult állóhullám rendszer úgy összeszervezi a milliárdnyi gázmolekulákat, hogy mindegyik közülük tudja, hol és mikor kell neki begerjedni, és fényt kibocsájtani. A félig áteresztő tükör azon oldalán, amely átereszti a fényt, olyan tulajdonságú fényt kapunk, amely előtte ismeretlen volt. A lézer felfedezése nélkül ezt a fény típust nem ismerhettük volna meg. A gázmolekulák a lézer csőben nagy rendezettséget mutatnak, de az általuk létrehozott, a csövet elhagyó fény viszont időben mutat olyan rendezettséget, ami előtte nem volt ismert. Ezt a típusú rendezettséget koherenciának nevezzük. Azt az útszakaszt, amelyet a fény azonos hullámhosszal tesz meg, koherencia hossznak nevezik. A lézerrel egyedülállóan hosszú koherencia hosszat tudunk elérni. A hagyományos fénynek nagyon rövid a koherencia hosszuk, ezért tű fotonoknak is hívják a hagyományos fény részecskéit, kvantumait. Míg a lézer fénynek hosszú hullámzó fonálra emlékeztet a foton képe, amelyben több foton egymáshoz „simul”, egymás „farkába kapaszkodik”. A lézer fény időben és térben sokáig rendezett, koherens!
A terápiában dolgozó gyógyítók észrevették, hogy a nagyobb rendezettségű fénnyel besugározva a beteg testrészeket, javítható a gyógyulás esélye. Ezért a lézert a felszíni, kozmetikai lézereket terápiás céllal használják. Ismerek olyan magyar találmányt, amelynek segítségével a lézer elemlámpa méretben is kivitelezhető.
A polarizált fény más, mint a lézer fény. A polarizáltsággal is növelhető a fény rendezettsége, de csak térben, időben nem. (A koherencia hossz változatlan.)
Az időbeli rendezettség a ritmus, az ütem, a lüktetés és még sok más szóval jellemezhető tulajdonság nagyon fontos az összes önszerveződő rendszernek. Ilyen önszerveződő rendszer a mi szervezetünk is, de az összes élő szervezet is. Ezek a rendszerek maguk szervezik önmagukat. Ezekben a rendszerekben minden folyamat ciklusokban szerveződik. A ciklus mindig újra és újra, ugyanabba az önmagát megismétlő folyamatba hajtja a rendszer összes résztvevőjét. A ciklus egy mintát követ, ezt nevezhetjük Isteni parancsnak is, ez a minta minden ciklusban ismétlődik, ha viszont valami külső erő kilendíti a mintát követő ciklusból a rendszert, akkor a visszacsatolás megszűnik és egy másik ciklust kapcsol be, egy helyreállító ciklusokból felépülő mechanizmust. Alapjában ilyen egyszerűen működünk, ciklusokból, mintákból, visszacsatolásokból, és egymásba kapcsolódó nagyobb ciklusokból. A ciklusok ideje a tized másodperctől a napi, vagy a havi ciklusokig, de akár nagyobb ciklusokig is terjedhet.
A ciklusoknak van még egy nagyon fontos tulajdonsága, a rezonancia! Az azonos ciklusú események akár egymástól távol is képesek a rezonanciára, ha esetleg „kiestek volna a ritmusból”, újra helyre rázódhatnak. Az önszerveződő rendszereknél tehát a rezonancia is egy fontos, nélkülözhetetlen tulajdonság.
Mi köze a hálának, a szeretetnek, az alázatnak, a türelemnek, a jóságnak a koherenciához?
Volt egy nehézsorsú, orosz biofizikus barátom, akinek sikerült egy amerikai munkahelyet találnia. Az új munkahelyén többen azzal foglalkoztak, hogy különböző EKG-jeleket matematikai módszerekkel elemezve értelmeztek. Ezt a kaliforniai intézetet úgy hívták, hogy Institute of HeartMath. Ebben az intézetben dolgozott Gregg Braden is, aki bemutatta azt a 3 perces kínai rákgyógyítást, aminek apropójából, elkezdtem ezt a többrészes dolgozatomat írni. A barátom révén jobban betekintést nyerhettem az intézet munkájába.
Nagyon érdekes felfedezéseket tettek. Nekem az tetszett legjobban, hogy grafikonokon látványosan kimutatták az EKG-görbékből matematikai módszerekkel nyert másik görbéken, hogy a pillanatnyi lelki állapotunk mennyire nyomon követhető. Az a görbe, ami mutatta a lelki különbséget tulajdonképpen az EKG-görbében történő változásokat mutatta. Ha valaki stresszes vagy frusztrált lelki állapotban volt, akkor a görbéje elég kaotikus, szőrős megjelenést mutatott. Ha ugyanaz a páciens megnyugodott, szeretetet és hálát érzett a szívében, akkor a nyert görbéje kisimult és harmonikus képet mutatott.  Ha ránéztünk ezekre a görbékre, akkor láttuk, hogy koherenciát mutat. Egyenletes hullámok követik egymást.
Ha megmérjük a pulzusunkat, akkor az egy átlagot jelent, mivel két szívverés között eltelt idő sohasem ugyanaz, mindig változik. Ha szeretet és jóság járja át szívünket, akkor kiegyensúlyozott ciklikusságot mutat a pulzus változása: nagyjából ugyanannyi idő múlva visszatérünk a kezdeti pulzusszámhoz újra és újra, ritmikusan. Ha viszont benne élünk a mai világ forgatagában, akkor ez a ritmikusság hiányzik a szívűnkben, helyette szőrös összevisszaság az uralkodó jel.
A szívünk elektromos ingerlése, amelynek hatására a szív izomzata összehúzódik, és vért pumpál az erekbe, az úgynevezett szinusz csomóból indul ki. A szinusz csomó több sejtből áll, ezek a sejtek önszerveződő módon, egymással összehangolva produkálják az elektromos jeleiket, ha nem vagyunk jó lelki állapotban, akkor az összehangoltság csorbát szenved. A bennünk végigfutó összes idegsejt produkál elektromos jelet, ha a fejünkre felszerelnek elektródákat, akkor az agyunk idegsejtjei által produkált elektromos jeleket érzékelhetjük az EEG-görbéken. Ha kiegyensúlyozott lelki állapotban vagyunk, akkor az agyi jeleink is kisimultabbak. Ha valaki vallásos lelki beállítottságú, annak sokkal könnyebb olyan koherens lelki állapotba kerülnie, amelyben jobban tud figyelni a munkájára, jobb hatékonysággal működik a vérkeringése, szervezettebb az immunrendszere. A gondolkodó, intelligens embernek ezek szerint előnyös a vallásos beállítottság? Zaklatott aggyal, a földi problémák tömkelegével nehéz gondolatilag szárnyalni. Agyi, lelki, koherencia nélkül, nem nagyon lehet hosszú koherens gondolatokat egymásba fűzni, nem nagyon lehet teljesen új összefüggéseket felfedezni.  Most úgy eszembe jut, hogy oly korban éltem én, mikor az iskolában azt hallottam, hogy a buta emberek mákonya a vallás. Gondoljunk bele, egy buta ember képes elhagyni a földi gondok szintjét, képes gondolatilag és lelkileg a magaslatokban röpködni, közel Istenhez?
Az viszont érdekes és elgondolkodtató, hogy életünk utolsó felvonásában, mikor már feladtunk minden földi célunkat, mikor már el kell szakadnunk a földi gondoktól, legtöbben Istenhez fordulunk.


Gyógyítható-e a rák 3 perc alatt 4. rész.

Igaza van-e dr.Hamernek?
Néhány évvel ezelőtt egy orvos kollégától sok mindent hallottam egy német orvosról, dr.Hamerről, aki a rák gyógyításáról írt egy nem szokványos értekezést. Akkor könnyedén félretettem az írást, mert bonyolultnak találtam. Nem régen újra a kezembe került, de valahogy éppen ott kezdtem el az olvasását, ahol a velünk együtt élő mikroorganizmusokról írt: tízszer annyi mikroba van testünkben, mint saját emberi sejt, amelyekhez szervezetünk már tökéletesen alkalmazkodott.” Később pedig ezt írja: a mikrobáink tehát nem ellenségek, hanem szövetségesek (!), melyekkel szimbiózisban (kölcsönösen előnyös, létfontosságú együttélésben) létezünk”.

Az, aki ilyen mondatokat ír a velünk együtt élő jótékony mikrobákról, a bélflóra alkotóiról, azt nekem kötelességem komolyan venni. Alaposabban el kell olvasnom az írását, mert vele biztosan van egy nagyon fontos közös gondolat: óvnunk kell a velünk együtt élő mikrobákat, mert azok is óvják a mi testünkben a fennálló egyensúlyt, vagyis az egészségünket.

Idáig teljes egyetértésben olvastam dr. Hamert, de ezután következett egy számomra nem mindennapi meglepetés. Írásában azt állítja, hogy a velünk szimbiózisban együtt élő mikrobáknak aktív szerep jut a megbetegedett szöveteink meggyógyításában. Külön fajta mikrobák, különböző szöveteink gyógyításában vesznek részt. Ha kell, maguk falják fel a beteg szövetrészeket? Jómagam eddig csak odáig jutottam, hogy a mi jótékony mikrobáink azzal támogatnak bennünket, hogy segítenek megemészteni a vastagbélben maradt emésztetlen táplálékainkat, aztán a tevékenységük során olyan anyagcseretermékeket bocsájtanak ki, amelyek számunkra fontosak, például vitaminokat gyártanak (K-vitamin), vagy segítik a vas, kalcium és egyéb elemek felszívódását a vastagbélből.

Kétségtelen, dr.Hamer nálam jóval messzebb jutott a velünk élő mikrobák bennünket támogató feladatkiosztásában. Az aktívabb mikrobarészvételt, azzal magyarázta, hogy az egyetlen sejtből való törzsfejlődésünk során a sejtjeinket állandóan mikrobák sokasága vette körül, és az evolúció során sejtjeinknek csak azon csapata, szövete, lehetett túlélő, amelyek bizonyos mikrobák közösségében fejlődött és e mikrobák védelme alatt állott. Ez az érvelés elfogadhatónak látszik, mert mióta világ a világ egyetlen sejt sem élte túl a környezete támadását egyedül, csakis egy közösség egyedeként.

Egy példát, hadd hozzak fel a mikrobavédelem létezésére. Szeretem a sajtot, esténként egy-egy szeletet fogyasztok belőle. Trappista sajt volt az egyik kedvencem, de ha kicsit elhanyagoltam és nem fogyasztottam el, akkor a hűtőben penészes lett. A másik kedvencem a Camembert sajt, ennek a felületét egy nemes fehérpenész belepi. A Camembert soha nem penészesedett meg. A felületükre telepedett fehérpenész megvédi az egyéb penészgombák elszaporodásától a sajtot.

Ha dr.Hamer mikrobafelfogásából szemléljük a bennünk kialakult betegségeket, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy még jobban kell óvnunk a velünk együtt élő mikrobákat, mert, ha hiányosság lép fel bennük, akkor a védelmünk gyengülését jelenti az, ami betegséghez vezethet. Ezek szerint, dr.Hamer feltételezése szerint, az immunrendszerünk szerepét is át kell értelmezni: az immunrendszer szerepe annyi, hogy gyulladási gócot hozzon létre a külső támadás helyén, a bennünk élő mikrobák szerepe pedig az, hogy eltüntessék a gyulladási gócokat! Hát ez a mikrobafelfogás alapjaiban rengeti meg az eddigi felfogásunkat a velünk és körülöttünk élő mikrobákról. Jómagam nem vagyok mikrobiológus, tehát ennek a vitának az eldöntésében bizonyára nem vehetek részt. De a következő vizsgálatokat, az óvatosság, és a nyitottság nevében, mindenképpen javasolnám elvégezni. Létezik-e valamilyen összefüggés, korreláció, a bélflórából hiányzó valamilyen mikroba, és valamelyik szövetben fellépő rákos elburjánzás között. Mikrobiológusi feladat, hogy megvizsgálják például a mellrákos betegeknél nem hiányzik-e valamelyik mikroorganizmus a bélflórájukból.

Naponta több millió mikroba kerül be a szervezetünkbe, ezek közül sok a szervezetbarát, és sok az ellenség. Akkor szaporodnak el bennünk egyes törzsek, ha jó „talajra hullnak”, vagyis kedvező feltételt találnak. Mióta a Mikrorostos Gél kutatásával foglalkozom, amelyik sokféle mikroba eredményeként jött létre, azóta tudom, hogy milyen feltételek felelnek meg a számunkra baráti, és melyek a számunkra ellenséges mikrobáknak. A vastagbél felszálló ágában savas kémhatású és elektron-donor (antioxidáns) környezet található. Az általam megtalált gél, ami egy természet alkotta mikroba-közösség produktuma, szintén savas és elektron-donor közeget hoz létre. Ez jó alap a jótékony bélflórát alkotó, szaharolízist, cukrokat bontó, mikrobáknak. (A probiotikumoknak nevezett mikrobák tejcukrot emésztenek.) Ha nemcsak a tejcukrot emésztő mikrobákat foglalnánk össze, akkor több száz mikroba-törzs kerülne ebbe a kategóriába, és „vidáman” élnének a savas és elektron-donor környezetében a vastagbélnek. Ahogy öregszünk, úgy szűkül a vastagbélnek azon szakasza, ahol a jótékony mikrobák jól érzik magukat és szaporodnak. Öreg korunkban a vastagbél leszálló ágában uralkodó, fehérjerothasztó, lúgos kémhatású és elektronelvonó, prooxidáns környezet egyre terjed a jótékony bélflóra rovására. (Ezért is kérdőjelezem meg a lúgosítás jótékony hatását.) Sokan ezt a momentumot, a lúgos, pooxidáns, vastagbél-tartalmat, tartják a rákos megbetegedés forrásának. Végül is, ez a felfogás nincs messze a dr.Hameri felfogástól, amely azt mondja, hogy a mikrobák aktív szerepet játszanak a rák gyógyulásában, illetve a mikrobák hiánya kulcsfontosságú lehet a rákos burjánzásban.

A Mikrorostos Gél kutatásánál a következő észrevételt tettem. A gél egy többszörös fermentálás eredményeként jön létre. A fermentálást egy szervezetbarát 10-12 mikroba törzsből álló mikrobaközösség végzi, és több hétig tart a fermentálások sorozata. Egyes törzsek a fermentálási folyamat bizonyos szakaszában található meg a fermentátumban. Amikor bizonyos törzsek aktívak, akkor a többi törzs kimutathatatlan. Mikor viszont eljön az „ő idejük”, akkor a megelőzőek tűnnek el.
Tehát egy mikroba törzs, ha megfelelő a közeg, akkor a láthatatlanságból előbújik, és elkezd szaporodni.

Ültessük át ezt a megfigyelést a bélflóra esetére! Ha antibiotikumos és egyéb gyógyszeres kezelés következtében „megtépázódik” a bélflóránk, akkor úgy kell újra „feléleszteni”, hogy kedvező környezetet hozunk létre a vastagbélben. Mivel a Mikrorostos Gél kiváló alapot ad a szaharolízist végző mikrobáknak, ezért mindenkinek azt javaslom, hogy először gélt fogyasszon, majd utána vegyen be probiotikumokat. De elég ezt egy vagy két napig bevenniük, mert a probiotikumok úgyis elszaporodnak a nekik kedvező gél „talajon”.

A túl sok antibiotikumos kezeléssel azonban óvatosan kell bánni. Ugyanis van egy határa a bélflóra mikrobáinak irtásának. Előfordulhat az az eset, mikor úgy kiírtjuk a bélflórát, hogy egyetlen savas környezetet kedvelő, szaharolízist végző törzs marad életben a bélflóra-alkotók közül, ez pedig, a Candida albicans. Ez a fehér színű gombafajta minden antibiotikumnak és gyógyszernek ellenáll.
Tullio Simoncini az olasz származású, nőgyógyász rákkutató, azt tapasztalta a nőgyógyászati szövetekben elburjánzott rákos burjánzásokban, hogy a fehér albicans mindenütt elszaporodott, és azt állította, hogy a rákos burjánzás maga az albicans telepekkel azonos.

Lehet, hogy dr.Hamernek igaza van? Mikor elpusztulnak a velünk élő mikrobák nagy sokasága, a bélflóránk már csak egyetlen összetevőt az albicans-t tartalmazza, akkor az már azt vetíti elő, hogy a rákos burjánzások megállíthatatlanok, mert nincsenek azok a mikrobák bennünk, amelyek megállíthatnák?


Gyógyítható-e a rák 3 perc alatt? 5. rész.

Megelőzhető-e a rák, salaktalanítással?
Egy kedves olvasóm küldött nekem egy írást a rák gyógyításáról desztillált vízzel, amelyet Dr.O.Z.A. Hanish izraeli orvos használ a rákos betegei gyógyításánál. Arra kért a kedves olvasóm, hogy írjam meg a véleményemet erről a módszerről.
Az „örök fiatalság” három alappillére című előző blog bejegyzésemben már említettem a desztillált vizes salaktalanítást (méregtelenítést). Ott írtam róla, hogy Alexis Carrel, Nobel díjas élettan kutató, rájött arra, hogy a sejtek örökké élhetnek, ha körülöttük állandó cirkulációval biztosítjuk a sejtek salakanyagainak elszállítását, és a friss oxigén- és tápanyag ellátását. A sejtek öregedésének oka a sejtek körüli cirkuláció bedugulása. Ha állandó salaktalanítással (méregtelenítéssel) el tudnánk szállítani a sejtek közötti salakdugókat sejtjeink, és így mi is, az „örök fiatalság” gondolatával kacérkodhatnánk. Mivel a desztillált víz a legjobb oldószere a vízben oldott salakanyagoknak, ezért joggal merül fel a desztillált víz szerepe a méregtelenítésben. Jómagam az említett bejegyzésemben arra jöttem rá, hogy a bélcsatorna salaktalanítása desztillált vízzel nem a legjobb megoldás, mivel egy szappanosításnak is meg kell történnie a bélfalra lerakódott salaktisztításnál, amihez ionok is kellenek.
Több mint 10 évvel ezelőtt találkoztam egy olyan 95 éves férfivel, aki rendszeres desztillált vizes böjtöléssel méregtelenítette önmagát. Neki elhittem, hogy működhet a desztillált vízzel való méregtelenítés, ugyanis élő példát szolgáltatott fiatalos külsejével és betegségmentes életével. De elmondta, hogy nagyon hosszan tart, míg eredményt hoz a módszer, és nagyon alaposan kidolgozott recept szerint kell mindent végrehajtani, mert életveszélyes lehet a vérben lévő nátriumszint lecsökkentése.
Térjünk vissza arra a kérdésre, hogy miként lehetne eltüntetni a sejtek közötti járatokból a salakdugókat? A sejtek közötti járatoknak, a nyirok erek járatainak valamint a kapilláris véredényrendszer járatainak mind tisztának, átjárhatóknak kellene lenniük, hogy mindenegyes sejt oxigénhez és táplálékhoz jusson és el legyen tőle szállítva saját salakanyaga.
Mi az oka a magas vérnyomásnak? Hogy az említett járatok nagyrészt bedugultak, ezért lecsökkent az átjárható összes keresztmetszete a járatoknak, ezért nagyobb nyomást kell kifejtenie a szívnek. Nő a vérnyomás, de a sejtek mégsem jutnak friss vérhez, oxigénhez, vitaminokhoz, egyéb létfontosságú táplálékhoz. Így öregszünk mi!
Mi az oka a sejtek rákos burjánzásának? A rákos sejtek oxigénszegény környezetben burjánzanak, mivel a sejt-alapanyagcseréjük az oxigénmentes fermentációt folytató élesztőgombákhoz hasonló (lásd: Candida albicans). Tehát nekik direkt jó a dugókkal elzárt szöveti terület, itt érzik jól magukat. Nekik nincs más tápanyagra szükségük csak fermentálható egyszerű cukrokra. Az egyszerű cukrok kicsiny molekuláik révén jól diffundálódnak, a dugókon keresztül is el tudnak jutni a célállomáshoz, a rákos sejthez. Ha szeretnénk megakadályozni a rákos sejtek működését és szaporodását, akkor oxigénnel kell ellátni a salakdugókkal elzárt szöveti területeket. Tehát nem kellene mást csinálni, mint, amit a magas vérnyomás esetében is tennünk kéne: feloldani és eltávolítani a salakdugókat! Így az eddig dugókkal elzárt területekre bejuthat az oxigén.
Hogyan lehetne a hajszálerekben, a nyirokerekben, valamint a sejtek közötti járatokban lerakódott dugókat felszabadítani és elszállítani? Ha ezt megoldjuk, számos betegséget előzhetünk meg!
Egyik megoldás a desztillált vizes méregtelenítés lenne. De láttuk a veszélyeit, és azt is, hogy hosszú időt igényel, amíg a dugókat feloldja.
Létezhet még kettő lehetőség: az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatással való fellazítás technikája. Sajnos, kedves olvasóm, itt nem úszod meg, hogy egy kis fizikába be ne merüljél. Ígérem, nem lesz túl mély a közös merülésünk.
Az érfalak izomzatának 80%-a víz. A vízmolekulák egyik vége negatív töltésű a másik vége pozitív. Ezek a töltések az elektromágneses rezgésekre reagálnak. Ha az elektromágneses rezgéseket megszakítjuk, akkor lökéseket érhetünk el az érfalak simaizmaiban. De nem csak az érfalak, hanem a szöveteinket alkotó sejtjeink is reagál az elektromágneses kezelésre. Így a sejt közötti járatokban létrejött lökéshullámokkal beindíthatjuk a keringést. Ha olyan matracra fekszünk, amelyben szaggatott elektromos tereket keltenek, akkor ezeken a matracokon feküdve beindulhat a mikro cirkuláció a sejtek között, a nyirokerekben, és a kapillárisokban.
Nemcsak elektromosan, de gravitációs hatással is meg lehet mozgatni a bedugult áramlásokat.
Egy fizikus barátom, Sarkadi Dezső, kifejlesztett egy torziós ingát, amellyel lehet mérni a gravitációs kölcsönhatásokat. Csaknem húsz évvel ezelőtt mutatott az ingájával egy érdekes kísérletet, néhány méterre az ingától egy sarokcsiszolót indított el. A sarokcsiszoló elindításával az inga megnövekedett gravitációs kölcsönhatást mért. Ezt a hatást ő elnevezte dinamikus gravitációnak. Ha olvasok fekete lyukakról, melyben közel fénysebességgel mozgó anyag irtózatos nagy gravitációt okozva mindent bevonz, vagy olvasva az örvények nagy szívó hatásáról, mindig eszembe jut a sarokcsiszolós kísérlet. (Azóta nem találkoztam vele, remélem, ez a tehetséges ember nem tűnt el valahol az irigység süllyesztőjében, mint sok más tehetség, akik nem a szokványos egyetemi-akadémiai ranglétrán próbálnak maguknak kutatói rangot kiharcolni.)
Miért írtam erről a sarokcsiszolós „mutatványról”? Mert mint kutató biofizikus a legnagyobb eredményemet egy olyan találmánynak tulajdonítom, amelyben először elméletileg megoldottam a rostok által „kötött víz” termodinamikáját. Majd a gyakorlatban kidolgoztam egy nagy vízkötő tulajdonságokkal rendelkező terméket, a Mikrorostos Gélt, amelyet a bélcsatornában alkalmazva a rostpótlás legjobb megoldásának talált több tízezer fogyasztó.
Mi a „kötött víz” termodinamikája? (Ne félj! Nem leszek túlzottan fizikus.) A szabad, folyékony vízben a vízmolekulák sokasága úszkál szabadon senkihez sem kötődve. A hő hatására lökdösődnek egymáshoz, mint a Brown mozgásban résztvevő részecskék. Minél magasabb a hőmérséklet, annál intenzívebben lökdösik egymást a részecskék. Ellenben mi a helyzet a „kötött vízben”?  Ott a vízmolekulák kötődnek a rostokhoz és egymáshoz is hidrogén hidakkal. A kötések mentén a vízmolekulák nem úszkálhatnak szabadon, hanem rezegnek és forognak. Ha hőt közlünk, akkor ezek a rezgések és forgások veszik fel a hőenergiát kvantumosan. (A „kvantum” szónak itt csak abban van jelentősége, hogy bizonyos rezgésszámok és fordulatszámok lehetségesek, amelyek viszont majd az úgynevezett rezonanciás jelenségnél lesz jelentős.) Ami a sarokcsiszolót illeti, forgó vízmolekulák, mint a forgó sarokcsiszoló indukál egy dinamikus gravitációs vonzást. Vagyis a „kötött vízben” gazdag Mikrorostos Gélben” forgó és rezgő elektromágneses erőt és dinamikus gravitációt gerjesztő vízmolekulák, beindíthatják a mikro cirkulációt a bedugult nyirokerekben. A nyirokerek több mint 70%-a a bélcsatornában található. A vizes rostokat tartalmazó táplálékok sok „kötött” vizet tartalmaznak, amely a nyirokrendszer 70%-a közelében, a béltartalomban, található. Azért jó rostpótlóként Mikrorostos Gélt fogyasztani, mert ennek a gélnek a legnagyobb a „kötött víz” tartalma. Ha a beleinket körülfonó nyirokrendszerben elindítjuk az áramlást, akkor már sokat tettünk a bennünk lezajló áramlások serkentésért. A Mikrorostos Gél fogyasztása után észreveheted, hogy például melegebb a kezed és a lábad, vagyis javult a keringésed. Csak ennyit akartam a saját elméleti és gyakorlati felfedezéseimről írni.
Szerintem a rákmegelőzés egyik legjobb megoldása, ha növeljük a keringés hatékonyságát, megakadályozva ezzel a salakgátak kialakulását!

Gyógyítható-e a rák 3 perc alatt? 6.rész.

Eltüntethető-e az anyag az örvénylő, különböző méretekben fellépő fekete lyukak erejével?
Az ezoterikus gyógyítók között divatba jött, hogy olyan szavakat, fogalmakat használjanak, amelyek a legújabb tudományos felfedezésekként adható el. Ezért is említettem a kvantummechanikát az előző cikkemben. Sok olyan gyógyító eszköz vagy étrend-kiegészítő lát újabban napvilágot, amelyek eladásánál, mint a NASA kutatási eredményeiként létrejött termékek, vagy kvantummechanika, vagy a génkutatás legújabb eredményeinek a legújabb vívmányai azok, amelyeket számunkra megvételre felajánlanak. Ezek marketing trükkök. Nem hiszem, hogy kvantummechanikai energia átadással vagy kézrátétellel lehetne súlyos betegségeket gyógyítani.  Természetesen vannak kivételek, lehet ilyen eset is, de ez nagyon ritka. Erről írok lejjebb.
Ha a különleges gyógyítási eseteket tudományos igénnyel akarjuk tanulmányozni, akkor a sok összetevős, önszerveződő, kaotikus rendszerek tulajdonságaival kell tisztában lennünk. A kvantummechanika csak az egyedek közötti energia-átadásnál és rezonanciáknál játszik szerepet. De önmagával az energia-átadással még nem érthetjük meg a teljes folyamatot.
Miért kevés a kvantummechanika egyedül. Mert az egyes energiacsomagok, kvantumok igen kis energiával bírnak önmagukban. Sok kis kvantumenergiának kell összeadódnia ugyanazon a helyen ugyanazon a pillanatban, hogy az maradandó változást eredményezzen. Hogy ugyanabban a pillanatban ugyanolyan állapotban legyen minden részvevő, ahhoz koherens állapotban kell lennie a teljes rendszernek az összes részvevővel. Ehhez az állapothoz teljes zavarmentesség kell. Ritkán érhető el az önszerveződő kaotikus rendszerekben, de nem lehetetlen!
A gázlézerekben hoztak létre legrégebben koherens állapotot a gázkisülésű lézercsövekben. A mai fizikai laborokban ma már ez rutin feladat.
Nézzük meg, hogy vizes rendszerekben, ahol a részvevő egyedek vízmolekulák, van-e esély ilyen együtt-rezgő, zavarmentes, koherens állapot létrehozására.
Hosszú éveket töltöttem egyetemi biofizikai laborokban a biológiai sejtekben található víz szerkezetének kutatásával. A sejtekben különös, egyedi szerkezetekben szerveződnek a vízmolekulák, a minden sejtben megtalálható sejtvázat alkotó fehérje hálózat köti, rendezi és szervezi a vízmolekulákat egy géles, kocsonyás állapotba. Jómagam, tiszteletből, az első munkahelyem első professzorának, Ernst Jenőnek a szóhasználatát használom erre a vízszerkezetre, egyszerűen csak azt mondom rá, hogy kötött víz (bound water). Ahány kutató foglalkozott ezzel a vízzel, annyi elnevezést adtak neki. A kötött víz szerkezete nagyon bonyolult mintázatot vehet fel. De egyszerűen jellemezve: ezt az önszerveződő vízszerkezetet a vízmolekulákat összekötő hidrogénhidas hálózat szervezi, rendezi, melyben az egyes vízmolekulák e hidrogén-hídkötések mentén rezeghetnek és e tengelyek körül foroghatnak. Mint a rezgések, mint a forgások kvantumosan gerjeszthetők, már nagyon kicsi, a szobahőmérsékletnek megfelelő, de határozott, fix energiájú ütközésekkel is.
Agyunk 90%-a, izmaink 80%-a kötött víz. Meggyőződésem, hogy agyunkban a hidrogén-hídkötések egyedi rezgési mintázataiban tárolódnak a napi élményeink és az nem véletlen, hogy agyunkban ilyen sok a kötött víz. Hosszú távú memóriaként csak akkor működhetnek e vízszerkezetek, ha képesek koherens rezgési és forgási állapotokat fenntartani önmagukban.
Mint említettem, a vízmolekulákat összekötő H-hidakban rezgések gerjeszthetők, melegítve őket tovább gerjeszthetők, a rezgés amplitúdója a gerjesztések során egyre nő, még végül a kötés el is szakad, ha túlmelegítjük. Mi a helyzet a vízmolekulák H-hidak körüli forgásával? E forgások is kvantumosan gerjeszthetők, de itt nincs szakadás, a forgás tovább és tovább gerjedhet. Képzeljük el, hogy a H-hidas vízszerkezetünkben, ugyanabban az irányban pörögnek az egymás-melletti vízmolekulák.  Képzeljük még azt is el, hogy azonos fázisban van a pörgésük minden pillanatban.
Mit jelent az azonos fázis?
Ha négy–öt gyerek hintázik a játszótéren együtt, akkor megkérjük őket, nehogy egyszerre lökjék magukat, mert akkor azonos fázisban lennének, és ekkor olyan nagy erők lépnének fel egy pillanatban, hogy könnyen kidőlhet a hintákat tartó szerkezet. A vízmolekulák forgásánál mondjuk, megjelölnénk a molekula azonos pontját, ha azok a pontok minden pillanatban azonos pozícióban, mondjuk, 12 óránál vannak, akkor egy fázisban van valamennyi forgó molekula. Fentebb már említettem azokat az önszerveződő rendszereket, amelyben koherencia van, a koherencia feltétele az összehangolt, azonos fázisú mozgások jelenléte az összetevők együttesében, jelen esetünkben a vízmolekulák között.
Egyik előző cikkemben említettem a dinamikus gravitáció jelenségét. Ha tömeggel rendelkező anyagot megforgatunk, akkor a környezetében nagyobb gravitációs teret lehet mérni. A forgás tehát növeli a gravitációs kölcsönhatás erősségét. Minél jobban pörgetünk, annál nagyobb gravitációt gerjesztünk.
Az imént arra a következtetésre jutottunk, hogy a rezgéseknél a kötés elszakadása szab határt az energia fokozásának. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy tényleg nincs határa a forgási energia fokozásának? Határtalan energia nincs az Univerzumban! Ha ezeket a kérdéseket feszegetjük, előbb-utóbb eljutunk a fekete lyukakhoz.
Mi az a fekete lyuk?
A csillagászok eljutottak már oda, hogy tudják, hogyan születnek és miként halnak meg a csillagok. Azt mondják, hogy a csillag egy fekete lyukként „leheli ki páráját”. Amikor már kezd kihűlni egy csillag, mert nincs elég belső tűz benne, ami fenntartja a térfogatát, akkor a csillagot alkotó anyagi részecskék között az összehúzó gravitációs erő érvényesül és zsugorodni kezd. A vég utolsó előtti pillanatában Röntgen sugarakat bocsát ki magából, majd nagy örvényléssel, a maradék anyagot,energiájával együtt, elnyeli, nagy örvénylés közepette, a fekete lyuk. A fekete lyuk közepén egy véges kiterjedésű húrszerkezet rezeg. E húrszerkezet rezgéseiben elnyelődik a maradék csillagenergia és a rezgési mintázataiban pedig tárolódik az elnyelt információ. Ezt nem én mondom, hanem a jelen kor elméleti fizikusai és kvantum információval foglalkozó mérnökei állítják. Stephen Howking  pedig azt állítja, hogy a fekete lyukon „repedések” keletkeznek és sugárzások formájában „elszivárognak lassan a húrrezgésekben tárolt információk. Ezt Howking sugárzásnak nevezték el. Nincs még egységes elmélet, sok még a vitás kérdés, de mi ebbe ne menjünk bele.
Videó a fekete lyukról

Jól látható a centrumból kilövellő Röntgensugár és az örvénylő, elnyelődő anyag
De miért idéztem a csillagászok elméleteit?
Hogy visszajuthassak kedvenc témámhoz az önszerveződő kaotikus rendszerekhez! A kaotikus rendszerek egyik alaptörvénye azt állítja, hogy ami megvalósul nagyban, az megvalósul kicsiben is! Mire gondolok? Arra, hogy a fekete lyuk effektus nemcsak csillagászati méretekben valósulhat meg, hanem emberi- és molekuláris méretekben is!
A következő videót két lett fiatalember vette fel egy jégtáblákkal borított folyó közelében. Az, hogy ez egy földi léptékű fekete lyuk volt, nem lehet bizonyítani, mert nem volt a fiúk kezében Röntgen- illetve Gamma-sugárzásmérő. De azt fényesen bizonyítja a felvétel, hogy az örvény gravitációs, szippantó, ereje félelmetes, ahogy a legnagyobb jégtáblákat bedarálja a víz örvénylése.
Örvénylés egy folyóban
Lehet, hogy még egy tudományos szenzációt is fellibbent a Torinói lepel?
Fentebb már említettem a sejtjeinkben található H-hidas kötött vízszerkezetekről és az ezekben fellelhető rezgésekről és forgásokról. Ez a vízszerkezet egy rendezett víz szerkezete. Minél nagyobb benne a rend, annál jobban elérhető általa a koherens állapot. Ez a békés állapot csak úgy maradhat fenn sokáig, ha külső erők, zavarok, nem zavarják meg. Ahhoz, hogy egy emberi testben kialakulhasson a legkiterjedtebb koherens állapot, ahhoz a test hordozójának nagyon jól kell táplálkoznia, nagyon jól, szeretettel és békében kell minden gondolatának megszületnie, és a lelkében olyan végtelen alázatnak és hitnek kell „működnie”, amely állapotot csak igen kevés, úgynevezett „szent emberek” képesek elérni. A forgási állapot növelésénél kérdeztem azt, hogy van-e határa a forgási energia növelésének? Most azt kérdezem meg, hogy van-e határa a szentéletűségnek? A válaszom ugyanaz: a nagy-energiájú, koherens állapot csak egy fekete lyukban való elnyelődésben végződhet. Jézus mennybemenetelét, húrok által kifeszített információs és energiatároló mezőbe való átmenetét, egy fekete lyuk jelenséggel lehet magyarázni? A mennybemenetel előtt viszont egy jelentős Röntgen- illetve Gamma-sugárzásnak kellett fellépnie. Lehet, hogy ezt igazolja a Torinói lepelbe beégett mintázat, Jézusról készült utolsó Röntgenkép?
Eddig egy-egy szentéletű embert elszigetelve élőként irt le a történelem. De élhet-e szentéletükén egy nagyobb közösség? Közkézen forog egy írás egy Thaiföldi Nan nevű városról, ahol nincs temető és az ott született lakók néhány órával a haláluk beállta után eltűnnek. Ezt jómagam nem hiszem, inkább egy turistacsalogató marketingfogásnak tartom.
Visszatérve a rák eltüntetésére pillanatokon belül. Ezt is nagyon nehezen tudom elképzelni. Csak a „szentélethez” nagyon közeli emberek csoportja tud esetleg minden ezredik esetben valami hasonló gyógyítást elérni, abban az esetben, ha maga a páciens is közel szentéletű és képesek együtt egy közös koherens állapotot létrehozni.