Dr. Jesse Hanley tanácsai mióma esetén

Dr. Jesse Hanley tanácsai mióma esetén

http://www.mioma.hu/hanley2.html

A méh, - ami mind az orvosoknak, mind a gyógyszercégeknek csak útjában áll
Az orvosok nem mondják meg a nőknek, hogy ha a menopauza előtt ösztrogént adnak nekik, az növeli a miómát - és, hogy ha a menopauza után adják (amikor a mióma már természetszerűleg csökken), akkor nagy valószínűséggel épphogy annak növekedését fogja elősegíteni. Amit az orvosok a miómákkal kapcsolatban általában nem tudnak az az, hogy ha azt tanácsolják a betegnek, hogy ne szedjen ösztrogént és használjon egy kis természetes progeszteron krémet, a mióma szinte minden esetben akkorára fog zsugorodni, hogy a tünetek minimálisra csökkennek vagy akár meg is szűnnek mindaddig, amíg be nem következik a menopauza, amikoris természetes módon amúgy is összezsugorodik olyannyira, hogy továbbiakban már nem fog problémát okozni.


Mondhatni irónikus, hogy abban az egészségügyi kultúrában, amiben élünk (USA), az az elgondolás vált uralkodóvá, hogy az a nő, akinek méhmegnagyobbodása vagy miómája van, teher, mindössze azért, mert tényleges elvárás lett az, hogy az orvos igenis írja fel a Primarint vagy Proverát, amikor egy nőnél elérkezik a menopauza. Ha az orvos nem érezne olyan leküzdhetetlen kényszert, hogy felírja ezeket az orvosságokat, az illető méhe természetszerűleg összemenne. De mivel az orvos úgy érzi, köteles felírnia ezeket a gyógyszereket, a méh veszélybe kerül. Így, a gyógyszercégek profitja diktál, mind az egészségügyi oktatás, mind a gyakorlat terén.
Ha egy nőnek megvan még a méhe, ez azt is jelenti, hogy az orvos nem írhat fel neki csupán csak ösztrogént; fel kell írnia a Proverát is (szintetikus progeszteron) azért, hogy ellensúlyozza a rákkeltő terápiát (HRT = hormonpótló terápia), melynek keretén belül az 1960-as években kizárólag ösztrogént adtak a pácienseknek. Ez az embereken történő kísérletezés nők ezreinek életébe került, akik méhrákban hunytak el az 1960-as, 70-es években, még mielőtt az orvostársadalom sejteni kezdte volna, hogy a halálesetek hátterében a nem ellensúlyozott ösztrogén áll. Egy újabb évtizednek kellett eltelnie, míg az intenzív PR (public relations) és marketing kampányoknak sikerült meggyőzniük a nőket arról, hogy újra biztonságos a HRT terápia, mert a keverék bővült egy szintetikus progesztinnel, ami rendszerint a Provera, és így most már védve lesznek a rák ellen.
De ahogy Gail Sheehy olyan találóan megfogalmazta új utat törő könyvében ("The Silent Passage" c.), nem túl sok olyan gyógyszer van a világon, amitől a nők annyira pocsékul éreznék magukat, mint a Proverától. Sokan közülük mihelyt megtapasztalják a mellékhatásait (melyek kínzó, állandóan jelenlévő PMS-hez hasonlítanak), azon nyomban abbahagyják a szedését és a mellékhatások megszüntetése érdekében, helyette, nem ellensúlyozott ösztrogént kezdenek szedni, vállalva így akár még a rák kockázatát is. Ez egy újabb érv az orvos kezében, hogy felajánlja, a méh eltávolítása nagyon sok problémára jelent majd megoldást. Az ígéret úgy szól, hogy utána már csak ösztrogént kell szedni, a Provera pedig elhagyható. Az ígéretben az is benne foglaltatik, hogy az ösztrogén védelmet nyújt majd a szívbetegség, a csontritkulás (osteoporosis), és az Alzheimer-kór ellen, így tehát nagyon megéri élni a méh elvesztésének lehetőségével. Vagy valahogy így szól a népi bölcsesség. De ezek az ígéretek sajnos nem igazak. Ha a méhet eltávolítják és a páciens ösztrogénszedésbe kezd, a gondok igazán csak akkor kezdődnek.

Milyen csűrt-csavart, ravaszul kitervelt kártyavár épült aköré a meggyőződés köré, hogy a meghonosodott hormonpótló terápia (HRT) megvédi majd a nőket az időskori betegségektől. Az érveléseknek, feltételezéseknek és meggyőződéseknek ez a rendszere, mind az évtizedeken át tartó ügyes, de közben tisztességtelen ösztrogénreklámra és marketingre épül. A Premarin, ami a legkeresettebb gyógyszer amerikaszerte, okolható azért, hogy a nők méhe egy nemkívánatos szervvé vált. Az igazság az, hogy a méh nem a nők számára terhes, hanem a gyógyszercégeknek jelent akadályt abban, hogy elegendő profitot termeljenek.

Ássunk most egy kicsit a hiszterektómia költségvetésének mélyére. A méh eltávolítása egy nagyon költséges, komoly műtét, ami után a felépülés hosszabb időt vesz igénybe. A műtétet követően, félévenként, de maximum évenként vissza kell járni az orvoshoz, hogy újból felírja a hormonpótló készítményt. Követve ezt a forgatókönyvet, mind az adott orvos, mind az adott gyógyszercég egy élethosszig visszajáró fogyasztóval gazdagodik, ami minden egyes üzletember álma, legyen az akár egy kis vállalkozás irányítója, vagy éppen egy részvénytársaság legfelsőbb stratégiai vezetője. Másszóval, a méheltávolítás egy rendkívül jó üzlet.

Továbbá, a nem ellensúlyozott ösztrogén, amiről az illető orvos meg van győződve, hogy biztonsággal felírható, nem azért persze, hogy az adott nő aztán majd elveszítse a méhét, végül hosszú ideig tartó, sok pénzt felemésztő (az orvosnak ellenben hasznot hozó) tünetegyüttesek sorához fog vezetni, mint pl. fibrocisztás mellek, súlygyarapodás, vízvisszatartás, hipertónia (magas vérnyomás), vérrögképződés, epehólyag megbetegedések, ezen kívül mell- ill. más hormonfüggő betegségek. Az ember így gyakorlatilag, az orvosa fejőstehenévé válik. Kivétel nélkül, minden egyes nem ellensúlyozott ösztrogén okozta betegség anyagi gyarapodást jelent az orvos számára. A megjutalmazott cselekedetek törvényszerű, hogy újból és újból ismétlődni fognak.

Nos nézzük, milyen más lehetőségek vannak. Egy mióma eltávolítása a méhről, a sebésztől ügyességet, türelmet és szakértelmet kíván, mellyel a legtöbb szülész-nőgyógyász nem rendelkezik. Időből is többet igényel és anyagiakból is, amit a biztosítók nem igazán szeretnének kifizetni. Egészen mostanáig, csak elvétve volt néhány szülész-nőgyógyász, akiknek meg volt a műtét elvégzéséhez szükséges képesítésük, de a biztosítók ezekre az esetekre sem akarták kiterjeszteni szolgáltatásukat. Ha a szülész-nőgyógyászok nem tudják maguk elvégezni a műtétet, az illető beteget át kell engedniük egy másik sebésznek. Vagy pedig azt tehetik, hogy eltávolítják a méhet, ami egy eléggé egyszerű, bonyodalmaktól mentes művelet (az orvosnak persze, nem pedig a betegnek).

Ha a műtét során csak a mióma eltávolítására kerül sor, és a méh sértetlen marad, a sebészeti beavatkozás után, a paciensnek a két-háromévenkénti rákszűrést (méhszájkenet levétele) leszámítva, nem kell az orvoshoz visszajárnia.

Tegyük fel, az orvos progeszteron-krém használatát javasolja. Nos, ezt az ember maga is megveheti, ugyanis recept nélkül kapható, és elég könnyen használható. Lehet, hogy többször nem is kell elmennie ahhoz az orvoshoz, csak majd egy év múlva ultrahangvizsgálatra, ami azt fogja kimutatni, hogy a narancsméretű mióma, dióméretűre zsugorodott.

A különböző lehetőségeknek rendkívül különbözőek a költségei, amik mind a pácienst, mid az orvost érintik. Nekünk nem az az álláspontunk, hogy egy nőnek soha nem szabad kivetetnie a méhét, hisz ritkán, bizonyos esetekben erre tényleg szükség lehet. Azonban nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ember mielőtt döntene, vegye számításba a rejtett, de létező üzleti érdekeket, melyek az ilyen esetekben fennállnak és a saját érdekeit szem előtt tartva hozza meg a döntését."

A méh / miómák gyógyítása

Mit tegyünk?

* Használjunk természetes progeszteron-krémet
* Legyen az étrendünk növényi alapú, rostokban gazdag (legalább 20-30g rost naponta).
* Szedjünk májvédő és méregtelenítő gyögynövényekből készült szert, amely a felsorolt gyógynövények közül tartalmazzon néhányat, vagy akár mindegyiket: buvákfű (Bupleurum), őszbogáncs (Silybum marianum), borbolya és aranyseal, bojtorjángyökér, sárga lórom, pitypanggyökér.
* Szedjünk méhregeneráló gyögynövényalapú szert, amely a felsorolt gyógynövények közül tartalmazzon néhányat, vagy akár mindegyiket:
mirha, piros málna, cayenne bors, buvákfű (Bupleurum), közönséges cickafark, barátcserje, és közönséges palástfű (Alchemilla mollis).
* Alkalmazzunk ricinusolaj pakolást 2-4-szer hetente (sok gyógynövénykönyv ad leírást arról, hogy hogyan készítsük el és hogyan alkalmazzuk a ricinusolaj pakolást).


Mitől tartózkodjunk?

* Nem ellensúlyozott ösztrogén
* Tejtermékek
* Hízóként nevelt állatok húsa (csak legelőkön nevelt állatok húsát együk, azaz biohúst, mely mentes gyógyszerek és féregölő szerek bomlási maradványaitól).
* Kávé (DDT-vel kezelt)