Népek káposztái - Bűvös szakács
Savanyú káposzta cserép edényben, savanyú és édes változat
Öreg nagynéném is savanyított káposztát, ahogyan az édesanyjától tanulta. Készült édes és sós változatban. A fehér káposztát négyfelé vágta és a torzsáját kivágta, majd nagyon vékonyan felszeletelte. (A torzsát eltette a másnapi zöldség, vagy húsleveshez. Mondta is nagybátyám, hogy most már tudja hogyan keletkezett a skót nép: „a svábok elzavarták a pazarlókat”)
Erősen lenyomkodva, mázas cserépedénybe tette, és a káposzta rétegek közé, meghámozott, birsalma szeleteket helyezett. Az előre elkészített lével felöntötte, egy falappal lenyomta, és egy beáztatott téglával leterhelte, majd cserépfedővel lefedte. (Vajon készítenek –e még Erdélyben, mázas cserépedényt, kerek falappal, és cserépfedővel?).
A sós-savanyú változatnál, tüllzacskóban, a lefedés előtt, egy kenyér véget (serclit) ágyazott a tetejébe. A konyha meleg helyére tette, majd kb. két hét után a cserépedények, a hűvös kamrába kerültek.
A felöntő lé az „édes” változatnál (összeforralva, utána lehűtve): 1 liter vízhez, egy evőkanál só, két evőkanál cukor, egy csapott kávéskanál őrölt köménymag.
A felöntő lé a „sós” változatnál (összeforralva, forrón ráöntve): 1 liter vízhez, két evőkanál só, egy kávéskanál egész bors, kevés borsikafű, és egy babérlevél.
(A felöntő lé leírás a családi recept gyűjteményből sajnos elveszett. Készítésére emlékeztem, de a mennyiségeket gyerekfejjel nem jegyeztem meg, most a családunk egyik hölgytagjának emlékezetét hívtam segítségül.)
Az édes változatot azonnali fogyasztásra készítették. Nyersen kaptuk salátaként, de főztek belőle, például paradicsomos káposztát is.
A káposzta, mint népi gyógyhatású szer: Ha valakinek a családba székrekedési gondja volt, a nagyi, este, a gyerekekkel egyharmad pohár, a felnőttekkel kétharmad pohár savanyú káposztalevet itatott. (másnap reggelre, biztos eredménnyel.)
Savanyú káposzta cserép edényben, savanyú és édes változat
Öreg nagynéném is savanyított káposztát, ahogyan az édesanyjától tanulta. Készült édes és sós változatban. A fehér káposztát négyfelé vágta és a torzsáját kivágta, majd nagyon vékonyan felszeletelte. (A torzsát eltette a másnapi zöldség, vagy húsleveshez. Mondta is nagybátyám, hogy most már tudja hogyan keletkezett a skót nép: „a svábok elzavarták a pazarlókat”)
Erősen lenyomkodva, mázas cserépedénybe tette, és a káposzta rétegek közé, meghámozott, birsalma szeleteket helyezett. Az előre elkészített lével felöntötte, egy falappal lenyomta, és egy beáztatott téglával leterhelte, majd cserépfedővel lefedte. (Vajon készítenek –e még Erdélyben, mázas cserépedényt, kerek falappal, és cserépfedővel?).
A sós-savanyú változatnál, tüllzacskóban, a lefedés előtt, egy kenyér véget (serclit) ágyazott a tetejébe. A konyha meleg helyére tette, majd kb. két hét után a cserépedények, a hűvös kamrába kerültek.
A felöntő lé az „édes” változatnál (összeforralva, utána lehűtve): 1 liter vízhez, egy evőkanál só, két evőkanál cukor, egy csapott kávéskanál őrölt köménymag.
A felöntő lé a „sós” változatnál (összeforralva, forrón ráöntve): 1 liter vízhez, két evőkanál só, egy kávéskanál egész bors, kevés borsikafű, és egy babérlevél.
(A felöntő lé leírás a családi recept gyűjteményből sajnos elveszett. Készítésére emlékeztem, de a mennyiségeket gyerekfejjel nem jegyeztem meg, most a családunk egyik hölgytagjának emlékezetét hívtam segítségül.)
Az édes változatot azonnali fogyasztásra készítették. Nyersen kaptuk salátaként, de főztek belőle, például paradicsomos káposztát is.
A káposzta, mint népi gyógyhatású szer: Ha valakinek a családba székrekedési gondja volt, a nagyi, este, a gyerekekkel egyharmad pohár, a felnőttekkel kétharmad pohár savanyú káposztalevet itatott. (másnap reggelre, biztos eredménnyel.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése