Pollenallergia, nátha, influenza és a tejfogyasztás | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.
Pollenallergia, nátha, influenza és a tejfogyasztás
Egy előző bejegyzésemben („Allergia, ételallergia és az autoimmunbetegségek”), megígértem, hogy a pollenallergiával is foglalkozok majd. A pollenek korszaka ugyan lejárt, de következik a tél, tele náthával és influenzával. Megpróbálok annak utánajárni, hogy miért van az, hogy egyesek többször is megfáznak, mások meg alig. Arra jöttem rá, hogy a pollenallergiának, a náthának és az influenzának van egy közös eredőpontja: ez pedig a nyálkahártya és a nyirokerek találkozásinál található.
„A hegyi pásztorok bélflórájával foglalkozó bejegyzésemben említettem, hogy a bélbolyhok határfelületéhez közeli történésekre kell koncentrálni a figyelmünket, ha az egészségünk egyik legfontosabb feltételét meg akarjuk érteni. Itt a három főszereplő: a bélflóra, a bélnyálkahártya és a bélbolyhokon belül lévő nyirok- illetve érrendszeri kapillárisok.” (Így kezdtem az allergiáról szóló bejegyzésemet.) Most hasonló területre tévedtünk, csak most nem a bélnyálkahártyával, hanem a légző-rendszerünket bélelő nyálkahártyával kell foglalkoznunk. Nagyon hasonló itt is az elrendeződés, mint az emésztőrendszernél, a hámsejtjeinket itt is mucin rétegek védik a külső behatolóktól, és a hámréteg alatt közvetlenül megtalálhatók a nyirokrendszer hajszálerei. Vagyis a nyirokerek, amelyek az immunrendszerünk anyagait szállítja, intim kapcsolatban van a nyálkahártyával. Az orr- és szájüreg hámsejtjeit is mucin molekulák hálózatából álló nagy vízmegkötő képességű gél réteg fedi. Ezt nevezzük orr- és szájnyálkahártyának. Az allergiáról szóló cikkemben már említettem, hogy a mucin molekulák fehérjékből és cukormolekulákból állnak. (Glikoproteinek, cukros fehérjék, „cukros bácsik”.) Az egyik fő összetevője a mucinnak, a galaktóz. A tejcukor egyik összetevője. Mint már említettem, a mucin sok vizet képes megkötni, erősen vízoldékony. A mucinról már azt is említettem, hogy nagyon könnyen változik a szerkezete, ha a cukorösszetevőkben megváltoznak. Ezért a tulajdonságért „a legjobb beépülő téglaként” emlegettem a glikoproteineket. Képesek a nyálkahártyák védőfalán, majd a hámsejteken is, alakjukat deformálva, „képmutató téglaként” átjutni, hogy gyulladást gerjesszenek. Ha a mucinba nem galaktóz, hanem annak oxidált formája épül be, akkor a mucin oldhatatlanná változik, oldhatatlan göb keletkezik belőle.
A galaktóz oxidált formáját mucin savnak nevezik.
A laktóz, a tejcukor áll egy molekula glükózból (szőlőcukorból) és egy molekula galaktózból. Az újszülöttek sok galaktózt igényelnek, mert az agyuk és az idegrendszerük felépítéséhez, a sok fehérje mellett még ez kell. Azt állítják, hogy a nagy agyunk miatt különbözünk az állatoktól. A nagyobb agy felépítéséhez nagyobb mennyiségű laktóz, vagyis galaktóz kell. Az anyatej laktóz tartalma jóval magasabb, mint az állati tejé. Hároméves korunkra nagyjából kialakul az agyunk szerkezete, ezután kevesebb galaktózra van szükségünk, ami kevés kell, azt pedig szintetizáljuk más cukrokból. A későbbiekben kisebb galaktózigényünk miatt a fölösleg galaktóz átalakul a májunkban szőlőcukorrá, amire az izmainknak és az agyunknak is szüksége van, mint energiaforrásra. (Bár a szénhidrát diétánál és a fogyókúráknál említettük, hogy a keton testek is szolgálhatnak energiaforrásként, nemcsak a szőlőcukor.) A májunk csak korlátozott mennyiségű galaktózt képes átalakítani szőlőcukorrá.
Ha kevés nyers gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztunk, ha kevés bennünk az antioxidáns anyag, akkor a bennünk maradt fölösleg galaktóz oxidálódik oldhatatlan mucin savvá. Oldhatatlan göböket alkotva akadályozza a vér- és nyirokkeringést, ezáltal eltorlaszolja az immunrendszer anyagainak kiáramlását a fertőzött helyekre. De nemcsak torlaszokat állít a keringés útjába, hanem ezek a torlaszok, vagy göbök kiváló táptalajt jelentenek a patogén kórokozók szaporodásának. Ezért ezek a gócok fertőzési gócokká is válnak.
Kétféle nyálka van: az egyik az oldhatatlan mucin savból áll, és a nyirok ereken belül felépülő patogén nyálka göböket alkot, ez a szervezetünkön belül gyülemlik fel. Míg a másik nyálka, oldható és nagy víztartalmú, amely a nyálkahártyát gyarapítja, ide ömlik, rajtunk kívülre. Ez a nem oxidálódott galaktózt tartalmazó normál mucin, mely háromrétegű és védi a belső hámfelszíneinket, ez képezi az első védelmi vonalunkat, ez véd meg a környezetből jövő káros hatásoktól. A rossz mucin savas göb bent marad a nyirokfolyadékunkban és onnan nehezen tud kijönni, míg a jó mucin könnyen kiáramlik a belső felszínekre és építi a nyálkahártyát. Látjuk, hogy a rossz mucin savas göbök nagyon közel vannak a jó mucinokból felépülő nyálkahártyához, csak egy vékony hámréteg választja el őket. Mondhatjuk, ahol bennünk nyálkahártya található ott könnyen találhatunk a közvetlen közelben mucin savas göböket. A gyulladások tárgyalásánál már említettük, hogy a gyulladásos szövetek sejtjei átjárhatóbbá válnak. Bármilyen irritáció esetében (hideg, bakteriális fertőzés, pollen, por, légszennyezés stb.) helyi gyulladás alakulhat ki, és ha közelben ott van egy mucin savas göb, akkor az kijuthat a normál nyálkahártyába. Hol találhatóak bennünk nyálkahártyák az emésztőrendszeren kívül? Elsősorban a tüdőben és légútjainkban, a homloküregben, arcüregben, szájüregben, az Eustach-féle kürtben. Ezekben az üregekben felgyülemlenek a mucin savas göbök és egy nehezen oldható nyák, slejm, kis víztartalmú gél, alakul ki. Ez a gél vízzel oldhatatlan, csak egy másik gél által lehet eltávolítani. Ha egy nagy víztartalmú gél körülöleli a göböt, és magával ragadja, csak akkor távolítható el. A normál nyálkahártya ilyen nagy víztartalmú gél. Vagyis fokoznunk kell, a normál nyálkahártya termelését, több nyálkát kell termelnünk, ami kimossa az útban lévő göböt.
Mint már említettem a mucin savas göbök nagyon jó táptalajt biztosítanak a patogén kórokozóknak, ha a szaporodásuk túlnő egy korlátot, akkor immunrendszer erre fokozott reakcióval reagál. Az üregben lévő teljes nyálkahártya belobban, ekkor betegnek érezzük magunkat, azt mondjuk, „megfáztunk”. Ilyenkor lehet az nátha, influenza, fokozott orrfúvás, szénanátha vagy más. De mindenképpen a fokozott nyálkatermeléssel kitisztulnak az üregeink a lerakódott sűrű nyáktól.
Térjünk vissza az eredendő okra. Miért növekedett az immunrendszer áramlását eltorlaszoló mucin savas göbök száma? (Amelyek aztán patogén kórokozók fertőzési gócaivá váltak?) A túlzott laktóz bevitel volt az elsődleges ok! A másodlagos ok a laktóz egyik összetevőjének, a galaktóznak az oxidációja az antioxidánsok hiánya miatt! A harmadlagos ok pedig a patogén kórokozók túlzott elszaporodása, amely a fokozott antibiotikum kúrák miatt hiányossá vált bélflóra miatt legyengült immunrendszer következménye!
A túlzott laktóz bevitelt, hogyan csökkenthetnénk. Kevesebb tejet és tejterméket fogyasszunk! Az elsődleges ok tehát a táplálkozásunkban rejlik. Két – három éves korunk után vissza kellene vennünk a tej fogyasztásából. Viszont nem mindegyik tejtermék tartalmaz sok laktózt. A vaj, a sajt, a túró laktóz tartalma nem magas. A normál fölözetlen tejből is meg lehet inni naponta egy pohárral. Igazán magas laktóz tartalma van a lefölözött tejből készült tejporoknak, valamint az ezekből készült kakaóitaloknak, fagylaltoknak , joghurtoknak, egyéb tejport tartalmazó adalékoknak. Nemcsak a tejtermékek tartalmaznak laktózt, illetve galaktózt. Magas a szárított füge, és a méz galaktóz tartalma is. Nem állítom, hogy tartózkodni kell a tej- és tejtermékek fogyasztásától, de oda kell figyelni, és ha krónikus arcüreg problémáink vannak, vagy gyakran fázunk meg, pollen és egyéb allergiánk van, akkor, abban az időszakban, mikor a baj fennáll, tartózkodjunk a túlzott galaktóz beviteltől.
Azt is feltételezik, hogy a leukémia is egyik következménye a limfotikus (nyirok) rendszerben történő mucin savas eldugulásnak. Különös összefüggést mutat a leukémia előfordulása különböző korosztályokban. Négyszer gyakoribb a leukémia a 2-3 éves korosztályban, mint az egyéveseknél, és tízszer gyakoribb, mint a 19 évesek között. Összefüggés látszik a tejfogyasztás és a leukémia között.
Hangsúlyoznom kell, hogy a most említett tej- illetve laktóz-fogyasztással felmerülő problémáknak semmi köze a laktóz érzékenységhez és a korábbi cikkemben említett bélgyulladást indukáló, és átjárható bélfalat okozó BCM7 glikoproteinhez. A laktóz érzékenységben szenvedőknél hiányzik egy enzim, amely a tejcukrot, a laktózt, szétbontja glükózzá és galaktózzá. Nekik éppen hogy nincs galaktózuk, helyette van nem felszívódó laktózuk, amely hasmenést okoz. A BCM7-nél pedig maga a BCM7 okozza a gyulladást a béltraktusban, nem a felgyülemlett oxidált galaktóz, a mucin sav.
Van néhány ősi praktika, amit a régebbi orvosok és gyógyítók ajánlottak az üregekben megrekedt nyákok, slejmek, feloldására, illetve a kezdődő náthák megelőzésére. Azt ajánlották, hogy vegyünk a szánkba egy teáskanál mézet, cukrot vagy sót, és forgassuk a ott addig, még fel nem oldódik, majd köpjük ki, és ezt egy két órán keresztül csináljuk, majd a végén öblítsük ki langyos tiszta vízzel a szánkat. Ez feloldja a lerakódott nyákokat és ez által megelőzzük a fertőzést. Ennek az volt az eredménye, hogy fokoztuk a nyálka, a nagy víztartalmú gél, termelését, amely körülölelte a megszilárdult nyákot, és magával ragadva kimosta az üregekből azt. A tömény cukor, méz és só használata nem igazán egészséges, ajánlkozik helyette egy jobb megoldás: a mikrorostos géllel való öblögetés! Vegyünk a szánkba egy teáskanál mikrorostos gélt, és forgassuk ott néhány percig, majd köpjük ki és öblítsük ki a szánkat langyos tiszta vízzel. Ezt ismételjük meg negyed óránként, két órán keresztül, nem olcsó megoldás, de hasznos lehet, és nem egészségtelen! A mikrorostos gél állaga hasonlít a saját nyálkánkhoz, mindkettő nagy víztartalmú gél, a belső felszíneink tisztítására ugyanolyan jó megoldásnak tűnik a mikrorostos gél, mint a saját nyálkánk.
Rajta, próbáljátok ki, ha érzitek, hogy jön a nátha! Írjátok meg tapasztalataitokat!
„A hegyi pásztorok bélflórájával foglalkozó bejegyzésemben említettem, hogy a bélbolyhok határfelületéhez közeli történésekre kell koncentrálni a figyelmünket, ha az egészségünk egyik legfontosabb feltételét meg akarjuk érteni. Itt a három főszereplő: a bélflóra, a bélnyálkahártya és a bélbolyhokon belül lévő nyirok- illetve érrendszeri kapillárisok.” (Így kezdtem az allergiáról szóló bejegyzésemet.) Most hasonló területre tévedtünk, csak most nem a bélnyálkahártyával, hanem a légző-rendszerünket bélelő nyálkahártyával kell foglalkoznunk. Nagyon hasonló itt is az elrendeződés, mint az emésztőrendszernél, a hámsejtjeinket itt is mucin rétegek védik a külső behatolóktól, és a hámréteg alatt közvetlenül megtalálhatók a nyirokrendszer hajszálerei. Vagyis a nyirokerek, amelyek az immunrendszerünk anyagait szállítja, intim kapcsolatban van a nyálkahártyával. Az orr- és szájüreg hámsejtjeit is mucin molekulák hálózatából álló nagy vízmegkötő képességű gél réteg fedi. Ezt nevezzük orr- és szájnyálkahártyának. Az allergiáról szóló cikkemben már említettem, hogy a mucin molekulák fehérjékből és cukormolekulákból állnak. (Glikoproteinek, cukros fehérjék, „cukros bácsik”.) Az egyik fő összetevője a mucinnak, a galaktóz. A tejcukor egyik összetevője. Mint már említettem, a mucin sok vizet képes megkötni, erősen vízoldékony. A mucinról már azt is említettem, hogy nagyon könnyen változik a szerkezete, ha a cukorösszetevőkben megváltoznak. Ezért a tulajdonságért „a legjobb beépülő téglaként” emlegettem a glikoproteineket. Képesek a nyálkahártyák védőfalán, majd a hámsejteken is, alakjukat deformálva, „képmutató téglaként” átjutni, hogy gyulladást gerjesszenek. Ha a mucinba nem galaktóz, hanem annak oxidált formája épül be, akkor a mucin oldhatatlanná változik, oldhatatlan göb keletkezik belőle.
A galaktóz oxidált formáját mucin savnak nevezik.
A laktóz, a tejcukor áll egy molekula glükózból (szőlőcukorból) és egy molekula galaktózból. Az újszülöttek sok galaktózt igényelnek, mert az agyuk és az idegrendszerük felépítéséhez, a sok fehérje mellett még ez kell. Azt állítják, hogy a nagy agyunk miatt különbözünk az állatoktól. A nagyobb agy felépítéséhez nagyobb mennyiségű laktóz, vagyis galaktóz kell. Az anyatej laktóz tartalma jóval magasabb, mint az állati tejé. Hároméves korunkra nagyjából kialakul az agyunk szerkezete, ezután kevesebb galaktózra van szükségünk, ami kevés kell, azt pedig szintetizáljuk más cukrokból. A későbbiekben kisebb galaktózigényünk miatt a fölösleg galaktóz átalakul a májunkban szőlőcukorrá, amire az izmainknak és az agyunknak is szüksége van, mint energiaforrásra. (Bár a szénhidrát diétánál és a fogyókúráknál említettük, hogy a keton testek is szolgálhatnak energiaforrásként, nemcsak a szőlőcukor.) A májunk csak korlátozott mennyiségű galaktózt képes átalakítani szőlőcukorrá.
Ha kevés nyers gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztunk, ha kevés bennünk az antioxidáns anyag, akkor a bennünk maradt fölösleg galaktóz oxidálódik oldhatatlan mucin savvá. Oldhatatlan göböket alkotva akadályozza a vér- és nyirokkeringést, ezáltal eltorlaszolja az immunrendszer anyagainak kiáramlását a fertőzött helyekre. De nemcsak torlaszokat állít a keringés útjába, hanem ezek a torlaszok, vagy göbök kiváló táptalajt jelentenek a patogén kórokozók szaporodásának. Ezért ezek a gócok fertőzési gócokká is válnak.
Kétféle nyálka van: az egyik az oldhatatlan mucin savból áll, és a nyirok ereken belül felépülő patogén nyálka göböket alkot, ez a szervezetünkön belül gyülemlik fel. Míg a másik nyálka, oldható és nagy víztartalmú, amely a nyálkahártyát gyarapítja, ide ömlik, rajtunk kívülre. Ez a nem oxidálódott galaktózt tartalmazó normál mucin, mely háromrétegű és védi a belső hámfelszíneinket, ez képezi az első védelmi vonalunkat, ez véd meg a környezetből jövő káros hatásoktól. A rossz mucin savas göb bent marad a nyirokfolyadékunkban és onnan nehezen tud kijönni, míg a jó mucin könnyen kiáramlik a belső felszínekre és építi a nyálkahártyát. Látjuk, hogy a rossz mucin savas göbök nagyon közel vannak a jó mucinokból felépülő nyálkahártyához, csak egy vékony hámréteg választja el őket. Mondhatjuk, ahol bennünk nyálkahártya található ott könnyen találhatunk a közvetlen közelben mucin savas göböket. A gyulladások tárgyalásánál már említettük, hogy a gyulladásos szövetek sejtjei átjárhatóbbá válnak. Bármilyen irritáció esetében (hideg, bakteriális fertőzés, pollen, por, légszennyezés stb.) helyi gyulladás alakulhat ki, és ha közelben ott van egy mucin savas göb, akkor az kijuthat a normál nyálkahártyába. Hol találhatóak bennünk nyálkahártyák az emésztőrendszeren kívül? Elsősorban a tüdőben és légútjainkban, a homloküregben, arcüregben, szájüregben, az Eustach-féle kürtben. Ezekben az üregekben felgyülemlenek a mucin savas göbök és egy nehezen oldható nyák, slejm, kis víztartalmú gél, alakul ki. Ez a gél vízzel oldhatatlan, csak egy másik gél által lehet eltávolítani. Ha egy nagy víztartalmú gél körülöleli a göböt, és magával ragadja, csak akkor távolítható el. A normál nyálkahártya ilyen nagy víztartalmú gél. Vagyis fokoznunk kell, a normál nyálkahártya termelését, több nyálkát kell termelnünk, ami kimossa az útban lévő göböt.
Mint már említettem a mucin savas göbök nagyon jó táptalajt biztosítanak a patogén kórokozóknak, ha a szaporodásuk túlnő egy korlátot, akkor immunrendszer erre fokozott reakcióval reagál. Az üregben lévő teljes nyálkahártya belobban, ekkor betegnek érezzük magunkat, azt mondjuk, „megfáztunk”. Ilyenkor lehet az nátha, influenza, fokozott orrfúvás, szénanátha vagy más. De mindenképpen a fokozott nyálkatermeléssel kitisztulnak az üregeink a lerakódott sűrű nyáktól.
Térjünk vissza az eredendő okra. Miért növekedett az immunrendszer áramlását eltorlaszoló mucin savas göbök száma? (Amelyek aztán patogén kórokozók fertőzési gócaivá váltak?) A túlzott laktóz bevitel volt az elsődleges ok! A másodlagos ok a laktóz egyik összetevőjének, a galaktóznak az oxidációja az antioxidánsok hiánya miatt! A harmadlagos ok pedig a patogén kórokozók túlzott elszaporodása, amely a fokozott antibiotikum kúrák miatt hiányossá vált bélflóra miatt legyengült immunrendszer következménye!
A túlzott laktóz bevitelt, hogyan csökkenthetnénk. Kevesebb tejet és tejterméket fogyasszunk! Az elsődleges ok tehát a táplálkozásunkban rejlik. Két – három éves korunk után vissza kellene vennünk a tej fogyasztásából. Viszont nem mindegyik tejtermék tartalmaz sok laktózt. A vaj, a sajt, a túró laktóz tartalma nem magas. A normál fölözetlen tejből is meg lehet inni naponta egy pohárral. Igazán magas laktóz tartalma van a lefölözött tejből készült tejporoknak, valamint az ezekből készült kakaóitaloknak, fagylaltoknak , joghurtoknak, egyéb tejport tartalmazó adalékoknak. Nemcsak a tejtermékek tartalmaznak laktózt, illetve galaktózt. Magas a szárított füge, és a méz galaktóz tartalma is. Nem állítom, hogy tartózkodni kell a tej- és tejtermékek fogyasztásától, de oda kell figyelni, és ha krónikus arcüreg problémáink vannak, vagy gyakran fázunk meg, pollen és egyéb allergiánk van, akkor, abban az időszakban, mikor a baj fennáll, tartózkodjunk a túlzott galaktóz beviteltől.
Azt is feltételezik, hogy a leukémia is egyik következménye a limfotikus (nyirok) rendszerben történő mucin savas eldugulásnak. Különös összefüggést mutat a leukémia előfordulása különböző korosztályokban. Négyszer gyakoribb a leukémia a 2-3 éves korosztályban, mint az egyéveseknél, és tízszer gyakoribb, mint a 19 évesek között. Összefüggés látszik a tejfogyasztás és a leukémia között.
Hangsúlyoznom kell, hogy a most említett tej- illetve laktóz-fogyasztással felmerülő problémáknak semmi köze a laktóz érzékenységhez és a korábbi cikkemben említett bélgyulladást indukáló, és átjárható bélfalat okozó BCM7 glikoproteinhez. A laktóz érzékenységben szenvedőknél hiányzik egy enzim, amely a tejcukrot, a laktózt, szétbontja glükózzá és galaktózzá. Nekik éppen hogy nincs galaktózuk, helyette van nem felszívódó laktózuk, amely hasmenést okoz. A BCM7-nél pedig maga a BCM7 okozza a gyulladást a béltraktusban, nem a felgyülemlett oxidált galaktóz, a mucin sav.
Van néhány ősi praktika, amit a régebbi orvosok és gyógyítók ajánlottak az üregekben megrekedt nyákok, slejmek, feloldására, illetve a kezdődő náthák megelőzésére. Azt ajánlották, hogy vegyünk a szánkba egy teáskanál mézet, cukrot vagy sót, és forgassuk a ott addig, még fel nem oldódik, majd köpjük ki, és ezt egy két órán keresztül csináljuk, majd a végén öblítsük ki langyos tiszta vízzel a szánkat. Ez feloldja a lerakódott nyákokat és ez által megelőzzük a fertőzést. Ennek az volt az eredménye, hogy fokoztuk a nyálka, a nagy víztartalmú gél, termelését, amely körülölelte a megszilárdult nyákot, és magával ragadva kimosta az üregekből azt. A tömény cukor, méz és só használata nem igazán egészséges, ajánlkozik helyette egy jobb megoldás: a mikrorostos géllel való öblögetés! Vegyünk a szánkba egy teáskanál mikrorostos gélt, és forgassuk ott néhány percig, majd köpjük ki és öblítsük ki a szánkat langyos tiszta vízzel. Ezt ismételjük meg negyed óránként, két órán keresztül, nem olcsó megoldás, de hasznos lehet, és nem egészségtelen! A mikrorostos gél állaga hasonlít a saját nyálkánkhoz, mindkettő nagy víztartalmú gél, a belső felszíneink tisztítására ugyanolyan jó megoldásnak tűnik a mikrorostos gél, mint a saját nyálkánk.
Rajta, próbáljátok ki, ha érzitek, hogy jön a nátha! Írjátok meg tapasztalataitokat!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése