A Mi Világunk 2013-17 és Jövőnk: Kik vagyunk? - Ramtha 2010.: Mint isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, ho...
Kik vagyunk? - Ramtha 2010.
Mint
isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta
fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük
az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. .
fotó: Coolya
2010. szeptember 24. péntek, 12:34
Kik vagyunk? Istenek, akik lényünk csöndjében magunkkal hordozzuk a
gondolkodás és teremtés képességét, azt a képességet, hogy azok legyünk,
amivé lenni akarunk. Mert e percben is pontosan azok vagyunk, aminek
kigondoltuk magunkat, s ezen közben senki nem kötötte meg a kezünket. Mi
vagyunk a törvény, hozok, életünk és életkörülményeink felsőrendű
teremtői. Önök alkotják meg ezt a korlátokkal tele tűzdelt életet
azáltal, hogy olyasmiben hisznek, ami csak korlátokat támaszt. Ezek a
korlátok azután igazsággá csontosodnak a lelkükben, s ennek megfelelően
alakítják életüket. Száműzik magukat az élet túláradó bőségéből, mert
folyvást ítélkeznek, embertársaik és akár önmaguk felett is.
Megszületnek, felnőnek, testükben megfogyatkozik az erő, majd
elkövetkezik az öregség, hiszen ebben hisznek, végül pedig a halál. Mint
isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta
fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük
az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. Mert voltaképpen
érzéseinkkel vagyunk azonosak, nem a testünkkel. Ezek ismertetnek meg
bennünket a világgal, nem a testünk.
Valójában lélek és szellem vagyunk tehát, fény és érzelmi entitások
elegye. Testünk valamennyi molekuláját parányi fénykör övezi, ez a
szellemünk, mely így hajlékot ad és szilárdságot kölcsönöz testi
valónknak. Lelkünk az anyagba ágyazódik, a szívünk közelében fészkel,
egy csont pajzs alatti üregben, ahol semmi más nincs elektromos energián
kívül. Lelkünk mindent rögzít és elraktároz érzelmek formájában
valamennyi gondolatunk, ama valaha is átsuhant a tudatunkon. A lélekben
felgyülemlett érzéseknek ez az egyedi halmaza hozza létre az
egyéniséget, avagy személyiséget. Testünk puszta váz, amely lehetővé
teszi, hogy eljátszódhassunk-é az anyag világában. Ez a váz azonban azt
az illúziót ülteti el önökben, hogy a testükkel azonosak. Ez nagy
tévedés. Amiként isten testetlen, önök is azok.
Nagy teremtő istenség, aki vagy, mit gondolsz, ki alkotta meg az
életedet? Azt képzeled, hogy rajtad kívül álló erő kormányoz? Nem ez a
helyzet. Felelős vagy minden tettedért és tapasztalatodért. Te, akinek
hatalmában áll csodálatos csillagokat megformálni, te alkottál meg
minden egyes pillanatot és eseményt. Az vagy aki lenni akarsz;
tetszésedre van bízva. A küllemedet is te alakítottad ki, amiként az
életed alakulását, a sorsodat is te tervezted el. Ez úgymond az
istenemberséggel járó előjog. Életünket gondolataink formálják. Minden
gondolatunk érzéssé válik, és minden érzésünk tovább módosítja
életkörülményeinket. Gondolják meg, a boldogság néha röpke pillanatig
tart, ami egész testüket felvillanyozza. És ugyan ilyen múló pillanat a
magányos remete szerepe, akinek nincs egyetlen barátja. Ugyan így egy
pillanat műve, hogy abba hagyjuk a siránkozást, és tiszta szívvel
kikacagjuk önmagunkat. Egy pillanat műve, hogy felhagyjunk a
gáncsoskodással, és átérezzük az élet szépségét. És kiműveli mindezt?
Önmaguk! Miközben azonban érzéseink tűzijátékában gyönyörködünk, meg
változik bármi is körülöttünk? nem semmi se változik mi magunk, azonban
igenis változunk. Hajszálra azonosak vagyunk a gondolatainkkal. Minden,
amit elgondolunk, meg is valósul. Ha szeretkezésről álmodozunk egész
testünk tűzbe, jön. Ha szegénységtől rettegünk, előbb –utóbb el is
szegényedünk. Ugyan ez áll a boldogtalanságra, az örömre, az
alkotómunkára és a lángészre.
Mi formálja-, alakítja a jövőt? A gondolat. A holnapokat mai
gondolataink teremtik. Mert minden gondolatunk, képzelgésünk érzéseket
hoz létre testünkben, amely rögzül a lélekben. Ez az érzés mintegy
precedenst terem, s létre hívja azokat a körülményeket, amelyek
megfelelnek a lélekben elraktározódott érzésnek. Tudniuk kel hát, hogy
valamennyi ma kiejtett szavuk meghatározza holnapjaikat, mert a szavak
csupán kifejezik a lélekbe vésett érzéseket, melyet a maguk idejében
gondolatok hívtak életre.
Azt gondolják talán, hogy minden a véletlen keze műve? Ez bizony így
nem állja meg a helyét. Ebben a valóságban nincs olyan, mint baleset és
véletlen egybeesés, aminthogy senki nem eshet áldozatául mások
akaratának vagy mesterkedésének. Minden, ami megtörténik önökkel,
belegondolták és beleérezték az életükbe. Ez így van, akár képzelegtek
róla, akár tartottak tőle, akár mások jóslatait fogadták el igazság
gyanánt. Minden, amire sor kerül e földön, szándékos cselekedet úgymond,
melyet a gondolat és érzés hívott életre.
Minden egyes gondolatuk, ábrándjuk, kiejtett szavuk újabb történéseket
indít útjára. Hogyan is születhetne újra folyamatosan a teremtés, ha nem
a gondolat ereje által! A gondolat az élet igazi, hallhatatlan,
elpusztíthatatlan ősszülője. Önök újra meg újra belegondolják magukat az
életbe, mivel ez fűzi önöket együvé isten gondolatával. Minél
kevesebbet várnak is el önmaguktól annál kevesebbre is viszik. Minél
ostobábbnak vélik magukat, annál tompább az elméjük. Minél csúfabbnak,
annál csúfabbá lesznek. Minél szegényebbnek, annál nyomorultabbak és
szűkölködőbbek – hisz önök rendelték ezt meg önmaguk számára..
Gondoljanak bele milyen nagyon szeretheti önöket Isten, hogy megengedi
ezt a játékot, hogy bármely kívánságukat teljesíti, zokszó nélkül! Ki
hát a teremtő? Önök és senki más!……
Istent soha nem ismerhetjük meg önmagunkon kívül. Ha csak megkíséreljük
is, árulást követünk el önmagunk ellen, mert odakint kutatunk valami
után, ami lényünk legmélyén lakozik.
Minél jobban szeretik önmagukat, annál jobban kinyílik az agyuk. Ha ez
megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erővé válnak,
amely összetartja önöket.
Valamennyien az anyagba zárva járták végig Isten útjait. Számos életük
során megismerték a paradicsomban tulajdon figyelemre méltó
alkotóképességüket. Immár mindent tudnak a félelemről,
bizonytalanságról, bánatról, haragról, kapzsiságról, irigységről,
gyűlöletről, viszályról, halálról. Megtanulták, milyen az amikor
elidegenednek önön isteni eredetüktől, amely valamennyi kalandjukban
támogatta önöket, hogy megtapasztalhassák Istent a létezés tűzijátékának
legalsó szintjén.
Ha vissza akarnak térni a határtalanságba, s meg szeretnék tapasztalni á
létükkel járó örömöt és szabadságot, ismét azzá kell válniuk, ami
összetartja önöket. Ennek pedig egyedüli módja – hiszen önöknek közben a
test terheit is viselni kell-, ha maximumra állítják be az agyalapi
mirigy működését.
Így tágíthatják ki a tudásukat Isten végtelenségének
megértésévé. Ez a végtelenség mindent megenged, feltétel nélkül szeret,
és egyelő önmaga, azaz a gondolat teljességével.
Hogyan bírhatják rá ezt a csodálatos kis mirigyszervet, hogy
hormontermelésével felébressze az agy egyelőre szunnyadozó területeit?
Egyszerűen a vágy erejénél fogva. A megváltót azt tette azzá, aki hogy
vágyott megismerni az Atyát, és olyanná válni, mint Ő.
Ez a vágy arra törekszik, hogy a gondolat felölelje az én valóságát,
hogy minden pillanatban szeresse azt, akivé önök lettek, s hogy eggyé
váljon létük pőreségével.
Ha eléggé szeretik magukat ahhoz, hogy méltónak tudják önmagukat Isten
teljességének befogadására, és tudni is kívánják, hogy egyek az Atyával
akkor csodálatos viráguk kihajt, és szárba szökken.
Így, tudásvágy és az érzések szomja révén nyílik meg agyuk az Isteni tudat gondolatminőségei előtt.
Mi a legnagyszerűbb módja egy vágy megvalósításának? Ha Istenemberként
világgá kürtölik ezt a vágyat. Az agy alapi mirigy hormontermelését is a
lélek indítja be. Isteni mivoltuk a testet övező fény, amely befogadja
vagy elutasítja a gondolatáramokat. Amikor tehát az önökben lakozó
istenség jut szóhoz, önök rá hangolódnak létük teljességére. Ekkor
lesznek alkotóerejük csúcsán, s amit csak elgondolnak, létre is jön meg
is nyilvánul.
Ha az önökben lakozó istenség arra vágyik, hogy határtalan
gondolatokhoz jusson, lelkükben is átérzik majd, a teljesség
gondolatait. Mindez fokozza az agyalapi mirigy működését, amelynek
nyiladéka egyre szélesebbre tárul. Ily módon több hormon ömlik a
tobozmirigybe, ami azután felébreszti az agy addig szunnyadó területeit.
A megnyíló agyi tájékok működése magasabb rendű és kifinomultabb
gondolatfrekvenciákkal ismerteti meg a sejteket.
Az agyba jutó magasabb rezgésszámú gondolatokat az agy felébredt
területei veszik fel. Különösen a tarkótájon elhelyezkedő tobozmirigy
alkalmas erre, azután megduzzad. Mindez némi fejfájást, szédülést vagy
egy kis kábulást okoz. Ez a gondolatfrekvencia nagy feszültségű
elektromos árammá alakul, majd a központi és környéki idegrendszer
közvetítésével minden egyes sejthez eljut. Ez furcsa bizsergő érzést
kelt, amely felvillanyozza önöket, hiszen korábban nem áramlott ekkora
energia a testükön. Ez a magas gondolatfrekvencia kisülést idéz elő
valamennyi sejtben és következésképpen emezek rezgésszáma is megnő.
Minél több határtalan gondolatot fogadnak be, annál magasabb frekvencián
vibrál a test, s önök valósággal felizzanak- a test tömörsége
fokozatosan a fény légiességének, adja át a helyét.
Ha ez az élmény eléri önöket, önöknek elakad a szava, olyan elsöprő erővel tör majd elő.
A korlátolt gondolat szavakkal dolgozik. Egy mester ezzel szemben nem
magyaráz, hanem beéri a tudással. A magyarázgatás eleve önkorlátozást
jelent. Amikor eljutnak a tiszta tudás birodalmába, ahol többé nincs
szükség önigazolásra és szőrszálhasogatásra, valóban elmondhatják
magukról, hogy királyságuk urai az abszolút tudás honában.
Mi történik a magasabb gondolatfrekvenciák, keltette felemelő érzéssel?
A lélek örökre elraktározza az emlékezetben, az emlék azután további
érzelmeket gerjeszt. Így a felismerés öröme megsokszorozódik, s önök
újra meg újra átélhetik.
A másik csodálatos dolog, ami ezzel a felemelő érzéssel történik az,
hogy a lélek az aurán keresztül visszasugározza az egyetemes
tudatáramba, ami azon túl, hogy megritkítja a tudat sűrűségét, olyan
helyzeteket is vonz önökhöz, amelyek ugyanilyen felemelő érzéseket
váltanak ki. Miért? Azért, hogy önök teljesen felfogják, és
tapasztalatba ágyazzák a nevezett gondolatot. Ha ez megtörtént, a
megemésztett gondolat bölcsességként raktározódik el a lélekben. A
bölcsesség azt jelenti, hogy a tudás abszolút értékben szilárdul meg
önökben. Nem csupán a lélek rezgésszámát növeli meg – ami a magasabb
rendű érzelmi élethez igazítja majd életvitelüket -, de az agyalapi
mirigy további aktiválásával nagyobb rezgésszámú gondolatok befogadását
is lehetővé teszi és így tovább, a végtelenségig.
Amint az agyalapi mirigy kivirágzik, életük is kezd megváltozni, és
pedig úgy, hogy nem győzik kapkodni a fejüket a csodálkozástól. Ettől
fogva minden gondolatukat mély érzések kísérik. Tudásukat alkotásokba
öntik át, és észreveszik, hogy gondolataik egyre gyorsabban öltenek
testet. Jobban szeretnek, többet megértenek, és mélyebben együtt éreznek
a szenvedőkkel ebben az állapotban. Közben fájdalmas búcsút kell
venniük bizonyos entitásoktól, mivel elváltak útjaik, a helyükbe azonban
rokon gondolkodású társak érkeznek, akikben lelki testvérre találnak.
Értelmük és alkotóerejük elmélyülésével rövidesen addig ismeretlen
tudásra és érzésekre tesznek szert. Csak ránéznek egy entitásra, és a
lelkükben érzik egész lényegét. Gondolataik megmutatják a jövendőt.
Azt gondolják, ritka a jövőbe látó entitás? Azért hiszik így, mert a
társadalmi tudat fogalmaiban gondolkoznak, amely rendhagyónak ítéli meg a
fent jellemzett képességeket. Márpedig mindenki rendelkezik
érzékfeletti tudással! Ha engedélyezik maguknak a megismerést, mindent
megismerhetnek. Új tudásuk, amelyet többé nem korlátoz a társadalmi
tudat látszatvilága, kendőzetlenül mutatja meg önök előtt a mindenséget,
s önök új dimenziókat fedeznek fel. Fülük meghallja immár a mennyei
rezgések muzsikáját. Hogyan történhetett mindez? A vágy hatalmánál
fogva.
Minél jobban vágynak a határtalanra, minél jobban magukhoz ölelik az
innen származó gondolatokat, az agyalapi mirigy annál több hormont
termel, és annál szélesebbre tárul a nyiladéka. Minél jobban törekszenek
önmaguk megismerésére, és arra, hogy a tudás fényében éljenek, annál
jobban megnyílik agyuk a létüket övező isteni elem előtt, mind jobban és
jobban. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes
erővé válnak, amely összetartja önöket.
Elmondhatjuk tehát, hogy az agyalapi mirigy az Istenhez vezető kapu.
Önök minél több határtalan gondolatot engednek agyukba, az annál
szélesebbre tárul, s az önök tudása egyre gyarapodik. És bármit
tudjanak, azzá is válhatnak.
A virág adott frekvenciájú gondolatot bocsát ki magából, de a szőnyeg
is sugároz. Ha önök képessé válnak bármely gondolatfrekvencia
észlelésére, azzá lehetnek, amit észlelnek. Ha tetszik, széllé
változnak, ha tetszik valami mássá.
Rövidesen az agyalapi mirigy egésze kivirágzik, és teljes agyuk
aktiválódik. A maximális kapacitással üzemelő agyalapi mirigy és tudat
többé soha nem fejlődik vissza, ahogyan az egyszer kinyílt virág sem
zárul be újra.
Mikor eljutunk erre a fejlettségi fokra, térbeli helyzetük folyvást
változik. Lehetnek itt, de a hetedik létsíkon is, vagy akár a Fiastyúk
csillagkép valamelyik csillagán, sőt lehetnek egyszerre amott és egy
barátjuk oldalán.
A kivirágzott agyalapi mirigy mellett érvényét veszi a halál és az
öregség. Bármit mondjanak is testünknek, az engedelmeskedik.
Utasíthatják, hogy növelje meg a rezgésszámát, s ha így tesznek, egy
másik dimenzióba emelkednek. Ilyen sokat tud az agy. Akár még
halottaiból is feltámaszthatják a testet. Midőn ekkora hatalomra tesznek
szert, Isten koronáját viselik majd. És amikor egyenlők lesznek a
tiszta istenséggel, az élet csupasz lényegével, akkor halhatatlanokká és
végtelenné válnak. Ez a legnagyszerűbb mennyország.
A nagyszerű hetedik pecsét tehát önmaga koronája. Ezen a szinten egész
tudatuk éber, s agyuk, ez a csodálatos vevőkészülék felfogja a tudás
teljességét. Minél többet tudnak, annál gyorsabban vibrál a testük, s
egyre könnyebbé és légiesebbé finomodik. Aztán egy napon, amikor önök
már magukhoz ölelték az élet egészét, s a lélek mindent megtapasztalt
itt, ugyanez a magasrendű tudás és rezgés milliószorosára növekszik, s
láthatatlanul elragadja innen a testet. Önök ezzel kiszabadulnak a
létkerék körforgásából.
Önök háromdimenziós lények- szellemből, lélekből és énből állnak-, akik
a tömör anyag létsíkján fejezik ki magukat. Ám a halhatatlanságot
csupán ebben a dimenzióban tapasztalhatják meg. Forduljanak a lelkükben
élő istenséghez, Ő majd meghallgatja imájukat. Ha ez megtörténik, isteni
mester szólal meg az önök hangján. Mikor emlékezésre kérik, emlékezni
fog. Midőn arra kérik, legyen nagyszerűbb, hát az lesz. Ha pedig azt
kívánják a lelkükben élő Úrtól, hogy tegyen szert korlátlan értelemre,
megnyitja majd elméjüket, s az nagyobb rezgésszámú gondolatokat fogad
magába. Mindössze ennyit kell tenniük. Csupáncsak meg kell parancsolniuk
a vezeték nélküli mirigynek, hogy megnyíljon, és az engedelmeskedni
fog. Ha pedig egész lényüket felvillanyozzák az újdonsült, felemelő
érzések, köszönjék meg az önökben lakozó Istennek mérhetetlen
egyszerűségét.
Hadd tegyem mindjárt hozzá, a tudás nem egyenlő a hittel. A hit
feltételes, a tudás abszolút, s csupán önmagából táplálkozik. A hit
belső vagy külső kényszeren alapul, ekkor olyan igazságról próbálják
meggyőzni önmagukat, vagy mások önök, amelyben nem biztosak feltétlenül.
Hogyan siettethetik vágyaik teljesedését? A tudás segítségével. A tudás
az az ajtó, amelyen keresztül a mennyek országa elénk hozza bőséges
ajándékait. Ha úgy tudják, hogy vágyuk máris beteljesedett, e vágy
gondolata az aurán keresztül felerősödve visszaáramlik az egyetemes
tudatfolyamba, és mert fogékonnyá váltak erre, beteljesíti vágyukat.
Forrás: http://www.monabona.hu/naplo/item/90-istenek?tmpl=component&print=1
"Életünk minden percét áthatja az a
Jelenlét, amely szeret, és megajándékoz minket. Hittel élni, azt a
képességet jelenti, hogy észre tudjuk venni ezt a szüntelenül szerető és
megajándékozó Jelenlétet. Életed minden pillanata a találkozás
pillanata ezzel a téged szerető Jelenléttel."
Jelenlét, amely szeret, és megajándékoz minket. Hittel élni, azt a
képességet jelenti, hogy észre tudjuk venni ezt a szüntelenül szerető és
megajándékozó Jelenlétet. Életed minden pillanata a találkozás
pillanata ezzel a téged szerető Jelenléttel."
Kik vagyunk? - Ramtha 2010.
Mint
isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta
fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük
az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. .
2010. szeptember 24. péntek, 12:34
Ramtha - Kik vagyunk?
Kik vagyunk? Istenek, akik lényünk csöndjében magunkkal hordozzuk a
gondolkodás és teremtés képességét, azt a képességet, hogy azok legyünk,
amivé lenni akarunk. Mert e percben is pontosan azok vagyunk, aminek
kigondoltuk magunkat, s ezen közben senki nem kötötte meg a kezünket. Mi
vagyunk a törvény, hozok, életünk és életkörülményeink felsőrendű
teremtői. Önök alkotják meg ezt a korlátokkal tele tűzdelt életet
azáltal, hogy olyasmiben hisznek, ami csak korlátokat támaszt. Ezek a
korlátok azután igazsággá csontosodnak a lelkükben, s ennek megfelelően
alakítják életüket. Száműzik magukat az élet túláradó bőségéből, mert
folyvást ítélkeznek, embertársaik és akár önmaguk felett is.
Megszületnek, felnőnek, testükben megfogyatkozik az erő, majd
elkövetkezik az öregség, hiszen ebben hisznek, végül pedig a halál. Mint
isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta
fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük
az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. Mert voltaképpen
érzéseinkkel vagyunk azonosak, nem a testünkkel. Ezek ismertetnek meg
bennünket a világgal, nem a testünk.
Valójában lélek és szellem vagyunk tehát, fény és érzelmi entitások
elegye. Testünk valamennyi molekuláját parányi fénykör övezi, ez a
szellemünk, mely így hajlékot ad és szilárdságot kölcsönöz testi
valónknak. Lelkünk az anyagba ágyazódik, a szívünk közelében fészkel,
egy csont pajzs alatti üregben, ahol semmi más nincs elektromos energián
kívül. Lelkünk mindent rögzít és elraktároz érzelmek formájában
valamennyi gondolatunk, ama valaha is átsuhant a tudatunkon. A lélekben
felgyülemlett érzéseknek ez az egyedi halmaza hozza létre az
egyéniséget, avagy személyiséget. Testünk puszta váz, amely lehetővé
teszi, hogy eljátszódhassunk-é az anyag világában. Ez a váz azonban azt
az illúziót ülteti el önökben, hogy a testükkel azonosak. Ez nagy
tévedés. Amiként isten testetlen, önök is azok.
Nagy teremtő istenség, aki vagy, mit gondolsz, ki alkotta meg az
életedet? Azt képzeled, hogy rajtad kívül álló erő kormányoz? Nem ez a
helyzet. Felelős vagy minden tettedért és tapasztalatodért. Te, akinek
hatalmában áll csodálatos csillagokat megformálni, te alkottál meg
minden egyes pillanatot és eseményt. Az vagy aki lenni akarsz;
tetszésedre van bízva. A küllemedet is te alakítottad ki, amiként az
életed alakulását, a sorsodat is te tervezted el. Ez úgymond az
istenemberséggel járó előjog. Életünket gondolataink formálják. Minden
gondolatunk érzéssé válik, és minden érzésünk tovább módosítja
életkörülményeinket. Gondolják meg, a boldogság néha röpke pillanatig
tart, ami egész testüket felvillanyozza. És ugyan ilyen múló pillanat a
magányos remete szerepe, akinek nincs egyetlen barátja. Ugyan így egy
pillanat műve, hogy abba hagyjuk a siránkozást, és tiszta szívvel
kikacagjuk önmagunkat. Egy pillanat műve, hogy felhagyjunk a
gáncsoskodással, és átérezzük az élet szépségét. És kiműveli mindezt?
Önmaguk! Miközben azonban érzéseink tűzijátékában gyönyörködünk, meg
változik bármi is körülöttünk? nem semmi se változik mi magunk, azonban
igenis változunk. Hajszálra azonosak vagyunk a gondolatainkkal. Minden,
amit elgondolunk, meg is valósul. Ha szeretkezésről álmodozunk egész
testünk tűzbe, jön. Ha szegénységtől rettegünk, előbb –utóbb el is
szegényedünk. Ugyan ez áll a boldogtalanságra, az örömre, az
alkotómunkára és a lángészre.
Mi formálja-, alakítja a jövőt? A gondolat. A holnapokat mai
gondolataink teremtik. Mert minden gondolatunk, képzelgésünk érzéseket
hoz létre testünkben, amely rögzül a lélekben. Ez az érzés mintegy
precedenst terem, s létre hívja azokat a körülményeket, amelyek
megfelelnek a lélekben elraktározódott érzésnek. Tudniuk kel hát, hogy
valamennyi ma kiejtett szavuk meghatározza holnapjaikat, mert a szavak
csupán kifejezik a lélekbe vésett érzéseket, melyet a maguk idejében
gondolatok hívtak életre.
Azt gondolják talán, hogy minden a véletlen keze műve? Ez bizony így
nem állja meg a helyét. Ebben a valóságban nincs olyan, mint baleset és
véletlen egybeesés, aminthogy senki nem eshet áldozatául mások
akaratának vagy mesterkedésének. Minden, ami megtörténik önökkel,
belegondolták és beleérezték az életükbe. Ez így van, akár képzelegtek
róla, akár tartottak tőle, akár mások jóslatait fogadták el igazság
gyanánt. Minden, amire sor kerül e földön, szándékos cselekedet úgymond,
melyet a gondolat és érzés hívott életre.
Minden egyes gondolatuk, ábrándjuk, kiejtett szavuk újabb történéseket
indít útjára. Hogyan is születhetne újra folyamatosan a teremtés, ha nem
a gondolat ereje által! A gondolat az élet igazi, hallhatatlan,
elpusztíthatatlan ősszülője. Önök újra meg újra belegondolják magukat az
életbe, mivel ez fűzi önöket együvé isten gondolatával. Minél
kevesebbet várnak is el önmaguktól annál kevesebbre is viszik. Minél
ostobábbnak vélik magukat, annál tompább az elméjük. Minél csúfabbnak,
annál csúfabbá lesznek. Minél szegényebbnek, annál nyomorultabbak és
szűkölködőbbek – hisz önök rendelték ezt meg önmaguk számára..
Gondoljanak bele milyen nagyon szeretheti önöket Isten, hogy megengedi
ezt a játékot, hogy bármely kívánságukat teljesíti, zokszó nélkül! Ki
hát a teremtő? Önök és senki más!……
Istent soha nem ismerhetjük meg önmagunkon kívül. Ha csak megkíséreljük
is, árulást követünk el önmagunk ellen, mert odakint kutatunk valami
után, ami lényünk legmélyén lakozik.
Minél jobban szeretik önmagukat, annál jobban kinyílik az agyuk. Ha ez
megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erővé válnak,
amely összetartja önöket.
Valamennyien az anyagba zárva járták végig Isten útjait. Számos életük
során megismerték a paradicsomban tulajdon figyelemre méltó
alkotóképességüket. Immár mindent tudnak a félelemről,
bizonytalanságról, bánatról, haragról, kapzsiságról, irigységről,
gyűlöletről, viszályról, halálról. Megtanulták, milyen az amikor
elidegenednek önön isteni eredetüktől, amely valamennyi kalandjukban
támogatta önöket, hogy megtapasztalhassák Istent a létezés tűzijátékának
legalsó szintjén.
Ha vissza akarnak térni a határtalanságba, s meg szeretnék tapasztalni á
létükkel járó örömöt és szabadságot, ismét azzá kell válniuk, ami
összetartja önöket. Ennek pedig egyedüli módja – hiszen önöknek közben a
test terheit is viselni kell-, ha maximumra állítják be az agyalapi
mirigy működését.
Így tágíthatják ki a tudásukat Isten végtelenségének
megértésévé. Ez a végtelenség mindent megenged, feltétel nélkül szeret,
és egyelő önmaga, azaz a gondolat teljességével.
Hogyan bírhatják rá ezt a csodálatos kis mirigyszervet, hogy
hormontermelésével felébressze az agy egyelőre szunnyadozó területeit?
Egyszerűen a vágy erejénél fogva. A megváltót azt tette azzá, aki hogy
vágyott megismerni az Atyát, és olyanná válni, mint Ő.
Ez a vágy arra törekszik, hogy a gondolat felölelje az én valóságát,
hogy minden pillanatban szeresse azt, akivé önök lettek, s hogy eggyé
váljon létük pőreségével.
Ha eléggé szeretik magukat ahhoz, hogy méltónak tudják önmagukat Isten
teljességének befogadására, és tudni is kívánják, hogy egyek az Atyával
akkor csodálatos viráguk kihajt, és szárba szökken.
Így, tudásvágy és az érzések szomja révén nyílik meg agyuk az Isteni tudat gondolatminőségei előtt.
Mi a legnagyszerűbb módja egy vágy megvalósításának? Ha Istenemberként
világgá kürtölik ezt a vágyat. Az agy alapi mirigy hormontermelését is a
lélek indítja be. Isteni mivoltuk a testet övező fény, amely befogadja
vagy elutasítja a gondolatáramokat. Amikor tehát az önökben lakozó
istenség jut szóhoz, önök rá hangolódnak létük teljességére. Ekkor
lesznek alkotóerejük csúcsán, s amit csak elgondolnak, létre is jön meg
is nyilvánul.
Ha az önökben lakozó istenség arra vágyik, hogy határtalan
gondolatokhoz jusson, lelkükben is átérzik majd, a teljesség
gondolatait. Mindez fokozza az agyalapi mirigy működését, amelynek
nyiladéka egyre szélesebbre tárul. Ily módon több hormon ömlik a
tobozmirigybe, ami azután felébreszti az agy addig szunnyadó területeit.
A megnyíló agyi tájékok működése magasabb rendű és kifinomultabb
gondolatfrekvenciákkal ismerteti meg a sejteket.
Az agyba jutó magasabb rezgésszámú gondolatokat az agy felébredt
területei veszik fel. Különösen a tarkótájon elhelyezkedő tobozmirigy
alkalmas erre, azután megduzzad. Mindez némi fejfájást, szédülést vagy
egy kis kábulást okoz. Ez a gondolatfrekvencia nagy feszültségű
elektromos árammá alakul, majd a központi és környéki idegrendszer
közvetítésével minden egyes sejthez eljut. Ez furcsa bizsergő érzést
kelt, amely felvillanyozza önöket, hiszen korábban nem áramlott ekkora
energia a testükön. Ez a magas gondolatfrekvencia kisülést idéz elő
valamennyi sejtben és következésképpen emezek rezgésszáma is megnő.
Minél több határtalan gondolatot fogadnak be, annál magasabb frekvencián
vibrál a test, s önök valósággal felizzanak- a test tömörsége
fokozatosan a fény légiességének, adja át a helyét.
Ha ez az élmény eléri önöket, önöknek elakad a szava, olyan elsöprő erővel tör majd elő.
A korlátolt gondolat szavakkal dolgozik. Egy mester ezzel szemben nem
magyaráz, hanem beéri a tudással. A magyarázgatás eleve önkorlátozást
jelent. Amikor eljutnak a tiszta tudás birodalmába, ahol többé nincs
szükség önigazolásra és szőrszálhasogatásra, valóban elmondhatják
magukról, hogy királyságuk urai az abszolút tudás honában.
Mi történik a magasabb gondolatfrekvenciák, keltette felemelő érzéssel?
A lélek örökre elraktározza az emlékezetben, az emlék azután további
érzelmeket gerjeszt. Így a felismerés öröme megsokszorozódik, s önök
újra meg újra átélhetik.
A másik csodálatos dolog, ami ezzel a felemelő érzéssel történik az,
hogy a lélek az aurán keresztül visszasugározza az egyetemes
tudatáramba, ami azon túl, hogy megritkítja a tudat sűrűségét, olyan
helyzeteket is vonz önökhöz, amelyek ugyanilyen felemelő érzéseket
váltanak ki. Miért? Azért, hogy önök teljesen felfogják, és
tapasztalatba ágyazzák a nevezett gondolatot. Ha ez megtörtént, a
megemésztett gondolat bölcsességként raktározódik el a lélekben. A
bölcsesség azt jelenti, hogy a tudás abszolút értékben szilárdul meg
önökben. Nem csupán a lélek rezgésszámát növeli meg – ami a magasabb
rendű érzelmi élethez igazítja majd életvitelüket -, de az agyalapi
mirigy további aktiválásával nagyobb rezgésszámú gondolatok befogadását
is lehetővé teszi és így tovább, a végtelenségig.
Amint az agyalapi mirigy kivirágzik, életük is kezd megváltozni, és
pedig úgy, hogy nem győzik kapkodni a fejüket a csodálkozástól. Ettől
fogva minden gondolatukat mély érzések kísérik. Tudásukat alkotásokba
öntik át, és észreveszik, hogy gondolataik egyre gyorsabban öltenek
testet. Jobban szeretnek, többet megértenek, és mélyebben együtt éreznek
a szenvedőkkel ebben az állapotban. Közben fájdalmas búcsút kell
venniük bizonyos entitásoktól, mivel elváltak útjaik, a helyükbe azonban
rokon gondolkodású társak érkeznek, akikben lelki testvérre találnak.
Értelmük és alkotóerejük elmélyülésével rövidesen addig ismeretlen
tudásra és érzésekre tesznek szert. Csak ránéznek egy entitásra, és a
lelkükben érzik egész lényegét. Gondolataik megmutatják a jövendőt.
Azt gondolják, ritka a jövőbe látó entitás? Azért hiszik így, mert a
társadalmi tudat fogalmaiban gondolkoznak, amely rendhagyónak ítéli meg a
fent jellemzett képességeket. Márpedig mindenki rendelkezik
érzékfeletti tudással! Ha engedélyezik maguknak a megismerést, mindent
megismerhetnek. Új tudásuk, amelyet többé nem korlátoz a társadalmi
tudat látszatvilága, kendőzetlenül mutatja meg önök előtt a mindenséget,
s önök új dimenziókat fedeznek fel. Fülük meghallja immár a mennyei
rezgések muzsikáját. Hogyan történhetett mindez? A vágy hatalmánál
fogva.
Minél jobban vágynak a határtalanra, minél jobban magukhoz ölelik az
innen származó gondolatokat, az agyalapi mirigy annál több hormont
termel, és annál szélesebbre tárul a nyiladéka. Minél jobban törekszenek
önmaguk megismerésére, és arra, hogy a tudás fényében éljenek, annál
jobban megnyílik agyuk a létüket övező isteni elem előtt, mind jobban és
jobban. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes
erővé válnak, amely összetartja önöket.
Elmondhatjuk tehát, hogy az agyalapi mirigy az Istenhez vezető kapu.
Önök minél több határtalan gondolatot engednek agyukba, az annál
szélesebbre tárul, s az önök tudása egyre gyarapodik. És bármit
tudjanak, azzá is válhatnak.
A virág adott frekvenciájú gondolatot bocsát ki magából, de a szőnyeg
is sugároz. Ha önök képessé válnak bármely gondolatfrekvencia
észlelésére, azzá lehetnek, amit észlelnek. Ha tetszik, széllé
változnak, ha tetszik valami mássá.
Rövidesen az agyalapi mirigy egésze kivirágzik, és teljes agyuk
aktiválódik. A maximális kapacitással üzemelő agyalapi mirigy és tudat
többé soha nem fejlődik vissza, ahogyan az egyszer kinyílt virág sem
zárul be újra.
Mikor eljutunk erre a fejlettségi fokra, térbeli helyzetük folyvást
változik. Lehetnek itt, de a hetedik létsíkon is, vagy akár a Fiastyúk
csillagkép valamelyik csillagán, sőt lehetnek egyszerre amott és egy
barátjuk oldalán.
A kivirágzott agyalapi mirigy mellett érvényét veszi a halál és az
öregség. Bármit mondjanak is testünknek, az engedelmeskedik.
Utasíthatják, hogy növelje meg a rezgésszámát, s ha így tesznek, egy
másik dimenzióba emelkednek. Ilyen sokat tud az agy. Akár még
halottaiból is feltámaszthatják a testet. Midőn ekkora hatalomra tesznek
szert, Isten koronáját viselik majd. És amikor egyenlők lesznek a
tiszta istenséggel, az élet csupasz lényegével, akkor halhatatlanokká és
végtelenné válnak. Ez a legnagyszerűbb mennyország.
A nagyszerű hetedik pecsét tehát önmaga koronája. Ezen a szinten egész
tudatuk éber, s agyuk, ez a csodálatos vevőkészülék felfogja a tudás
teljességét. Minél többet tudnak, annál gyorsabban vibrál a testük, s
egyre könnyebbé és légiesebbé finomodik. Aztán egy napon, amikor önök
már magukhoz ölelték az élet egészét, s a lélek mindent megtapasztalt
itt, ugyanez a magasrendű tudás és rezgés milliószorosára növekszik, s
láthatatlanul elragadja innen a testet. Önök ezzel kiszabadulnak a
létkerék körforgásából.
Önök háromdimenziós lények- szellemből, lélekből és énből állnak-, akik
a tömör anyag létsíkján fejezik ki magukat. Ám a halhatatlanságot
csupán ebben a dimenzióban tapasztalhatják meg. Forduljanak a lelkükben
élő istenséghez, Ő majd meghallgatja imájukat. Ha ez megtörténik, isteni
mester szólal meg az önök hangján. Mikor emlékezésre kérik, emlékezni
fog. Midőn arra kérik, legyen nagyszerűbb, hát az lesz. Ha pedig azt
kívánják a lelkükben élő Úrtól, hogy tegyen szert korlátlan értelemre,
megnyitja majd elméjüket, s az nagyobb rezgésszámú gondolatokat fogad
magába. Mindössze ennyit kell tenniük. Csupáncsak meg kell parancsolniuk
a vezeték nélküli mirigynek, hogy megnyíljon, és az engedelmeskedni
fog. Ha pedig egész lényüket felvillanyozzák az újdonsült, felemelő
érzések, köszönjék meg az önökben lakozó Istennek mérhetetlen
egyszerűségét.
Hadd tegyem mindjárt hozzá, a tudás nem egyenlő a hittel. A hit
feltételes, a tudás abszolút, s csupán önmagából táplálkozik. A hit
belső vagy külső kényszeren alapul, ekkor olyan igazságról próbálják
meggyőzni önmagukat, vagy mások önök, amelyben nem biztosak feltétlenül.
Hogyan siettethetik vágyaik teljesedését? A tudás segítségével. A tudás
az az ajtó, amelyen keresztül a mennyek országa elénk hozza bőséges
ajándékait. Ha úgy tudják, hogy vágyuk máris beteljesedett, e vágy
gondolata az aurán keresztül felerősödve visszaáramlik az egyetemes
tudatfolyamba, és mert fogékonnyá váltak erre, beteljesíti vágyukat.
Forrás: http://www.monabona.hu/naplo/item/90-istenek?tmpl=component&print=1
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése