Gyógyszerek nélkül

GYÓGYSZEREK NÉLKÜL

http://egeszseghazugsagso.freewb.hu/gyogyszerek_nelkul
Ezen az oldalon arról lesz szó, hogy hogyan őrizhetjük meg az egészségünket, csupán a táplálékaink által. S természetesen, ugyanazzal az erővel az egészségünk visszanyerésére is jó esélyünk van.
Jóllehet én azt vallom, hogy gyógyszerekre semmi szükség nincsen, mégis, mindenekelőtt szeretném leszögezni hogy én nem buzditok senkit arra, hogy hagyja abba a gyógyszereinek szedését!

A létfontosságu tápanyagok

A szervezetünk öngyógyító. Isten úgy alkotott meg minket, hogy ha ellátjuk a testünket a létfontosságu tápanyagokkal, elegendő mennyiségben és arányban, akkor nem igényel külső beavatkozást. Ha elhanyagoljuk is, a szervezetünk képes tolerálni akár extrém hosszu időn keresztül is a különböző tápanyagok hiányát. Aközben azomban számos jelzést küld, amit mi betegségnek, tünetnek mondunk. E jelzések nekünk szólnak és arra figyelmeztetnek hogy a testünk hibátlan működése veszélyben forog, a szervezet önmaga már nem képes tenni ellene, nekünk magunknak kell(ene) tudatosan beavatkozni a helyreállítás menetébe.

A létfontos tápanyagok azért létfontosak, mert a létünket, az életünket hivatottak biztosítani. Nélkülük a szervezetünk hiányt szenved, a működésében zavar támad.
A létfontosságu tápanyagok: a vitaminok, ásványi- és nyomelemek, fehérjék ill. aminok, enzimek, zsirok ill. zsirsavak, szénhidrátok és a rostok. A szervezetünk ezekből épitkezik, a sejtjeink ezek által újulnak meg folyamatosan.
Isten a "létfontos" tápanyagok hasznosítására "tervezett" minket. A bekerülő "testiden" anyagokat a szervezetünk nem tudja felhasználni, s a legtöbb esetben azok mérgezik is a sejtjeinket.
Manapság számos a szervezetünket károsító anyag, folyamat vesz körül bennünket. (S azokat szinte mind, mi magunk állitottuk elő....!)

Régebben, az ember megfigyelte hogy melyik étel, növény, hat jótékonyan a szervezetet ért betegségtünet ellen és azokkal gyógyitotta önmagát.
Az újabbkori gyógyászat a tudománya által felvértezve, kivonja a jótékony élelmiszerek egy-egy hatóanyagát és azt veti be, mégújabban pedig teljesen szintetikus azaz mesterségesen előállitott "ható"-anyagokat alkalmaz.
Az én szerény véleményem szerint, a kivont hatóanyagok bár sokkal nagyobb hatásuak, de a hatástartamuk viszonylag rövid idejü. Azzal szemben ha a létfontos tápanyagokkal élünk, egyrészt nem is betegszünk meg, ha mégis, akkor bár a gyógyulásunk sokkal lassubb mint a célirányos hatóanyagok mellett, de tartós, maradandó.
A mesterségesen előállitott "hatóanyagok" pedig mind testidegen anyagok. Hiányzik belőlük a legfőbb, az élet.
A gyógyszerek többsége testidegen anyagokból áll. Mindazonáltal, azt kell mondjam, a gyógyszereit senki ne hagyja el önkényesen. Ha mégis úgy határoz, azt csak fokozatosan tegye. S egyuttal azt is gondolom, hogy ha valaki úgy dönt hogy a jövőben nem kiván gyógyszeken élni, az nyilván elegendő "tudást" halmozott föl magában ahhoz hogy azt megvalósithassa.

A bolti tejet legjobb elfelejtni. A tejből kivonták még azt is ami benne se volt. A végeredmény egy fehér lötty ami legföljebb 2-3%-nyi tejet tartalmaz, a többi víz és adalékok. Boltban csak vajat és sajtot szabad venni, mert azok még úgy-ahogy hasonlítanak az igazihoz.
Egyáltalán, gyári élelmiszert venni felesleges. Élemiszert "gyártani" ugyanis nem lehet.
Az "élelmi"-szer, életet jelentő "szer"-t, életet fenntartó, tápláló anyagot, táplálékot jelent. A gyönyörü magyar nyelvünk ezt nagyon hűen, szépen és érthetően fejezi ki: élet=étel=lét. (Csak a mássalhangzók cseréltek helyet.) Élni, élet, élelem, étel, étkezni, táplál, táplálék, táplálkozni. Az élő étel olyat "tud", amit a mesterségesen előállitott, soha: éltet. Az ipar által előállitott, élelmiszernek titulált valamik tápanyagokat alig tartalmaznak. Csak a friss, a még élő étel táplál. (Itt utalnék a hamarosan szintén felkerölő, enzimterápiáról szóló lapra.)

A létfontos tápanyagok hiányán kívül, az ételek és az ivóvíz minősége a legfőbb tényezője a fertőző betegségeket okozó organizmusok létezésének a szervezetünkben.

A víz tisztasága nagyon fontos az egészségünk szempontjából.
A háziasszony amikor takarít, tiszta vizet használ. Ha koszos lett kiönti és tiszta vizet tesz az edénybe ujra, mert a piszkos víz nem képes már többet felvenni, telitett oldatként viselkedik.
A víz a szervezetünkben oldószer. S csak a tiszta víz képes oldani. A leves, tea, üditők, stb., már eleve oldatok, azokat a szervezetünk ételként hasznosítja. Az ivóvíz (éltető víz) alatt mindig tiszta vizet kell érteni.
A vezetékesvíz pedig tisztának aligha nevezhető, dacára az alkalmazott különböző vegyi eljárásoknak is. Vagy éppen azok miatt nem.
A csapvizben a klór fontos vegyület. Ugyanakkor a betegségeink egyik előidézője is.
A klór baktériumölő hatása az oxidáló jellegéből ered. Az oxidálás, elektron elvonás. A vizbe vezetett klór a vizes közeg elektron-készletét csökkenti.
A pH érték a protonaktivitást jellemzi, az rH2 az elektronaktivitást.
A legtöbb fertőző betegség kórokozói redukáló, semleges vagy gyen­gén bázikus vizes közegben szaporodnak. A  viru­sok pedig inkább a bázikus, de oxidáló közeget kedvelik. Az élő szervezet­ben a kórokozók csak kedvező elektrokémiai körülmények között szaporodnak. A jó egészségben lévők vére gyengén bázikus vagy semleges, az rH2 értéke pedig 21 és 22 között van. Ilyen körülmények között sem a virusok sem a fertőző betegsé­gek kórokozói nem szaporodnak. Minden baktérium, virus, vagy gomba csak a fajtájához tartozó pH és rH2 értéktartományban képes élni és szaporodni!
A vér növekvő rH2 értéke érzéke­nyebbé tesz a különböző virusos, rákos és allergiás megbetegedé­sekre. Ha rendszeresen klóros vizet iszunk és/vagy csak alacsony elektronaktivitásu ételeket fogyasztunk, szerveze­tünk vizben aktiv "elektronkészlete" lassan, de biztosan csökken.
Helyes étrenddel (bizonyos mértékig) ellensúlyozni lehet az oxi­dáló hatást: A redukáló kémhatású ételek fogyasztása az elektronveszteséget némileg csökkenti. A (nem sterilizált) gyümölcs, redukáló kémhatású. A nyers főzelékfélék rendszeres fogyasztása mégjobb védel­met nyújt, mert bennük aktiv redukáló enzimek is vannak. A teljes kiörlésü lisztből, kovásszal (és nem élesztővel) készült kenyérben néhány napi állás után jelentős mennyiségü igen aktiv redukáló enzim keletkezik. (Ilyen szempontból, jobb szikkadt kenyeret enni.) Ezek az enzimek már átjutnak a gyomron keresztül a vékonybélbe, ezért hatásosabbak. Igen értékes redukáló enzimek a nemes penészesedési folyamatokkal érlelt hentesárukban (pármai sonka, téliszalámi) is jelen vannak. (De azok sajnos adalékoktól sem mentesek.) A tokaji aszu is "bio-elekronikai gyógyszer" - kis mennyiségben(!). (Kár hogy a nemes rothadással érlelt szőlő legértékesebb része a présben marad.) Bio-elektronikai szempontból a legnagyobb értékű élelmiszerek tejsavas erjedéssel készülnek: A savanyitott káposzta és cékla a leghatásosabb, természetesen nyersen fogyasztva, valamint a kovászosuborka és/vagy a kenyérmust. (Kenyérmust pl az a lé is amiben a kovászosuborka erjedt.) Az aludtej, a joghurt és kefir is igen értékes (de csak a nem sterilizált vagy pasztörizált!).

A ma oly "divatos" vagy hangsúlyozott, a szervezet sav/bázis egyensúlyának a helyreállítása, (pH,) önmagában nem elég ahhoz hogy az egészséget is helyrebillentse....!
S itt utalnék a Víz menüpont alatt olvasható rendkívül fontos információkra is. A bioelektronikával kapcsolatosak pedig itt találhatók meg teljes részletességben: http://www.eautarcie.com/Vizonellato/3.Esovizhasznositas/D.Klor_es_a_viz.htm

Néhány szót a sav/bázis-egyensúlyról.... Pontosan úgy ahogyan a testünk hőmérsékletét igyekszik a szervezetünk állandó értéken tartani, minden körülmények között, (~36,8 fokon,) ugyanúgy törekszik a szervezet enyhe lugosságát is fenntartani, amelynek az értéke ~7,4 pH környezetében normális. A sok-sok erről szóló infó azt sugallja, hogy azért betegszünk meg, mert a szervezetünk kibillent az egyensúlyból, elsavasodott. Az igazság ezzel szemben pedig az, hogy a szervezetünk a normális pH-t akkor is fenn képes tartani, ha mi savasító ételeket eszünk és inkább csak akkor billen(het) ki, ha megbetegszünk. (Sőt egyesek odáig elmennek, hogy azt állítják, a szervezetünkben képződő, az anyagcserefolyamatok savai károsítják a sejtjeinket. Ami pedig bődületes marhaság.) Ezzel természetesen nem azt akarom mondani hogy egyáltalán nem is kell foglalkozni a szervezet sav/bázis egyensúlyával, csak a valóságot szeretném a helyére tenni.
A legkiválóbb ételeink egyike a tojás. A tojás azomban az egyik létező legsavasítóbb hatásu élelmiszer. Senki nem gondolhatja komolyan hogy az lenne a megoldás hogy lemondunk a tojás fogyasztásáról.
A lugosítással foglalkozni, olyan szinten hogy számolgassunk, nem kell. Aki naponta eszik zöldséget és gyümölcsöt is, gondolnia se kell a sav/bázis egyensúllyal. (Példaképpen, 3-4 db tojás savasító hatását néhány evőkanálnyi mazsola hatásosan semlegesíti, amikoris a mazsolát nem szükséges a tojással együtt enni.)
Az én gyerekkoromban még az emberek többsége a mezőn dolgozott. A Nagyapám magával vitt két tenyérnyi szalonnát és egy fél vekni kenyeret, az volt az egész napi étke. A szalonna nem lugosító(!) és a Papám zöldséget életében nem evett és mégis egészséges volt mint a makk. A lugosításról meg valószinüleg sose hallott, de talán jobb is mert lehet hogy attól lett volna beteg.
Tény, hogy a mai embert több károsítóanyag, stressz stb. éri, ami miatt az egészség megőrzésére több figyelmet kell fordítani. Ez igaz a sav/lug egyensúlyra is, de a pH-egyensúly önmagában nem elég az egészség fenntartására avagy a helyreállítására. Az egészségünket az rH2 értéke (elektronaktivitás) sokkal nagyobb mértékben befolyásolja. A vezetékesvízből a klórt kiszűrve, amellett nemcsak nyers zöldséget és gyümölcsöt, hanem erjesztett ételeket is fogyasztva (napi rendszerességgel), a szervezetünk életereje jelentősen megnő.

Összegezve, itt a kulcs, hogy miért egészségesebbek a természeti népek: tiszta vizet isznak amiben nyilván vannak fertőzőanyagok, de azokat az immunrendszerük könnyedén legyőzi, nincs a vizükben klór(!), szénhidrátot alig esznek, (erről később lesz még szó,) az ételeik nagy részét nyersen illetve erjesztett formában veszik magukhoz. Következésképpen a mi civilizációnkat sujtó betegségektől mentesen élik az életüket, ismeretlen náluk a cukorbaj, a szívbetegség és a többi. S nem utolsósorban, nem ismerik a védőoltásokat se.

A jó emésztés fontossága

Ahhoz hogy egészségben éljünk, rendkívül fontos hogy az emésztésünk rendben legyen. Hiába áll ugyanis rendelkezésre a megfelelő tápanyag, gyógyszer, ha azok hasznosítása felszivódása csorbát szenved, mert a szervek, a sejtek nem jutnak hozzá a tápanyagokhoz illetve a hatóanyagokhoz.
A szervezetünkben nics olyan, hogy egy anyag vagy folyamat fontosabb a másiknál. Egyformán fontosak. Ezt azért is mondom, mert a (jó) emésztésünk is számos tényezőtől függ én azomban csak azokat emlitem, amelyekről a legtöbb téveszme kering. Ezek, a hasnyálmirigy emésztőenzimjei, az inzulin, valamint az epe. Működésükről, szerepükről, százszámra lehet találni információt, de azok rendre hamisak. Amit én hitelesnek tartok, az dr. Légrády Péter nevéhez füződik. Az emésztésről bővebben a többi lapomon lehet olvasni, itt csak annyit, hogy a jó emésztéshez hasnyálra és epére van szükség. Fontos hogy ezek termelődjenek, szükség van tehát olyan ételekre, amik ezt elősegítik. Elegendő epének kell összegyülni egy emésztéshez, kb annyinak, amennyi az epehólyag térfogata. A máj 6-8 óra alatt képes megtölteni az epehólyagot. Ennyi időnek kell(ene) tehát eltelni két (fő)étkezés között. De olyan étel ill. tápanyag is kell, ami által az epe (és a hasnyálmirigy váladéka) a vékonybélbe tud jutni. Ez az anyag a zsír.
Mindezek nélkül jó emésztés lehetetlen.

Ugyancsak fontos tényező a gyomorsósav megléte illetve mennyisége, mert a fehérjék lebontása nem lehetséges nélküle, s ez előbb-utóbb a szervezet hibás működéséhez vezet.
Amikor "ég a gyomrunk", azt mondjuk sok a gyomorsavunk. Az orvos rendre fel is írja a savcsökkentőt. A baj csak az, hogy ez (is) egy óriási tévedés! Nem a sok gyomorsósavtól ég a gyomrunk, hanem attól hogy kevés! A korosodó szervezet nem több, hanem egyre kevesebb gyomorsavat termel. Ha savlekötőkkel azt még tovább csökkentjük, azzal a már amúgy se jó emésztést csak tovább rontjuk.
A reflux nevü kitalált betegséget se a túl sok, hanem a túl kevés gyomorsav okozza(!): "Savas reflux" akkor alakul ki, amikor a hasüregi nyomás gyomor-felfujódást okoz és az felnyomja a gyomor tartalmát a savval együtt a cardián keresztül a nyelőcsőbe.
(Mindezt alapos részletességgel tárgyalja a "Chris Kresser: A gyomorégés és a GERD rejtett okai" címü kétrészes tanulmány, amit bárki elolvashat, itt: http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/reflux-gyomoreges-gerd.php )

Mint a vitaminoknál majd látni fogjuk, nagyon fontosak az arányok. Ám nemcsak a vitaminok esetében van így, hanem egyáltalán az élelmünk összeválogatásánál is figyelemmel kell(ene) lenni rá.
A mai nyugati társadalom betegségeinek a gyökere, ez. Az általános ajánlások nem veszik figyelembe a szervezetünk valós igényét, "önhatalmulag" határozták meg az arányokat. Szerintük mintegy 60-70 energiaszázaléknyi szénhidrátot, 15-20% fehérjét és kb ugyanennyi zsiradékot kell magunkhoz vennünk mert úgy járunk a legjobban.
Ezzel szemben a testünk valós igénye legföljebb 15-20 energiaszázaléknyi szénhidrát, 40-45% fehérje és kb 35-40% zsiradék!
Az arányok ilyetén fölborulása vezetett el a nyugati civilizáció jellemző betegségeihez: cukorbetegség, szív- és érrendszeri, rák és még számos más megbetegedéshez is!

Fentebb már szó esett az erjesztéssel készült tejtermékekről, amelyek egyuttal a probiotikumoknak is a legjobb forrása!
A bélbaktériumok az emésztésünk fontos része, nélkülük nem működőképes a bélrendszerünk. Sajnos a mű-élelmiszerek és a vegyszerek nem kedveznek nekik. A bélbaktériumok mennyiségének apadása egyes fajok túlszaporodását eredményezi (candida, helicobacter pylori) aminek következtében betegségek lépnek fel. Jellemző, hogy olyankor a baj forrásának a túlszaporodott baktériumokat kiáltják ki, holott azok évmilliók óta jelen vannak bennünk és nyilván nem ok nélkül, hanem mert szükség van rájuk.
Az erjesztett tejtermékek képesek pótolni a probiotikumokat.
Az u.n oligoszacharidok, a számunkra emészthetetlen rostok, viszont eledele a bélbaktériumoknak. Ezértis lenne igennagy haszna az inulinban különösképpen gazdag csicsóka ujrafelfedezésének.

Az öt íz: Édes, sós, keserü, savanyu és csipős. Nem feltétel az hogy egy-egy (fő)étkezésen belül mind az öt íz képviseltetve legyen, de a sós, a keserü és a savanyu mindenképpen.
A só=egészség. Nélküle íztelenek is az ételeink. A keserü íz az epe és a hasnyál elválasztását serkenti/javitja, a savanyu és a csipős izek pedig az emésztést.
Az édesre ma túl nagy hangsulyt fektetünk, holott a szerepe mindössze annyi hogy az ételeket kivánatossá tegye, növelje az élvezeti értékét.
Fontos, hogy egyik íz se legyen tolakodó, ne legyen sok.
A Só-mítosz menüpont alatti fontos olvasmányokat kéretik elolvasni.
A keserü. Nem véletlenül a legjobb epehajtó a retek, különösképpen a feketeretek. A szezonjában nem szabad kihagyni az étrendünkből, estebédhez vagy vacsorához a legalkalmasabb. Természetesen egyéb keserü izü étel is jó, s ha éppen nincs, akkor az ezerjófű vagy a borsmenta teája, melegen étkezés előtt elkortyolgatva szintén megteszi a hatását.
A savanyu ízt a savanyuságok és az ecetek képviselik. Ne vigyük túlzásba, pl egy-két kisebb szem (otthon eltett) savanyuuborka bőven elég. Az ecetek közül válasszuk a biológiai uton előállitott eceteket. Salátára is azt tegyük. A szintetikus ecet (hosszutávon) kárt tesz a szervezetben, különösképpen a szív-és érrendszeri betegségekben szenvedők láthatják a kárát.
A csipősről rögtön a paprika jut az eszünkbe. A csak kicsit csipőset válasszuk és sohase a nagyon erőset. A hatóanyaga, a kapszaicin (kis mennyiségben,) nagyon jótékonyan hat az emésztésre, míg az erős, tönkreteheti az emésztőrendszert.
Szakitanunk kellene a hagyománnyal, el kellene felejteni a fehér cukrot. (Persze, ha mű-élelmet vásárolunk, akkor ez a próbálkozásunk eleve kudarcra van itélve, mert az ipar mindenbe beleteszi. Még a kolbászba is!) Helyette én a mézet ajánlom. Egyébként pedig, bőven elég a szervezetünknek annyi cukor amennyit az elfogyasztott gyümölcsök tartalmaznak.

Itt emlitem meg a lektint is. A lektin, az élelmiszerekben található olyan fehérje, amely a vérünk minőségét befolyásoló agglutinációs hatással rendelkezik: A lektin a vörösvérsejtek felületéhez kapcsolódva, szinte összeragasztja azokat. Így a vörösvérlemezkék a megnövekedett méretük miatt a kapilláris hajszálereken nem juthatnak át. Több élelmiszerben (pl a hüvelyesekben, gabonafélékben) található lektin fokozza a bél áteresztőképességét is és ezáltal utat enged az autoimmunizáló fehérjéknek.
A lektinek ellen a legjobb védekezés a tünetet kiváltó élelmiszer teljes elhagyása. (De alább még szó kerül a lektinek elleni egyéb védekezés lehetőségéről is.)
(A közelmultban jelent meg Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás címü könyve, amely részletesen tárgyalja a nyugati tipusu táplálkozás hatásait és benne a lektineket is. Ajánlom mindenkinek elolvasni a könyvet!)

---

TÁPANYAGSZÜKSÉGLET



Ebben a részben arról lesz szó, hogy mely élelmiszerek illetve anyagok szolgálják az egészségünket és azok szükséges mennyiségéről illetve arányairól. (Vitaminok, ásványianyagok stb.) A miért-ekről csak nagyon röviden, mert hisz a cikkekben viszonylag részletesen tárgyalva lettek.

Igyekszem lényegretörően és csak a legfontosabbakat elmondani, ami alatt leginkább azt értem, hogy ami másutt nem, vagy csak elvétve található meg.
Nem mutatom be az adatok forrását sem, hiszen akit az érdekel, az ugyanugy megtalálhatja mint én. Ennélfogva, nyilván lesz aki majd kétkedve fogadja, lesznek akik nem értenek egyet. De hát nem is azért irok én itt bármit hogy azt a Kedves Olvasóra ráerőltessem, éppen ellenkezőleg, arra buzditok, hogy igenis tessék mindennek utánanézni, ahogyan én is tettem. Bár aközben adóhatnak és fognak is adódni gondok, tekintve, hogy - mint régen szokták volt mondani, nem könnyü elválasztani az ocsut a tiszta buzától. Ezzel meg azt akarom mondani, hogy az egészséggel ill. az egészséges táplálkozással foglalkozó különféle irományokban, a neten és másutt, olyan tömérdek anyagot halmoztunk föl, amit sajnos nem egykönnyü végigbogarászni s aközben azt is eldönteni hogy mi igaz belőle és mi nem. Jellemzően, a legtöbben ugyanazokat a valótlanságokat kürtölik amit "valakik" szándékosan elhintettek. Persze, vannak tévedések is szépszámmal amikhez talán nincs köze szándékosságnak. Ezekről is szóltam.

Külön is, itt is megemlitem, hogy ami az oldalamon található, az nem tanács vagy javaslat, csak és kizárólag információ.

A felsorolásban az élelmiszerek közül javarészt hazaiaknak adok helyet. Ennek elsődleges oka az, hogy a szervezetünk azt az élelmet dolgozza föl leghatékonyabban illetve gond nélkül, amihez a sok év alatt hozzászokott. A tőlünk távoli országokban termett/termelt élelmiszerek hasznosítása, emésztése esetenként nehézségekbe ütközik, sőt, a fogyasztásuk nemegyszer komoly promlémát is szül. Ez természetesen nem azt akarja jelenteni hogy ne együnk fügét vagy hasonlókat, de azt igen, hogy az ismeretlen, a szervezetünk számára is ismeretlen és emiatt ajánlatos óvatosabbnak lennünk.

Vitaminok, ásványianyagok

A vitaminokkal, az ásványi- és nyomelemekkel kezdem, s itt szembeötlik majd a fenti megfontolásom, (t.i. az, hogy csak olyan vonatkozásokat emlitek meg ami másutt nem vagy csak elvétve található meg,) ugyanis a vitaminok (és ásványianyagok) tulajdonságairól százszámra találhatunk adatokat, könyvekben és a neten (is). Ezért én csak a mennyiségeikről szólok, amelyek egyuttal az egymáshoz viszonyitott arányaikban is megfelelőek.
Azt sem sorolom föl hogy a vitaminok stb. milyen élelmiszerekben találhatók meg, mert a legtöbb élelmiszerben a szükséges mennyiségeknek csak a töredéke van, másrészt, aki arra kiváncsi, úgyszintén sok helyen megtalálható.
Az ásványianyagokkal kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a szervezetünkben olyan hogy ásványianyag, nem létezik. Bennünk az ásványi- és nyomelemek, kivétel nélkül mind ionos formában vannak jelen, s csak és kizárólag szerves formában, ugynevezett szolvatációs burokban képesek felszivódni, beépülni. Utóbbi alól mindössze a nátrium és a kálium kivétel. Azomban a könnyebb érthetőség kedvéért, meg mert úgy elfogadott, a továbbiakban én is csak "ásványianyag"-ot fogok írni.

Az ételek tápanyagtartalma ma már kevésnek bizonyul és ezért kiegészítésre szorul (sajnos még akkoris, ha a saját jól megmunkált és tápanyagokkal hiánytalanul ellátott talajban termelt élelmiszereinkről van szó).
Az a fogalom hogy "jól érzem magam", nem egyenlő az egészséggel. Egészséges ember igazából nincs.
Azomban akik nem találkoztak az életük során maradandó elváltozást is okozó betegséggel, azoknak nem kell feltétlenül nagy dózisban szedni vitaminokat. Viszont akik betegséggel küzdenek, azok számára nagyobb adagok szükségesek.

Az élelmünket a szervezetünk az alkatelemeire bontja, majd azt épít belőle amire szükség van.
Valamennyiünkkel előfordult már hogy egy-egy alkalommal többet ettünk a kelleténél, ami általában nem von maga után komoly problémát. Azomban ha huzamos időn keresztül egyoldaluan táplálkoznánk és/vagy többet ennénk mint amennyi a szervezetünk igénye, akkor csömört kapnánk tőle.
S az eltulzott böjt se tenne jót, a következményeivel hamar szembe kellene néznünk.
Ugyanez vonatkozik az ételek tápanyagtartalmára külön-külön is: A szervezetünk jól működik kisebb tápanyagtartalommal is és nem okoz gondot a számára az se ha több. Természetesen, van egy határ, amelynél ha tartósan kevesebb akkor hiánybetegség alakul ki, illetve ha hosszabb időn át sokkal több, akkor az bizonyosan nem tesz jót az egészségünknek. Hogy hol a határ, azt nem lehet pontosan megmondani, hiszen valamennyien egyediek vagyunk és megismételhetetlenek. Azt azomban tudni lehet, hogy ha nagyságrendekkel tér el a bevitt tápanyag a szükséglettől, - akár le- akár fölfelé, az bizonyosan betegség(ek)hez vezet.

A különböző tápanyagok, versengenek a felszivódásban. (Mint pl az E-vitamin és a K-vitamin.) Vannak amelyek gátolják, míg másikak segítik egymást a felszivódásban.
Ebből és az imént leírtakból az következik, hogy a tápanyagok egymáshoz viszonyitott aránya sokkal fontosabb a mennyiségeknél. Ezért fontos a változatos étrend. S ugyanezért fontos az is, hogy ha a tápanyagokat kiegészítők formájában pótoljuk, akkor azoknak az aránya feleljen meg a szervezetünk igényének.
Összefoglalva: Egy bizonyos mennyiség alatt illetve fölött rosszul "működünk". A tápanyagok hasznosulása egymástól is függ. A vitaminok és az ásványi- és nyomelemek egymáshoz viszonyitott aránya a döntő, sokkal fontosabbak az arányok mint a mennyiségek.

Egy mondat erejéig még visszatérve a mennyiségekre, - egészséges embereknek nem kell mega vitaminadagokat szedni, de a szervezetük meghálálja. Betegséggel küzdők jobban járnak ha a tápanyagokat nagyobb dózisban juttatják be a szervezetükbe.

A nem eszenciális tápanyagokat a szervezetünk képes saját maga is előállítani, ha a többit biztosítjuk a számára. A tapasztalatom s a véleményem az, hogy pótolni csak azt kell, amire valóban szükség van.

Az egészséges szervezet meghálálja, de nem feltétlenül igényli azt hogy minden nap pontosan kimérve juttassuk be a létfontos tápanyagainkat. De azt igen, hogy egy bizonyos hosszabb időtartamon belül az adódó átlag megfeleljen a szükségletnek! (3-4 nap, vagy legföljebb egy hét átlaga.) Betegségben azomban gondosan ügyelni kell a mennyiségekre és az arányokra egyaránt.

A tartósan kevesebb vitamin hiánybetegségekhez vezet. Túladagolás tekintetében a vízben oldódók csak extrém mennyiségek mellett okozhatnak problémát, viszont a zsírban oldódók elraktározódnak, s ezért a túladagolásuk zavart okoz a szervezetben, amit tünetek kisérnek. Az arányok tartós fölborulása is hiánybetegséget vált ki. Másszóval, valamely vitamin nagyságrendbeli túladagolása is egy (vagy több) másik vitamin (és/vagy ásványianyianyag, nyomelem) hiányát fogja előidézni.
Az ásványianyagok tekintetében annyiban más a helyzet, hogy az ásványi- és nyomelemekre minden embernek ugyanakkora mennyiségben és arányban van szüksége. A tartósan kevesebb, hiánybetegséget szül, a nagyságrenddel több, súlyos következményekkel járhat és az arányok eltolódása is ugyanezeket váltja ki. (A normálistól eltérni csak betegségben lehet, azt azomban alapos vizsgálatnak kell megelőznie.)

Szeretném leszögezni, hogy az általánosan hivatkozott RDA-mennyiségek csak arra elég, hogy egyáltalán életben maradjunk. A jól-léthez annál lényegesen több kell.

A szükséges, (az eddigi legjobb ismeretek szerinti) vitamin- és ásványianyag-kiegészítés mennyiségei tehát a következők:

A-VITAMIN  ~10000 IU (5000-10000 Ez a mennyiség bármeddig szedhető kiegészitésként, tartósan többet szedni azomban nem szabad. Még jobb, ha az ~25000 béta karotin, mert a béta karotin, lévén az A-vitamin előanyaga, abból a szervezet annyit használhat föl amennyire az adott időben szüksége van.)

B-VITAMINOK

Akik nem betegek, azok részére kitünő választás a sörélesztő, amiben minden B-vitamin (legtöbbször még a B12 is) megtalálható, mégpedig a szervezet számára a legjobb arányban. Sörélesztőből napi rendszerességgel 1 evőkanálnyi (~16 gramm) az adag.
Azomban a sörélesztő révén nemcsak B-vitaminokhoz jutunk, mert azokon felül tartalmazza az összes eszenciális (eszenciális = a szervezet nem képes előállitani) aminosavat is. Ez különösen az időseknek és a betegeknek előnyös. De sok nukleinsav is van benne és még egy olyan anyag is, ami kitünő ellenszere az influenzának, a neve béta glukán. Érdemes tehát a sörélesztőt mindenkinek beiktatni az étrendjébe.

Betegségben szenvedőknek B-komplex vitaminkiegészítőt érdemes szedni.
B-KOMPLEX        1 tabletta naponta, ami:
B1:            50 mg         Folsav:    400 mikrogramm
B2:            50 mg         Biotin:     50 mikrogramm
B6:            50 mg         Cholin:     50 mg
B12:           50 mikrogramm Niacinamid: 50 mg
B5:            50 mg         Inositol:   50 mg
PABA           50 mg

B1-VITAMIN    100(-250) mg - a sörélesztőn ill. a B-komplex-en felül. Azok számára előnyös a külön kiegészítése, akik megterhelő munkát végeznek, legyen az akár fizikai vagy szellemi munka. A B1-vitamin mellé mindenképpen kell, hozzá képest ~10x-es mennyiségü C-vitamint is és elegendő fehérjét is enni.

NIACIN        100 mg - a sörélesztőn ill. a B-komplex-en felül. (A niacin = B3-vitamin. A niacin és a niacinamid nem azonos, a niacin erősebb. Hatására kipirulhat a bőr, ami azomban nem veszélyes, magától elmúlik egy fél órán belül. Nem szabad vakarni.) A B3-vitamin méregtelenít, emeli a HDL-koleszterin szintjét.
Terápiás célra 500 mg-ot lehet belőle bevenni, - koleszterinszint csökkentésére, vérkeringés javítására, hisztamin ellen, izületi gyulladás ellen, alkohol és egyéb méreganyagok közömbösítésére. A hasznosulásához a C-vitamin, E-vitamin és zsirsavak jelenléte fontos.

B5-VITAMIN    100 mg - a sörélesztőn ill. a B-komplex-en felül. A 100 mg pantoténsav segít a stresszoldásban, de a szervezet jobban megküzd a stresszel ha nem szenved hiányt fehérjében sem.
(Ajánlják egyéb terápiás célra is, mint pl allergia, emésztési zavar, 2x 500 mg mennyiségben. Ekkora adag B5-vitamin azomban akár problémát is okozhat. A 100 mg viszont biztonsággal alkalmazható.)

FOLSAV         800 mikrogramm - a sörélesztőn ill. a B-komplex-en felül. A folsav a homocisztein legfőbb ellenszere. Szívbetegek számára igen fontos.

B12-VITAMIN  ~250 mikrogramm (250-500) - a sörélesztőn ill. a B-komplex-en felül. A folsav-kiegészítés a B12 mennyiségének a megemelését is szükségessé teszi. (Többek szerint 500 mikrogramm a szükséges mennyisége, de a szerény véleményem szerint a 250 mikrogramm elégséges.)

B2-VITAMIN    500 mg - Csak terápiás célra. Elősegíti a szervezetben az antihisztamin előállítását. Alkalmazása mellett, szükség van még 1000 mg C-vitaminra is.

BIOTIN            bélbetegségekben 500 mikrogramm a terápiás adagja. A bőr túlzott zsirosodása ellen is hat.

PABA:      100-500 mg mennyiségben remek védelmet ad a napégés ellen, akkor ha a szervezet B-vitaminokkal is és elegendő magnéziummal is el van látva. (A PABA nem létfontosaságu tagja a B-vitaminoknak, de a bélbaktériumok nem nélkülözhetik.)

B15-VITAMIN   A pangamsavnak (B15-vitamin) az oxigén szállításában van jelentős szerepe. Vértisztító, rákellen ható: A rákos sejteket az oxigén pusztítja. A sörélesztő tartalmazza. Terápiás mennyisége 50 mg.

B17-VITAMIN   A B17 egy cianid-vegyület, amely a rák ellen véd. Legnagyobb mennyiségben a sárgabarack magjában van, de minden gyümölcs magja tartalmazza kisebb-nagyobb mennyiségben.
Dr. Krebs, egészséges felnőttnek minimum napi 50 mg B17 vitamint javasol. (Ez kb. 10-12 szem sárgabarackmagnak felel meg.) A rákra hajlamos embereknek ennél többet, a már rákos betegeknek pedig sokkal többet (3000-6000 mg/nap) kell szedniük.
A gyümölcsöket teljes egészében, magostól kell megenni. Az alma magjában is van B17-vitamin, a napi egy-két alma - amennyiben a magját is megesszük, fedezi a szükségletet.
Mivel cianid-vegyületről van szó, riogatnak is vele rendesen. Aggodalomra azomban semmi ok. Az erdei gyümölcsökben, - a fekete ribizliben, fekete áfonyában, eperben is nagy mennyiségü nitrilozid (B17) található és azoktól se betegedett meg még senki. Egyébként, a B12-vitamin is cianid-vegyület....
Alapos ismeretet nyújt G. Edward Griffin: A világ rák nélkül címü könyve, aki teheti vásárolja meg és olvassa el. Amellett érdemes a következő hangfelvételt is letölteni és meghallgatni, - aki még nem tette: http://www.mediafire.com/?g25ddolinmj A felvételen dr. Ládi Szabolcs előadása hallható.

C-VITAMIN     egészségeseknek legalább 1000 mg, betegeknek naponta 2x legkevesebb 1000 mg. (Reggeli után a többi vitaminnal együtt és este közvetlenül lefekvés előtt, 500 mg lizinnel célszerü bevenni.) Nagy dózisokban alkalmazva, (~10 g és afölött,) vírusos fertőzés megelőzésére és a gyógyulás elősegítésére is a legjobb. Nélkülözhetetlen a homocisztein kivédéséhez is, valamint a kollagén és a karnitin termelődéséhez. Az aszkorbinsav önmagában kevésbbé hasznosul, de P-vitaminnal társitva akár 70-90%-a is felszivódhat. P-vitaminból elég napjában egyszer, kb a bevitt aszkorbinsav összmennyiségének a tizede.
A C-vitamin antihisztaminnak is kiváló. Adagja antihisztaminként 3-4 g, amit az étkezést megelőzően 20-30 perccel kell bevenni. (Az aszkorbinsav port legjobb 1-2 dl langyos vagy hideg vízben feloldani.)

A hisztamin a szervezetben fontos vegyület, amit nem tanácsos elnyomni, gátolni, noha általánosságban, jobbára csak arra irányul az allergiás tünetek kezelése.
Az allergiát inkább az ételek tulzott hisztamintartalma váltja ki, s ezért a hisztaminnak a felszivódását kell akadályozni és nem a szervezet hisztamin-termelését.
A hisztaminérzékenységet általában bél-nyálkahártya gyulladás előzi meg, ami miatt csökken annak az enzimnek a termelődése amely megakadályozná a táplálékokban található hisztamin felszívódását. (Diamino-oxidáz, röviden DAO enzim.)
A bélnyálkahártya gyulladása idősebb korban jellemzőbb, köszönhetően jórészt a nyugati tipusu táplálkozási ajánlásoknak illetve szokásoknak, amely a magas szénhidráttartalmu ételek fogyasztását tartja fontosnak a zsirokkal és a fehérjékkel szemben.
A glutén fehérjéi, a glutenin és a gliadin. A lisztallergiás betegek egy része a glutén mindkét formájára érzékenyek, míg a lappangó lisztérzékenyek többsége csak a gliadinra. Az ok, a glutént lebontó enzim (transglutaminase) hiányos működése. A lebontatlan glutén az őt lebontani képtelen enzimmel összekapcsolódva marad, (ami így a szervezet számára egy ismeretlen anyag) és gyulladást okoz a bélfalon.
(Ennek nyomán azomban, gyulladás nemcsak a bélnyálkahártyán, hanem más szerveket is, - az érrendszert pl, vagy akár a szervezet egészét érintve is felléphet.)
A rizsben, kukoricában, kölesben, hajdinában, nincs gliadin, csak glutenin. Aki az utóbbira nem érzékeny, ezeket nyugodtan beillesztheti az étrendjébe, viszont a buzát, árpát, rozsot és a zabot kerülnie kellene. A teljeskiőrlésüeket is.... Így a bélnyálkahártya előbb-utóbb megnyugszik, a gyulladás eltünésével pedig mérséklődik az allergia is. (A magas rH2-n kívül a különféle allergiák döntő többségének is az itt leirtak áll a hátterében. A gyulladás megszünésével a tápanyagok felszivódása is javul, az immunrendszer működése helyreállhat.)
Több étel, mint pl a hal, rengeteg hisztamint tartalmaz. Viszont a hal fontos élelmiszer, az eszenciális zsirtartalmát és a fehérjéit nem nélkülözhetjük. A hal emésztése azomban egyébként is nehéz. Ezért, bármiképpen készitjük is el, evés előtt 20-30 perccel be kell venni 3-4 g aszkorbinsavat, a halat meg kell sózni és el kell fogyasztani mellé egy egész citrom levét. A citrom megkönnyíti a hal emésztését (és más nehezen emészthető ételekét is ugyanugy).
Sokan azt ajánlják, hogy a halat csak az étel elkészülte után sózzuk meg. Az én megitélésem szerint előbb jobb, - embere válogatja. A lényeg csupán az, hogy a halat meg kell sózni: A só a legkiválóbb antihisztamin! Ha így cselekszünk, a hisztaminnak nincs esélye.

Az étkezés befejezését követően fél mokkáskanálnyi kurkuma-port is görditsünk le egy kevés vízzel, avagy lehet az ételekhez is tenni. - Eleget téve ezzel a máj méregtelenítésének is, de segíti az emésztést is.
A kurkuma hatóanyaga a kurkumin.
A méregtelenítés legkiválóbb szere a máriatövismag két hatóanyaga, a silimarin és a silibinin. A silimarin a májra, az utóbbi a vesére is jótékonyan hat. A máriatövismag olaja mindkettőt tartalmazza, az adagja ~1 mokkáskanálnyi, amit a kihült ételhez kell keverni. (Tea formájában a máriatövismag sajnos hatástalan, mert a víz nem képes kioldani a hatóanyagokat.)

D-VITAMIN   ~1200 IU (800-2000) De adott esetben az 5000 IU se sok. A szervezetünkben zajló számos folyamatnak része, a legjelentősebb szerepe azomban a kálciumnak a csontokba és a fogakba való beépülésében van: D-vitamin nélkül a kálcium nem tud hasznosulni. A hiánya a rák kialakulásában is meghatározó és a fertőző megbetegedésekért is az elsők között okolható: A téli hónapok járványai mind elkerülhetők a D-vitamin pótlásával.
A D3-vitamin a napfény (üldözött) ultraviola B (UVB) sugárzásának hatására termelődik. A rák ellen védő hatása is ennek tulajdonítható.
A D-vitamin normális vérszintje attól függ, hogy hol élünk a Földön. Nálunk ez az érték 54 és 90 ng/ml  (nanogramm/ml) között van - az évszakoktól is függően.
A D-vitamin-túladagolás alig valószinü, hiszen nyáron, fedetlen testtel mindössze egyetlen 10-20 perces napozással már 10000-50000 IU mennyiségü kolekalciferolt termel a bőrünk. (Egyénenként eltérő.)
A D-vitamin raktározódik. Felvehetünk belőle egyszerre akár néhány hónapra elegendő mennyiséget is.
A napi ~800 IU felnőttek számára "közepes védelmet" nyujt, 1000-2000 IU közötti mennyiséggel a vér D-vitaminszintje megfelelő lehet. A gyermekeknek többre van szüksége mint a felnőtteknek, akár 5000 IU-ra.

Létezik egy összefüggés a D-vitamin előállítása, a napozás és a mosakodás (ill. a fürdés avagy zuhanyozás) között. A legújabb kutatások szerint akár 48 óráig is eltart amire a bőrünkben termelődött összes D-vitamin felszivódik. Ezért, kerülni kellene a szappannal (és egyéb mosakodószerekkel) való tisztálkodást legalább két napig, különben szinte az összes D-vitamint is lemossuk.
Ez elég ijesztően hangzik, de valójában, - higiéniai szempontból, - teljesen elegendő ha a hónaljunkat, a lábunkat és az ágyékunk területét mossuk csak meg szappannal, másutt (ahol a nap sugarai érték a testünket) pedig csak tiszta vízzel.
Erről itt lehet olvasni eredetiben, aki tud angolul ne hagyja ki: http://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2009/05/12/shocking-update-sunshine-can-actually-decrease-your-vitamin-d-levels.aspx
A D-vitaminnal kapcsolatban a Szendi Gábor weboldalán megjelent cikkeket ajánlom még:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/d-vitamin-es-a-rak.htm
http://www.tenyek-tevhitek.hu/d-vitamin-adagolas.htm
Valamint ezt: http://www.naturhirek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=226:minden-a-d-vitaminrol&catid=86:d-vitamin&Itemid=272
(Ezekben a cikkekben az IU helyett NE szerepel. A tévedések ellerülése végett: az IU=NE)

E-VITAMIN     400 IU Ez a megfelelő mennyiség. A kevesebb, szív- és érrendszeri betegségben nem elég. A több, ártalmas lehet, jóllehet több tanulmány akár 600-800-IU-t tart jónak.
Az E-vitaminnal szemben allergia alakulhat ki! A hidegensajtolt növényi olajok sok E-vitamint tartalmaznak, a kiegészítéssel együtt az E-vitamin mennyisége ne lépje túl a 400 IU-t.

K-VITAMIN    ~420 mikrogramm. A K1-vitamin a zöld levelü növényekben pl a parajban van, K2-vitamint a bélbaktériumok termelnek. Bélbetegségekben azomban szükség van a K2-vitamin kivülről való pótlására is. Az erjesztett tejtermékekkel juthat a szervezetbe, legtöbbet belőle a sajt tartalmaz.
Az oszteokalcin (egy K-vitamin függő fehérje) megfelelő működéséhez K-vitaminra van szükség. Hosszan fennálló K-vitaminhiány kalciumvesztéshez, a csontok és a fogak minőségének romlásához vezet.
Jellemző, hogy a vér "folyósítása" érdekében szívbetegségben gátolják a K-vitamint (pl Syncumar), pedig a K-vitaminra a szívbetegeknek méginkább szüksége lenne. A vér folyósítása, természetes anyagokkal, tápanyagokkal könnyen és hatékonyan megoldható, hiszen az E-vitamin felelős a vér viszkozitásáért.
A magas E-vitamin- és alfalinolénsavtartalmu hidegensajtolt lenmagolaj az egyik legjobb vérfolyósító.
A fehér fűzfa kérgének kivonata természetes aszpirin, amely vértisztító és remek vérfolyósító is, ráadásul a mérgező lektineknek is az ellenszere. (Utóbbi célra, 2-3 naponta mintegy ~500 mg elegendő.)

P-vitamin  20-100 mg közötti a megfelelő mennyisége. Bioflavonoid. Rutinnak is nevezik, a C-vitamin kisérője. Az aszkorbinsavval (C-vitaminnal) együtt bevéve hasznosul a legjobban és viszont. A bodza, a feketeribizli és általában a sötét szinü gyümölcsök tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben.
Erősíti a hajszálereket, védi az érfalat. Szív- és érrendszeri betegségben nagyon fontos.
Itt említem meg, hogy a bodza fogyasztása kivánatos, ugyanakkor jó ha tudunk az árnyoldaláról is. A bodza ugyanis mérgező anyagokat is tartalmaz(!), ezért csak bizonyos módon szabad(na) alkalmazni pontosabban feldolgozni. A méreganyag a bogyókat tartó zöld részekben és a bogyók magjában van. Valamikor régen a bogyókat villaszerü eszközzel választották le a zöld növényi részről, majd azután kipaszírozták és ilyen módon a magokat is eltávolitották. A bodza így és csak így egészséges!

Likopin        nincs meghatározott mennyisége. A likopin egy karotinoid. Erős antioxidáns, rákellenes. Szívbetegségben is előnyösen hat. A legtöbb belőle a paradicsomban van, de tartalmazza a csipkebogyó is és a legtöbb gyümölcs.
A bodzához hasonlóan azomban a paradicsomról is van mit közzétenni....
Ha a paradicsom szóba kerül, már szinte automatikusan "beugrik" a likopin is, a paradicsom jótékony hatóanyaga. Egészen biztosra veszem, hogy amiről írni fogok, csak kevesen tudják!
A paradicsomot valaha mérgező növényként tartották számon Európában, nem fogyasztották. Majd később, spanyolok, portugálok, fittyet hányva az intelemre, fogyasztani kezdték. Így vált hétköznapi eledellé, majd később égig magasztalt gyümölcscsé, elfeledve teljesen a paradicsom mérgező mivoltát. A paradicsom a burgonya közeli rokona. A krumplinak is van mérgező anyaga, a szolanin, amely a gumó héja alatti zöld részeiben és a csírájában található. Ezért nem szabad fogyasztani amiután hosszabb időn át fény érte, (a fény hatására a héja alatt megzöldül,) illetve amikor már csírázik.
A paradicsom méreganyagát tomatidinnak hívják és szintén a bogyó zöld részeiben található. A tomatidin az egész szervezetünk működésére, de leginkább az agyalapi mirigyre hat károsítólag. Érdemes megfigyelni, hogy a gyerekek (de a felnőttek közül is többen) milyen időszakban pisilnek az ágyba. Döntő többségben ugyanis ez az időszak a paradicsom fogyasztásának az időszaka. A hipofízis hormonjai befolyásolják számos belső szerv működését, többek közt a húgyhólyagét és annak záróizmáét is. Ebből fakad, hogy a paradicsom az inkontinenciára sem éppen jótékony hatásu.
A nem teljesen érett paradicsom sok tomatidint tartalmaz. A paradicsom valamelyest utóérő, de ezt a tulajdonságát nem tanácsos kihasználni, mert utóérve a tomatidin nem bomlik le teljesen. Csak a 100%-osan megérett paradicsomot szabad(na) leszedni és annak a belsejéből is még a legapróbb zöld részeket is maradéktalanul el kell(ene) távolítani a mérgező hatás elkerülése érdekében.
Ugyancsak nem tanácsos elfogyasztani a nem egyenletesen szineződött és/vagy láthatóan virusosan beteg szemeket se. Utóbbiak nemcsak sok tomatidint tartalmaznak: Nem árt még azt is tudni, hogy számos tudományos kutatás igazolta azt, hogy a növényi virusok közül többek, az emberi szervezetben is életképesek, virulensek, vagyis megbetegíteni képesek.
Az "ősi tudás" és vele a paradicsom valódi arca feledésbemerült.
Legújabban egy cikk is megjelent a paradicsomról, ami alátámasztja azt amiről szóltam:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/paradicsom.php