Hunzák és a sárgabarack

Hunzák és a sárgabarack

A tudomány mai ismeretei szerint csupán e gyetlenegy embercsoport mentes a
ráktól. Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a hunza törzs Kasmír
északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek. Legfontosabb
táplálékuk a kajszibarack.
Internetes oldalakon gyakran olvasható, hogy a hunza népcsoport tagjait nem
sújtják az úgynevezett civilizációs ártalmak:
szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. A nőknél
ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Kik
azok a hunzák?

A fehér hunokat, Attila hunjainak rokonait nevezik így. A mindössze 14 ezer
főt számláló nép a Himalája hegyei között, zárt völgyekben él, melyeket csak
igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A Hunza-völgy Kína,
Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik, ahova még nem jutott el a
civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek
köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.
A pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő közösség szellemi néprajzáról
(például eddig nem ismert samanizáló
szokásairól) könyvet
is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány (Tündérek kihalófélben
- Hunoktól a hunzakutokig). Csáji 2001-es kutatóútját megelőzően nyolc
évtizeddel egy világszerte nagyra becsült brit sebész és orvos, dr.
Robert McCarrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának 1922.
január 7-i számában: "A hunzáknál nincs ismert rákos eset.
Ennél a népnél hatalmas sárgabarack-ligetek vannak. A sárgabarackot a napon
szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják." Attila hunjainak
rokonai megtanulták értékelni és szerteágazóan felhasználni egyetlen
gyümölcsüket: édesítésre is aszalt kajszit használnak.
McCarrisont Nagy-Britannia kormánya nevezte ki a múlt század elején, a brit
megszállás ideje alatt, India táplálkozásának megfigyelésére. A brit orvos
főleg a Gilgit zóna szokásait írta le Észak-India egyik tartományában,
Észak-Kasmírban. Híressé azonban az tette, hogy fölfedezett egy népet - a
hunzákat -, melynek nem voltak orvosaik és kórházaik, fiai mégis 100 éves
átlagéletkort értek el, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak
örvendve. Hét évig tanulmányozta őket, s az akkori világ egyetlen
népbetegségét sem fedezte fel náluk.
A 90-110 év közötti lakosok vizsgálata során kiderült, hogy vérnyomásuk,
koleszterinszintjük és szívműködésük normális.
Életerejük
titkát egyedül táplálkozási szokásaikban találta meg.

A hunzák a zöldségeket és gyümölcsöket, gabonaféléket, a tejet és
tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán esznek.
Egyáltalán nem használnak hántolt (fehér) rizst, cukrot és sót, a
szintetikus táplálékokról még csak nem is hallottak.
A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember gazdagságát a
birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. Minden utazó említést tesz
a hunzák hatalmas sárgabarack-ligeteiről. A nálunk is termő gyümölcsöt ők az
év minden szakában fogyasztják, amikor friss a termés, azt, de a magját nem
dobják el, hanem a napon megszárítják, s elteszik télire. Naponta 30-50
barackmagot esznek meg. Ebből préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s
még kozmetikumként is használják. Asszonyaik arca a préselt
barackmag-olajnak köszönhetően még élemedett korban is ránctalan, bársonyos.
A fehér hun nők egyik jellegzetessége - és büszkesége - a ténylegesnél 15-20
évvel kevesebbnek látszó életkor.

Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s kutatóútjáról A hunzák
földje (Hunza Land - Whitehorn Publishing Co., 1960) címmel írt könyvet.
Részletes beszámolókat ad benne a hunzák életmódjáról.
Feljegyezte, hogy a hunza felnőttek 50 gramm protein, 36 gramm növényi
zsiradék és 354 gramm szénhidrát elfogyasztásával valamivel több, mint
1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. (Az összehasonlítás
kedvéért:
egy átlag amerikai napi energia-bevitele 3300 kalória, 100 gramm fehérje,
150 gramm zsír.)

A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend az átlagos
amerikai étrendnél kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz. A gabonafélékben
és a csonthájasok gyümölcsében is előforduló nitrilozidok - dr. Ládi
Szabolcs orvos meghatározásával - "olyan hatást fejtenek ki a szervezetben,
hogy a daganatosan osztódó, illetve már daganatossá átalakult sejteket
szelektíven, belülről úgymond megmérgezik és blokkolják a daganatsejtnek a
további fejlődését".

A hosszú életű fehér hunok ivóvize hegyi gleccserek olvadásából keletkező
patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi
anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a hegyek tejének is nevezik.
Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik és a leveleikben a
felszínre hozzák. A hunzák sok ilyen növényt (hajdina, köles, lucerna -
olyan gabonafélék, amelyek B17 vitaminban rendkívül gazdagok, akárcsak a
sárgabarack magja) fogyasztanak. Az általuk naponta elfogyasztott ásványi
anyag mennyisége a százszorosa annak, amit a nyugati civilizációkban
javasolnak az orvosok.

Hunza-föld, a magas hegyvidék nagyon nehéz megélhetést nyújt az itt élőknek.
Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a mértékletes
koszt, legfőképpen a sok ezer kajszibarack fa (benne az A
vitamin) . A száz esztendőt megélt hunza, aki ki van téve a hegyi szélnek, a
zord télnek és az égető napnak, a mi társadalmunkban hatvanasnak tűnne.

A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének fiai, a hunzák napi
7-10 órát töltenek a tűző napon. Bőrükön mégsem jelennek meg káros
elváltozások, mert - így egy magyar családorvos - "a napsugárzás akkor lehet
rákkeltő, ha az ásványi anyagok és vitaminok hiányától legyengült
szervezetet éri az ultraibolya sugárzás".