2010. október 2., szombat

A klór és a víz

A klór és a víz

A baktériumok a vízben

Központosított vízelosztás esetében a klórral való fertőtlenítés elke­rülhetetlennek tűnik. A több kilométeres csőrendszeren átmenő víz­ben a baktériumok könnyen elszaporodhatnak: a csövek és a tartá­lyok belső falaira rakodnak le. Ezeknek a baktériumoknak a túlnyomó többsége az emberre teljesen ártalmatlan. Egy kis hányada olyan baktérium, amelyik nagy számban megfigyelhető olyan személyek testében, akik bizonyos fertőző betegségekben szenvednek. Ebből a megfigyelésből ered az a feltevés, ami szerint ezek a baktériumok okozzák ezeket a fertőző betegségeket. A valóságban az ok – okozati összefüggés a kettő között közel sem olyan egyszerű. 



Számos megfigyelés alapján tudjuk, hogy nagy mennyiségű, kóroko­zónak minősített, baktérium felvétele nem vezet szükségszerűen be­tegséghez. Ezzel szemben a betegség megjelenhet baktériumok fel­vétele nélkül is. Fertőző betegség több, a szervezeten belül és kívül lévő tényező kölcsönhatásainak az eredménye. Az általánosan elfogadott véleménnyel ellentétben a legszámottevőbb tényező nem az ivóvízzel felvett kórokozó baktériumok jelenléte, hanem az immunrendszer állapota. 
Még ha a külső tényezők hatása nem is a legfontosabb, a legelemibb óvatosság arra intene, hogy ne vegyünk magunkhoz baktériumokat tartalmazó vizet. A pasteuri higiénikus felfogás szerint a baktériumok elpusztításával a fertőző betegségek megelőzhetők. Ezt követve, ivóvizünkben mérgező vegyi (biocíd) anyagokkal minden életet el kell pusztítani. A klór használatát ezzel indokolják. A pasteuri higiénikus felfogás erre, a tudományosan erősen leegyszerűsített, feltevésre épül. Így lép elő az életet ölő, biocíd és mérgező klór egészségvédelmi eszközzé. A valóság az, hogy a klór használata folytán számolni kell számos mellékhatással, viszont ezekről úgyszólván soha szó nem esik.
Az Egészségügyi Világszervezet (Orgnisation Modiale de la Santé vagy OMS) szakértői nagyon jól tudják, hogy az ivóvíz klórozása hát­rányos egészségügyi következményekkel is jár. A végleges döntés a klórozás ügyében egy kockázati mérlegen alapul: a klórozás a köz­vetlen fertőző betegségek veszélyét hárítja el, ezzel szemben hosszútávon súlyos egészségkárosodáshoz vezethet. Ez utóbbi kockázatról, az egészségügytől és az orvostudománytól teljesen független okok miatt, nyilvánosság előtt szó soha nem esik. Tény az, hogy a vegyi fertőtlenítés folytán megjelenő betegségek és a klórozás között, pontosan az idő tényező miatt, az ok-okozati összefüggést egyszerű ragálytani mérésekkel nehéz igazolni.
A könnyen hozzáférhető szakirodalomban csak a klórozás útján keletkező mérgező szerves klórvegyületek hatásáról olvashatunk. Ezek a mérgek csak szerves anyagokkal szennyezett, vagy nagy mennyiségű baktériumot tartalmazó víz klórozásakor keletkeznek. Viszonylag tiszta víz klórozásánál nem keletkezik az egészségre veszélyes mennyiségű klórvegyület. Ezzel szemben az ilyen víz fogyasztása is káros az egészségre. A vegyi fertőtlenítés igazi kockázata más szinten észlelhető: a víz oxido-redukciós tulajdonságainak a megváltozásánál. Erről még hivatalos egészségügyi körökben is csak igen ritkán esik szó, a nagyközönség előtt... soha!

A klór oxidáló tulajdonságai

A klór baktériumölő hatása oxidáló jellegéből ered. Az oxidálás nem más, mint elektron elvonás. A vízbe vezetett klór a vizes közeg elektron készletét csökkenti. Elektrokémiában ezt a jelenséget az elektronaktivitás mérésével lehet jellemezni. Az elektronaktivitás a vi­zes közeg élettani tulajdonságait erősen befolyásolja.
Az elektronaktivitás elmélete még a fizikai kémia szakemberei köré­ben sem nagyon ismert. Orvosi- és élettani szakemberek még kevés­bé ismerik. Franciaországban,Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, Svájcban és az Egyesült Államokban szűk körben ismert és egy kis számú orvos mindennapi gyakorlatába jelentős sikerekkel átültette. A következőkben a bio-elektronika tudományos alapjait ismertetem. Az esővíz hasznosítása megértéséhez a következő rész elolvasása nem feltétlenül szükséges, bár sok felvetett kérdésre válasz ad. Csak az elmélet ismeretében érthető teljesen a javasolt műszaki megoldások kiválasztásának a tudományos háttere. Fizikai kémiában nem jártas olvasó ezt a részt csak “fussa át”. Szakemberek számára az alábbiak egy első megközelítést adnak.

A Vincent-féle bio-eletronika (VBE) alapjai

A bio-elektronika első alapkövét az amerikai W. C. Clark tette le 1920-ban a vizes oldatok rH értékének a megalkotásával. Az rH alig hét évvel követte a Sørensen által megalkotott pH-t. Később a francia Vlès javaslatára az rH-t pontosabban rH2-vel jelölték. Míg a pH érték a protonaktivitást jellemzi, az rH2 az elektronaktivitást hívatott tükröz­ni. A kettő között szoros összefüggés van, bár a legtöbb általános ké­miai könyv a sav-bázis és oxido-redukciós jelenségeket külön fejezet­ben tárgyalja [1] . Az első a protoncserés, az utóbbi az elektroncserés reakciókra vonatkozik. A két reakciócsoport elméletének a matematikai leírása csak annyiban különbözik egymástól, hogy ellenkező előjelű elektromos töltések átviteléről van szó. Nem meglepő, bár csak kevesek által ismert tény, hogy a két re­akciócsoport csaknem azonos matematikai egyenletekkel írható le.
A pH fogalma túl ismert ahhoz, hogy itt foglalkozzam vele. A pH érté­ke 0 és 14 között változik. A sav-bázis semlegességi pont a pH = 7. A vizes oldatok rH2-je 0 és 42 között van. Az oxido-redukciós semleges­ségi (indifferens) pont az rH2 = 28. A következő táblázat a két csoport közötti párhuzamot mutatja be.

A sav-bázis és oxido-redukciós reakciók jellemző adatai

    Sav-bázis reakciók
Oxido-redukciós reakciók
Protoncserés reakciók        H+ Elektroncserés reakciók       e-
Protonaktivitás :               [H+]               Az elemi hidrogénhez kötött
elektronaktivitás :                           [H2]
A mérték :         pH = - log[H+] A mérték :                rH2 = - log[H2]
Savas közeg :           0 < pH < 7 Redukáló (anaerób) közeg :     0 < rH2 < 28
Semleges közeg :          pH = 7 Semleges (indifferens) közeg :        rH2 = 28
Bázikus (lúgos) közeg :    7 < pH < 14 Oxidáló (aerób) közeg :           28 < rH2 < 42
Az rH2-t a mért pH és a vizes oldatba mártott platina elektróda potenciáljából (E voltban mérve) számítják ki a következő képlettel:








ahol F = 96500 Coulomb/mól; R = 8,316 Joule/mól.K; T = abszolút hőmérséklet. A kereskedelemben a pH-mérőkhöz hasonlóan rH2-mérők is kaphatók [2] .
Bár nagyobb körültekintést igényel, az rH2 olyan jól mérhető, mint a pH. Sajnos különböző okokból a hivatalos vízvizsgáló laboratóriu­mokban nem mérik, sőt számos vegyész még létezéséről sem tud.
Minden, a vízben élő mikro-organizmus, csak egy bizonyos pH és rH2 értéktartományban tud élni és szaporodni. Ha az rH2-t a pH függvé­nyében egy derékszögű koordináta rendszerben ábrázoljuk, egy Vin­cent-féle diagrammot kapunk. Ennek a rendszernek minden pontja egy más élettani tulajdonságú vizes közeget határoz meg. A Vincent-féle diagrammon minden mikro-organizmus létezési területét így fel lehet “térképezni”.
A legtöbb fertőző betegség kórokozói redukáló, semleges vagy gyen­gén bázikus vizes közegben szaporodhatnak. Ezzel szemben a víru­sok inkább a bázikus, de oxidáló közeget kedvelik. Az élő szervezet­ben az esetleges kórokozók csak kedvező elektrokémiai körülmények között szaporodhatnak el. A jó egészségben lévő egyén vére igen gyengén bázikus vagy semleges, rH2 értéke pedig 21 és 22 között van. Ilyen körülmények között sem a vírusok sem a fertőző betegsé­gek kórokozói nem szaporodnak. Klinikai méréseknél kiderült, hogy beteg egyének vérének a bio-elektronikai koordinátái majdnem mindig beleesnek a betegségnek megfelelő kórokozók szaporodási tartományába. Innen adódott az a kézenfekvő kérdés, hogy a vér bio-elektronikai koordinátáinak az elváltozása vajon a betegség oka, vagy annak a következménye?  
Ez a kérdés még nem dőlt el, bár számos jel mutat arra, hogy a vér bio-elektronikai elváltozása szerepet játszik számos betegség kiala­kulásában. Ennek a fordítottja is igaz: jelentős sikereket értek el igen súlyos betegségek kezelésénél a vér bio-elektronikai tulajdonságai­nak a javításával. Daniel Pignon, francia biológus feltevése és kísér­letei szerint a vér rH2 értéke meghatározná a vérben és a sejtekben lévő alkáli- és alkáli földfémek ionjainak az egyensúlyát. Ezek szerint az rH2-től függene az Na+/K+ és a Mg2+/Ca2+ ionarány. A feltevés sze­rint ezeknek az arányoknak az eltolódását biológiai transzmutációk katalizálják. Viszont ez utóbbiakat a vizes közeg elektronaktivitása szabályozza.
Az Na+/K+ és a Mg2+/Ca2+ arányok határozzák meg a sejtekben lévő citoplazma, sejtmag és a sejten kívüli folyadékok között mérhető (50 – 100 mV nagyságrendű) elektromos potenciálkülönbségeket. A vér elektronaktivitásának a csökkenésével (az rH2 növekedésével) a citoplazma és a sejtmag közötti potenciálkülönbség lecsökken, majd polaritása megfordul. Ekkor jelennek meg a sejtosztódás zavarai. Más szóval a sejt rákos jelleget vesz fel. Amíg az immunrendszer ezeket a “hibás” sejteket elpusztítja, a betegség tünetei nem jelennek meg. A vér bio-elektronikai mérése a készülőben lévő rákot már akkor jelzi, amikor  még minden más ismert klinikai elemzési módszer negatív eredményt szolgáltat. Megjegyzendő, hogy bio-elektronikai mérések a készülőben lévő trombózist is minden más klinikai tünet megjelenése előtt egyértelműen jelzik.
Több klinikai megfigyelés szerint a vér rH2 értéke a kalcium és mag­nézium felszívódását [3] is szabályozza. A vér rH2 értékének a javításá­val a csontritkulás, csontnyaktörés megelőzhető, valamint a magnézi­um hiányból adódó betegségek is könnyen gyógyíthatók. Táplálé­kunkban mindig van elegendő kalcium és magnézium, csak szerve­zetünk sokszor képtelen azokat felszívni.
A vér rH2 érékének az elváltozása egyeseknél a szervezet kalcium egyensúlyát borítja fel. A csontokban lévő kalcium, ionizált formában, a vizelettel távozik. A gyógyszeres pótlás addig nem jár eredménnyel, amíg a felszívódás elektrokémiai feltételei nincsenek meg. Ezeket az elektrokémiai feltételeket a hagyományos orvostudomány elhanyagolja. Feltehetően öröklődési [4] okokból, egyeseknél a csontrendszerből kijövő kalciumionok egy része nem távozik a vizelettel, hanem az idegsejtek mielin burkolatába ül s ott az elektromos jeleket “rövidzárlattal” megzavarja. Így jelenik meg a szklerózis néven ismert, gyógyíthatatlannak minősített betegség. A vér rH2 értékének a javításával igen biztató eredményeket értek el a szklerózis kezelésében, sőt egyes esetekben, teljes gyógyulást is. Ott, ahol a hagyományos orvostudomány eredményt nem ért el.
Természetesen az orvosi bio-elektronika nemcsak a vér rH2 értékét méri, hanem a pH-t és az elektromos ellenállást is. A méréseket a nyálra és a vizeletre is kiterjesztik [5] . Először Franciaországban, majd Németországban, igen nagy számú klinikai mérések alapján készítet­tek számítógépes programot a bio-elektronikai mérések orvosi hasz­nálatára. A mért adatokat a mérőműszer [6] a számítógépbe táplálja. A program alapján a számítógép többek között kiszámítja a “bio-elektronikai életkort” és a vese elektromos töltéseltávolító [7] mérlegét. A felrajzolt három dimenziós [8] Vincent-féle diagramm segítségével az orvos megállapítja a diagnózist.
Az orvosi bio-elektronika alapja a vér és a többi testi folyadék (vizelet, nyál) bio-elektronikai koordinátáinak a gyógyszeres kezeléssel, vagy élelmezési alapon történő helyreigazítása. A leukémia és az AIDS ke­zelésénél is igen figyelemre méltó eredményeket értek el.
A kezelés egyik nagy problémája a gyógyszer redukáló kémhatásá­nak a vékonybélbe juttatása a nulla pH-jú gyomorsavon keresztül. Vegyileg ez nagyon nehezen valósítható meg. Számos orvos ösztö­nösen is a bio-elektronika elméletét alkalmazza, amikor rákos betegét igen nagy mennyiségű C-vitaminnal kezeli. Sajnos a C-vitamin nem­csak redukáló, hanem savas kémhatású is. Emiatt, nagy mennyiség alkalmazásakor, kellemetlen mellékhatás jelenhet meg. A rák C-vitaminnal való kezelése ennek ellenére néha sikerrel jár [9] .
A C-vitamin bizonyítottan véd a vírusos betegségek ellen, ill. bizonyos mértékig gyógyítja azokat. A bio-elektronika elmélete nélkül ez a ha­tás tudományosan nem magyarázható. A C-vitamin redukciós kém­hatása nagyobb mennyiség bevétele után a vér rH2 értékét csökkenti. Vírusos megbetegedéseknél a vér rH2-je 29 fölé emelkedik. Itt van a legtöbb vírus szaporodási tartománya. Ha egy redukciós, pl. C-vitaminos, kezeléssel a vér rH2 értékét 28 alá sikerül lenyomni, a kórokozó vírusok tovább nem szaporodhatnak, az immunrendszer felülkerekedik és a beteg meggyógyul. Ez a folyamat az AIDS HIV vírusára is érvényes, de itt az rH2-t még lejjebb kell vinni [10] . Sajnos a HIV vírus ellen alkalmazott gyógyszerek oxidáló hatásúak, így hosszú távon hatástalanoknak minősülnek.
Amint az a Vincent-féle diagrammból is igen világosan leolvasható, hogy a rákos betegek vére kissé bázikus és erősen oxidáló kémhatású. Az rH2 éréke 29 és 34 közé kerül. Bio-elektronikai kezelés esetén amint az rH2-t 28 alá sikerül lenyomni a rákos daganatok kezdenek visszafejlődni a, még “gyógyíthatatlannak” minősített, betegeknél is. A kezelés közben a vér bio-elektronikai koordinátái más fertőző betegségek tartományain mennek keresztül. Amikor egy kezelt rákos beteg hirtelen belázasodik, náthát vagy influenzát kap, ez a hatásos kezelés és gyógyulás jele. Ezek a mellékbetegségek gyorsan eltűnnek. Sajnos a hagyományos, ma széles körben alkalmazott, rákellenes gyógyszerek oxidáló kém­hatásúak. Csak a rákos szöveteket pusztítják el, de a betegség ellen küzdő szervezet “táptalaját” nem javítják, hanem rontják.
Bio-elektronikai kezelésnél a redukciós hatást a vérbe kell juttatni. Redukáló vegyi anyagok közvetlen vérbe juttatása csak életveszély esetén indokolt és csak tüneti kezelésnek tekinthető. Tartós hatást csak a vér vékonybélen keresztül történő javítása ad. Szerencsére számos erjedési enzimes folyamat erősen redukciós közegben történik. Ha sikerül ezeket az enzimeket aktív állapotban a vékonybélbe juttatni, a gyógyhatás nem marad el. Ilyen enzimes gyógy-, illetve tápszereket Mycother és Algother néven hoztak forgalomba Franciaországban [11] .




A betegségek bio-elektronikai megelőzése


Az utolsó fél évszázadban több ezer emberről készültek bio-elektroni­kai mérések. A tapasztalat szerint az “egészségesnek” minőstett egyének vérének az rH2-je növekedő tendenciát mutat, ami érzéke­nyebbé tesz a különböző vírusos, rákos és allergiás megbetegedé­sekre. Úgy tűnik, mintha szervezetünk “elektron készlete” (a valóság­ban elektronaktivitása), megfelelő redukáló kémhatású élelmiszerek hiányában, fokozatosan csökkenne.
Ez egyáltalán nem meglepő. A higiénia pasteuri szemlélete minden környezetünkben lévő mikroszkopikus élőlénynek hadat üzent. A fer­tőtlenítő vegyszerek használata általánossá vált. Ez alól az élelmi­szeripar sem kivétel. A “sterilizált”, “pasztörizált” élelmiszerek elektro­naktivitása igen alacsony. Ha csak ilyeneket fogyasztunk, szerveze­tünk vízben aktív “elektron készlete” lassan, de biztosan csökken. A fokozott fer­tőtlenítés pontosan azokat a betegségeket tarja távol tőlünk, amelye­ket nemcsak immunrendszerünk, hanem a legegyszerűbb gyógysze­rek is könnyen kordában tartanak. Ezzel szemben a túlzott sterilizálással sokkal súlyosabb betegségeknek teremtjük meg a melegágyát. Minden fertőtlenítő szer elektronban szegény, erősen oxidáló kémhatású, sőt számos, enyhe betegségeket gyógyítani hívatott gyógyszer is.
Helyes étrenddel bizonyos mértékig ellensúlyozni lehet a fent írt oxi­dáló hatásokat. Redukáló kémhatású ételek fogyasztása legjobb esetben csak az elektronveszteséget pótolja, vagy inkább csökkenti. A legtöbb, nem sterilizált vagy pasztörizált, gyümölcs vagy gyümölcs­lé redukáló kémhatású. A vörösbor [12] is, csak kár, hogy alkohol is van benne. A nyers főzelékfélék (káposzta, karalábé, karfiol, cékla, sárga­répa, retek, saláta, stb.) rendszeres fogyasztása már bizonyos védel­met nyújt. Ezekben a növényekben már aktív redukáló enzimek is vannak, amelyek sajnos a főzésnél elpusztulnak. A teljes kiörlésű lisztből kovásszal (tehát élesztő nélkül) készült kenyérben néhány napi állás után jelentős mennyiségű igen aktív redukáló enzim keletkezik. Ilyen szempontból jobb tehát szikkadt kenyeret enni. Ezek az enzimek már átjutnak a gyomron keresztül a vékonybélbe, ezért fokozottan hatásosak [13] . Igen értékes redukáló enzimek a nemes penészesedési folyamatokkal érlelt hentesárukban (pármai sonka, téliszalámi) is jelen vannak. Kár, hogy sok telített állati zsír is van ezekben az ételekben. A vinum tokajense passum is egy bio-elekronikai gyógyszer... kis mennyiségben. Sajnos a nemes rothadással érlelt szőlő legértékesebb része a présben marad. Talán egyszer a tokaji szőlősgazdák felismerik és értékesíteni fogják a törkölyben lévő enzimeket. 
Bio-elektronikai szempontból a legnagyobb értékű élelmiszereket tejsavas erjedéssel állítják elő. Ezek között az erjedéssel savanyított káposzta és cékla a leghatásosabb, természetesen nyersen fogyasztva. A joghurt és a kefir is igen értékes, de csak akkor, ha nem sterilizálták vagy pasztörizálták. Sajnos a kereskedelemben árult tejtermékek túlnyomó többsége, pontosan a helytelenül megfogalmazott higiéniai törvények miatt, bio-elektronikai szempontból értéktelen.




A víz klórozása


A bio-elektronika elemeinek ismeretében a klóros fertőtlenítés igazi behatása érthetővé válik. A klórral kezelt víz elektronaktivitása igen alacsony (az rH2 értéke magas). Az ilyen víz fogyasztása hosszútávon a szervezet bio-elektronikai koordinátáinak az eltolódásához vezet. A klórral fertőtlenített víz bio-elektronikai koordinátái a betegségének az utolsó szakaszában lévő rákos beteg vérének a koordinátáival azonosak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy pár liter klórozott víztől rákot kapunk. Ezzel szemben rendszeres fogyasztása a szervezet elektron készletét lassan felemészti. Ez a folyamat évekig, sőt évtizedekig eltarthat, de megfelelő étrend hiányában előbb-utóbb igen súlyos egészségkárosodáshoz vezet.
Személyi adottságoktól függően a fent leírt betegségek egyikének megjelenését a klórozott víz fogyasztása előbbre hozhatja. Természetesen, a betegségek megjelenésében ez csak egy, a számos együttható tényezőből. Érthető tehát, hogy éltető, (biokompatibilis) vizet vegyi fertőtlenítéssel nem lehet előállítani. A vízben lévő esetleges baktériumokat fizikai szűréssel kell eltávolítani. Ez egy kerámia szűrővel igen egyszerű.




A küsőleges használat


A klórozott víz hatása külsőleges használat esetén sem elhanyagolható. Az ilyen vízben való fürdésnél tudni kell, hogy a nedves bőr két oldala között 100-200 millivoltos potenciál különbség alakul ki, ami a szervezetből az elektronokat valósággal “szivattyúzza”. Legyengült immunrendszer esetén, rendszeres fürdések után a legkülönbözőbb allergiás jelenségek léphetnek fel... még a parlagfűre való érzékenység is! Egészséges felnőtt szervezete ennek szerencsére nagyon jól ellenáll, bár a klóros vízben való fürdés minden esetben egy elektronhiányt hoz létre, amit helyes, redukáló kémhatású, étrenddel lehet csak helyrehozni.
A csecsemők és a fiatal gyermekek a klórozott vízre viszont fokozottan érzékenyek. Vékony bőrük és kis testtömegük miatt fürdéskor a szervezetük elektronaktivitása jelentősen csökken. Csecsemőknél a szoptatás ezt bizonyos mértékig ellensúlyozza, de nem teljesen. A fürdővízzel való mindennapos “klórozás” az immunrendszerüket nagyon gyorsan leépíti. Emiatt gyakran látunk igen tiszta, jól táplált, gondozott,  rendszeres orvosi felügyeletnek örvendő csecsemőt, aki egyik náthából a másikba, mandula- és torokgyulladásba esik sőt minden arra járó vírusos betegséget megkap, újabban allergiát is. Belgiumban számos sokgyermekes családban az esővíz használatra való áttérés után ezeknek a betegségeknek a jelentős része egyszerűen eltűnt, vagy legalább is csökkent.
Bár a bio-elektronika elmélete az Egyesült Államokban sem nagyon ismert, tapasztalati úton, a klórral kezelt víz gyermekekre való kedvezőtlen hatását ott is észrevették. Sok iskolai uszodában a medencéből kijövő gyermekek egy klór mentes vizet szolgáltató zuhanyozó alagúton mehetnek csak az öltözőbe.    
A klór hatása a víz oxido-redukciós tulajdonságaira a klór-víz diagrammon jól szemléltethető. Ennek tudatában nehezen érthető egyik belgiumi vízszolgáltató vállalat reklámfüzetében közölt kép . Talán pontosan ezen a szinten kell keresnünk a bio-elektronikával szemben tapasztalható hivatalos elzárkózás egyik okát.
A bio-elektronika helye az orvostudományban
A fent írtak alapján nem szeretném, ha az olvasó arra a hibás következtetésre jutna, hogy a bio-elektronika egy egyetemes gyógymód. Itt csupán néhány súlyos  betegség egy újszerű megközelítéséről van szó. A bio-elektronika legnagyobb érdeme az elektrokémia, orvosi gyakorlatba való bevitele. Az elektron- és protonaktivitás elmélete, a rákos és más betegségek jobb megismerésére és hatásosabb kezelésére, merőben új kutatási területeket nyit meg. Az eddig elért eredmények biztatóak, de ellenőrzésükre és rendszeresítésükre további kutatások szükségesek.
A bio-elektronika ötven év alatt sem tudott kitörni a tudományos különlegességek lomtárából. Hosszú lenne itt elemezni ennek az okait, amelyek egyrészt a nemzetközi tudományos kutatás működésének és szervezésének a sajátosságaiban, másrészt gazdasági érdekekben keresendők. Röviden mégis tanulságos erről beszélni.
A bio-elektronika tudományos bírálatát a következő fejezetben olvashatjuk.



[1] A sav-bázis és oxido-redukciós reakciók egységes elméletének a kidolgozása után a lényeget négy dolgozatban foglaltam össze. Olvasható a Párizsban az Arys könyvkiadó által kiadott Sciences du Vivant köteteiben.
- J. Országh, Réactions d'oxydo-réduction et acido-bsiques: vers une approche théorique et expérimentale plus cohérente. I. Kötet, 23 – 34 old. (1990)
- J. Országh, L'eau en tant que système rédox. II. Kötet, 81-97 old. (1991)
- J. Országh, Quelques aspects physico-chimiques des coordonnées bio-électroniques. IV. Kötet, 45-62 old. (1992)
- J. Országh, Concepts de base de la bio-éectronique. V. Kötet, 77-87 (1993)
[2] Többek között a CONSORT NV. Parklaan 36, B-2300 Turnhout – Belgium vállalat gyártja és értékesíti ezeket a műszereket. A C732 tipusú rH2-mérőről van szó.  info@consort.be  Tel.: 0032.14.41.12.79 begin_of_the_skype_highlighting              0032.14.41.12.79      end_of_the_skype_highlighting. A franciául olvasók részére érdemes megnézni a Vincent-féle bio-elektronika hivatalos honlapját.
[3] Idegen szóval: asszimilációját
[4] Azaz genetikai
[5] Az egyik legismertebb szakkönyv ebben a témakörben a Raphaël Cannepasse-Riffard, Bases théoriques et pratiques de la Bioélectronique. Edinat, B.P.62 – F-82805 Seyne-Sur-Mer.
[6] Németországban a MED TRONIC vállalat gyárt és értékesít bio-elektronimétert orvosi használatra.
[7] Aazaz elimináló
[8] A harmadik dimenzió az elektromos ellenállás, amelyik a közeg ion koncentrációjával fordítottan arányos.
[9] További felvilágosítást ezzel kapcsolatban a spanyolországi Institut Paracelse adhat. alainscohy@wanadoo.es ,  honlap címe: http://www.alain-scohy.com Telefon: 0034.972.535.348 begin_of_the_skype_highlighting              0034.972.535.348      end_of_the_skype_highlighting
      Az Institut Paracelse egy igen érdekes folyóiratot terjeszt : “Des Clefs pour Vivre”
[10] Ne feledjük: az egészséges ember vérének az rH2-je 21! Ezzel magyarázható, hogy a HIV vírussal fertőzött egészséges személy csak egy bizonyos idő után mutatja a betegség tüneteit. Jól irányított bio-elektronikai kezeléssel a betegség megjelenése minden valószínűség szerint elkerülhető. 
[11] Árusítás: Bernard JEAN, tel.:0033.474.62.09.33 begin_of_the_skype_highlighting              0033.474.62.09.33      end_of_the_skype_highlighting, nature-be@Club-internet.fr vagy www.nature-be.com 
[12] A fehérbort sajnos erősen oxidáló kémhatású kénvegyületekkel kezelik.
[13] A bio-boltokban vásárolható kenyér-must, moût de pain vagy brote drank nagy mennyiségű redukáló enzimet tartalmaz. A savanyított nyers káposztalé rendszeres ivása a vér elektronaktivitását jelentősen növeli. Télen talán ez véd a legjobban az influenza és a nátha ellen.