2012. november 24., szombat

A láb jelzőrendszere

Publicisztika,érdekességek,vers, kultúra,bulvár: Rozgics Mária: A láb jelzőrendszere

Rozgics Mária: A láb jelzőrendszere





















A láb mindig kéznél van”-invitálják ezzel a bugyuta szöveggel a testmozgásra a „tömeget”, hiszen a drága edzőtermekből és a még drágább élsport területéről kiszorultaknak jobb esetben csak az utca köve maradt, mivel lassan már az összes zöldterületet is lakóparkokká, bevásárló központokká és a jó ég tudja, milyen irodakomplexumokká építik át. Vidéken szerencsére még akad üres grund, ahol a gyerekek focizhatnának, ha őket meg nem szögezi oda a számítógép a karosszékhez. A sportolásra való felhívás mellett azonban nem tanítják meg a felnőtteket sem a helyes lábápolásra, holott már egészen kicsi korban rá kellene nevelni mindenkit erre a naponta legfeljebb néhány percet igénybe vevő teendőre, hogy idősebb korra megkímélje magát mindenki sok csúnya és az életminőséget teljesen megváltoztató bajoktól.
Kezdjük tehát az elején. A láb nemcsak azért fontos, mert egész életünkben a súlyunkat cipeli, hanem azért is, mert a talpunkon található idegvégződések idejekorán jelzik jó előre, ha a helytelen életmód, a rossz táplálkozás miatt bizony szervezetünk előbb-utóbb lebetegszik. Az öregek azt tartják, hogy lefekvés előtt legalább az arcunkkal együtt a talpunkat is meg kell tisztítani az egész napos rárakódott szennytől, hogy nyugodt legyen az álmunk, s bizony ez megszívlelendő tanács. Soha ne feküdjünk úgy le, hogy talpunkat nem tisztítottuk meg, ha más lehetőségünk nincs, akkor egy benedvesített ruhával. Fontos volna hetente legalább egyszer arra is időt szakítani – különösen idősebb korban! -, hogy egy lavórba 36-38 fokos vízbe egy jó evőkanál szódabikarbónát téve áztassuk a lábunkat legalább tíz percig. Utána hideg vízben öblítsük le, de lehet váltakozva is, tíz-tizenöt másodpercig a meleg, majd a hideg vízben áztatva frissítsük fel a lábunkat. Miután gondosan szárazra törölgettük, kezünkbe óvatosan töltsünk egy kis almaecetet és térdtől lefelé masszírozzuk bele a bőrünkbe, majd a talpunkat és különösen a lábujjak között szintén almaecettel itassuk át a bőrfelületet. Nem kell szárazra törölni, mert néhány másodperc alatt a bőr beszívja az almaecetet. Ez a művelet nemcsak nyugtató hatással van a lábunkra, de a vérkeringést is felfrissíti, a duzzadt visszereket, a megrepedezett hajszálerek miatt elszíneződött bőrt is regenerálja. Aki hajlamos a visszérre, de akár megelőzésként és a gondos lábápolás velejárójaként körömvirág kenőcs is ajánlatos bekrémezni a lábat. Aki visszérbántalmakban szenved, azok számára naponta kötelező volna. Arra azonban vigyázzunk, hogy a kellemes illatú sárga kencefice az ágyneműt megfogja, tehát lefekvés előtt gondosan dörzsöljük be a bőrbe és várjunk 5-10 percet, hogy jól beitatódjon. Nappalra is használható, de akkor csak nagyon vékonyan dörzsöljünk el egy borsószemnyi kenőcsöt a lábunkon. A körömvirág egyébként a sarkak repedezéseit is gyógyítja, s számos jó hatása mellett az aranyeret is kiválóan gyógyítja. Érdemes már egészen fiatal korban megtanítani a gyerekeket is a talpreflex-zónák felismerésére. Ma már számtalan bioboltban, de az internetről letöltve is megismerhető talpunk ideghálózata. Nincs más teendő, minthogy a lábáztatást követően hüvelykujjunkkal körkörös mozdulatokkal, kissé erőteljesebb nyomással feltérképezzük a talpunkat. Ahol a nyomásra érzékenyebb, netán fájdalmas pontokat tapintunk ki, tessék a talp „térképéről” megnézni, milyen belső szervünk jelzőrendszere ez. A talp-ideg ugyanis soha nem téved. Előre jelzi, ha például a májunk túlterhelt, ha a tüdőnkben túl sok a lerakódott szenny, ha a szemünk, fülünk, orrunk begyulladt, s ilyenkor lényegesen enyhébb lefolyású fájdalommal időben orvosolhatjuk a nagyobb bajt. Gyakran panaszkodnak sokan arra, hogy a cipő feltörte a lábat, bőrkeményedést okozott, vagy tyúkszemtől szenvednek. Természetesen fontos a megfelelő lábbeli, amely szellőzik is, kényelmes is, tartja is a lábat, de elsősorban az esetek 99 százalékában nem a cipő a felelős a bajokért. Ilyenkor először valóban a tünetet kell azonnal kezelni, a nagyobb fájdalmak elkerülésére, de ha már a tyúkszemet eltüntettük, a bőrkeményedést fellazítottuk, akkor gondoljuk végig, hogy az utóbbi időszakban mit étkeztünk, hogyan éltünk, mert ezek a bajok mindig valamilyen szervi elváltozásra – epe bántalmakra, gyomor túltelítettségre, vagy a májat terhelő túlzott szintetikus anyag bevitelére hívják fel a figyelmet. Talán már mindenki érzett kínzó fájdalmat a láb kis- és gyűrűsujja között keletkezett bőrkeményedéstől, tyúkszemtől. Bizony, ha itt valami rendellenességet tapasztalunk, az elsősorban az epeműködés zavaraira figyelmeztet. Számtalan „recept” adott az orvoslásra, hiszen az epét a feketeretek levének fogyasztásától kezdve sokféleképpen lehet orvosolni, válassza ki, ki-ki a magának legmegfelelőbb kúrát. Egy biztos: különösen nyáron érdemes hosszabb ideig is gyümölcsön, zöldségfélén élni, ajánlatos a vesetisztító dinnyekúrán át a több napos böjtkúráig többféle regeneráló módszert elvégezni, hogy a hidegebb és napfényszegény hónapokban is egészségesek legyünk.
A tyúkszem és bőrkeményedés azonnali orvoslására egy általam is bevált módszer: szódabikarbónát egy pici tejföllel összekeverve – hogy csak pépes és ne folyós legyen – a sérült felületre vigyünk fel, vigyázva, hogy az egészséges bőrhöz ne érjen. Garantáltan rövid időn belül „lemarja” a nemkívánatos bőrt. Tyúkszemnél fontos, hogy a „tyúk szemét”, azaz a szabad szemmel egy méh fullánkjához hasonlítható kis elhalt idegvégződést is kihúzzuk, különben bármikor ismét begyulladhat a bőrünk, újra előidézve a szinte elviselhetetlen fájdalmat.
Aki ülőmunkát végez, ne legyen rest, bármilyen nagy a napi hajtás, óránként néhány percet sétálni, lábát tornáztatni, vagy akár állott vizes ruhával végig dörzsölni. Aki egész nap álló munkát végez, különösen a „foglalkozási ártalmak” - okozta lábfájósok figyelmébe ajánlom, hogy hetente legalább egy alkalommal fejeskáposzta leveléből készítsenek „borogatást” legalább térdtől lefelé, de akár egész lábukra. A fejeskáposztát szedjék leveleire, hideg sós vízbe tegyék néhány percre, majd lecsöpögtetve a vizet, klopfolóval vagy bármilyen tárggyal ütögessék meg a leveleket, hogy a káposzta nedve kezdjen szivárogni, majd ezzel a levéllel borítsák be a lábat. Lehet akár egész éjszakára lábon hagyni. Meglátják, hogy csodákra képes a káposztalevél. Persze, egészségesek csak úgy maradhatunk, ha egészségesen is táplálkozunk, tehát minél kevesebb állati eredetű terméket és minél több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk. Aki csak teheti, kerülje el messzire a multicégek élelmiszerutánzatát, mert bár a szemnek megtévesztő portékát kínálnak, de összetételében már lényegesen rondább mindaz, amit elfogyasztanak. Gondoljanak csak bele, ma már az ínycsiklandó császár szalonnától a kötözött sonkáig mindennek a jelentős része „adalékanyagok” tömkelege, az egyéb kotyvalékokról már nem is beszélve. Nem véletlenül tartja a népi mondás, hogy az olcsó a legdrágább! Mert bizony, aki olcsón szerzi be az ételét, mert rest egy kicsit többet gyalogolni az áruért vagy a tévészenny nézése miatt lusta főtt ételt készíteni, az megelégszik ezekkel a nevesincs összetételű kotyvalékokkal, hogy utána rövid időn belül az esetleg megspórolt pénzét orvosra, gyógyszerre, kórházra költse. Hogy szükséges-e ennyiféle gyógyszert fogyasztanunk, erre következő számunkban térünk ki. Addig is fontolják meg, ha a lábunkat gondozzuk, megfelelő figyelmet fordítunk talpainkra, sokkal egészségesebben élhetünk. S még egy jó tanácsot szívleljenek meg. Ha csak tehetik, járjanak mindig mezítláb. Legalább ilyenkor, kánikula idején. Az sem baj, ha a közeli boltba, a szomszédhoz vagy akár a sarki kocsmába így mennek el. Nem kell félni az út porától, mivel az a cipőbe, de a szandálba különösen befurakodik, s a lábbeliben megizzadt bőrfelületen sokkal jobban megtapad, mintha cipő nélkül járnánk. Nem véletlen, hogy régen sokat jártak így eleink, mert a talp bőrfelületének a talajjal történő érintkezése egészséges irritációt adott az idegrendszerünknek. Még népmeséink is őrzik a mondást, hogy a reggeli harmat gyógyító hatása milyen csodálatos érzés. Szeretném felhívni, elsősorban a szülők figyelmét a gyermekek csoszogására. Sajnos, a hosszú évek során beidegződött rossz szokást felnőtteknél már ritkán lehet megszüntetni, de a kisgyermeknél, ha idejekorán ráneveljük a helyes lábemelésre, akkor rövid időn belül elhagyja. Erre nemcsak azért van szükség, mert esztétikailag is rossz a csoszogó ember látványa, hanem, hogy a talpunk idegszálai a folyamatos súrlódás következtében idegrendszerünket rossz irányban befolyásolják. A ruganyos lépés, a talp megfelelő érintkezése a talajjal már fél egészség. Vigyázzunk hát rá!
Rozgics Mária
/Forrás: http://www.vilagmagyarsaga.hu 2010.08.05./ *B.K-T.L.