Allergia, ételallergia és az autoimmun betegségek | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.
Allergia, ételallergia és az autoimmun betegségek
A hegyi pásztorok bélflórájával foglalkozó bejegyzésemben említettem, hogy a bélbolyhok határfelületéhez közeli történésekre kell koncentrálni a figyelmünket, ha az egészségünk egyik legfontosabb feltételét meg akarjuk érteni. Itt a három főszereplő: a bélflóra, a bélnyálkahártya és a bélbolyhokon belül lévő nyirok- illetve érrendszeri kapillárisok.
Hogy jobban el tudjuk képzelni a helyzetet, erről a területről egy a Göteborgi Egyetemen működő, Mucin Biológiai Kutatócsoport mikroszkópos képére hivatkozok:
A: A mucinban lévő aminosavak fehérjedoménjeit (darabjait) mutatja. B: A nyák fő alkotója a mucin, egy glikoprotein , amely áll egy glikán és egy fehérje részből, a kép azt mutatja, hogy miként áll össze az MUC2 mucin a szénhidrát láncból és a fehérjerészből. C: A mucin zöldre van festve. C1: A mucin első rétege közvetlenül fedi a hámsejteket. C2: Szorosan rétegződött második mucin réteg. C3: A laza külső mucin réteg. D: A képen látható, hogy a külső rétegben találhatók a pirosra festett baktériumok. E: Csak a külső lazán kötött mucin rétegben találhatók a baktériumok. (PNAS, March 15, 2011 Vol.108.,4659-4665.)
Az ábrán egér vastagbelének mikroszkópos képét látjuk. Jól kivehető, hogy a bél legkülső hámrétegét két nyálkaréteg fedi. Ez a két nyálkaréteg erősen rétegzett, egységes védőfalat állít a bélfal legkülső hámsejtjei és a béltartalom között. A felvétel azt igazolja, hogy a nyálkahártya két legbelső rétegét nem érik el a bélflóra mikrobái. A két szoros belső réteg fölött található egy lazább nyákréteg, amelyben a piros színű baktériumok találhatók (E kép).
A fenti felvételek szemléletesen mutatják, hogy milyen módon működik az első védelmi vonalunk: a bélnyálkahártyánk belső rétegei kizárják a bélflóra baktériumait, míg a külső laza rétegben pedig igaz otthonra lelnek akár a számunkra jótékony, akár a káros mikrobák. A nyálkahártya belső rétegeit géles állapot jellemzi, a víztartalma kb.80%. A külső, laza rétegnek kb. 90% a víztartalma. A vizet a glikoproteinek hálózata köti meg, kötött, géles vízzé. (Kocsonyás víz), ugyanilyen víz található a nyugalomban lévő egészséges sejtekben is. A gyulladásban lévő sejtekben és a gyulladásos gócok közelében lévő nyálkahártya vize nem kötött, hanem folyékony.(Húsleves vize.) Érdekes lenne a fenti felvétel megismétlése MR képalkotással és egy gyulladásos góccal.
Mint látjuk, a védelmi vonalunkat nagy vízkötő-képességű glycoproteinek hálózata alkotja. Beszéljünk a glikoproteinekről kicsit részletesebben. A sejtekhez, és a sejtekbe való bejutáshoz kulcsszerepük van. Sajnos az allergiában is nekik jut a főszerep. A glikoprotein két részből áll. Van egy fehérje része, és a fehérjéhez kapcsolódik egy glikán szerkezet. Glikán: poliszaharid és oligoszaharid. A poliszaharid több, az oligoszaharid kevesebb cukormolekulából áll össze. Akár nevezhetnénk is cukros fehérjéknek a glikoproteineket. (Én inkább “cukros bácsinak” hívom.) Miért? Mert nagyon “képmutató”! A fehérje része könnyen változtatja alakját, megjelenését, ha hozzákapcsolódik, vagy lekapcsolódik egy oligoszaharid a glikán részhez. A fehérjerésznek megváltozhat a vízkötő-képessége, a töltése, a dipólmomentuma és egyéb fizikai jellemzői. Az ásványi anyagok felszívódásáról szóló bejegyzésemben már említettem a “chaperonokat”(a gárdedámokat), amelyek például a szervesen kötött ásványi sókat és nyomelemeket is beviszik a sejtekbe. A chaperonok is “cukros fehérjék”. A sokat emlegetett gliadin is, a gabonában lévő, bélgyulladást okozó “cukros fehérje”. Láttuk, hogy a bélnyálkahártya védvonalát is “cukros fehérjék” alkotják. A “cukros fehérje” többnyire chaperon is, a legjobb “tégla”. Szerkezetével be tud illeszkedni a nyálkahártya védvonalának “téglái” közé is, majd alakot változtatva átjut a sejtmembránon is. Végül bejutva a sejtbe újra alakot vált. És vagy beilleszkedik a sejt alkotói közé, vagy “ellenségnek” minősülve gyulladásos folyamatot gerjeszt.
Hogyan lehetséges, hogy a barátinak minősült “tégla” hirtelen ellenséggé minősül? Ha erre a “cukros fehérjéről” néhány cukormolekula lekapcsolódik, akkor képes teljesen más alakot felvenni az óriásmolekula fehérje része. Ez az alak viszont már minősülhet ellenségnek. Ellenséges behatolást észlelve viszont azonnal” riadót fúj” az immunrendszer, beindulnak a gyulladásos folyamatok. A környezet megváltozik, a közvetlen környezet kémiája és fizikája. Megemelkedik a hőmérséklet, a nyálkában és a sejtekben lévő kötött víz folyékonnyá válik. Szinte “felolvad” az első védelmi vonal, a nyálkahártya. Szabad utat kapnak a baráti és a “tégla” molekulákon kívül más molekulák is, amelyek nem tudnak beépülni a sejtek egyetlen szerkezetébe sem. Vírusok és ellenséges baktériumok is könnyebben megtámadhatják a sejtjeinket. Ilyenkor a leggyakrabban fogyasztott ételeink félig megemésztett anyagai is átjuthatnak a gáton és be a sejtekbe, ott immunreakciókat kiváltva. Így alakul ki az ételallergia is, a bélnyálkahártya elvékonyodási helyein gyulladások alakulnak ki, úgy, hogy a gáton átjutott “téglák” gyulladási gócokat gerjesztenek és az “átszakadt gáton” ételdarabok áraszthatják el a hámsejteket, és ez az esemény egy fenntartott allergiát táplál. Így alakul ki az ételallergia. De hogy lehet az, mikor később eszük ugyanazt az ételt, újra beindulnak az immunreakciók?
A bélflóránkban minden baktériumtörzsnek megvan a kedvenc étele. A kedvenc ételen tud legjobban szaporodni. Azon az ételen szaporodó baktériumok a bélnyálkahártya harmadik, laza rétegében a lebontási termékeivel, a kibocsájtott enzimrendszerével kiterjedt egyedi kémiai és fizikai közeget alkot a mikrokörnyezetében. A bakteriális emésztés során rengeteg “cukros fehérje” is keletkezik, amely téglaként átjuthat az éppen ép nyálkagáton is, és jelentős impulzus és “emlékkép” felidézését indítja el az immunrendszerben. Vagyis a teljesen ép és sértetlen nyálkagátnál is immunreakciókat, jelen esetben allergiás reakciókat válthat ki.
Most már értjük a bélben kialakuló ételallergiát, amelyet az ételben meglévő egyes “cukros bácsik, téglák” kezdeti tevékenységük folyamán indul el. De mi a helyzet például a pollenallergiával?
Édesanyámnak egy súlyos fertőzése volt, melyre egyhetes antibiotikum kúrát kapott. A kúra végén kiszáradt a szája, érdes lett a nyelve, nem érezte az ízeket. Vagyis a nyálkatermelése valami miatt leállt, vagy jelentősen csökkent. Utánanéztem a tudományos közlemények között, van-e olyan tanulmány, ami összefüggést talál az antibiotikumos kezelés, és a nyálkahártya között. Találtam is egy vancouveri (Kanada) kutatócsoportot, akik ezt már megvizsgálták. (Infection and Immunity, April 2011, p.1536-1545, Vol.79, No.4) Azt találták, hogy az antibiotikumos kezelés elvékonyította a vastagbél nyálkahártyáját, ezen az elvékonyult területen baktérium infekcióval colitiszes betegséget tudtak generálni. Ebben az esetben bélnyálkahártyára ható antibiotikumos kezelésről volt szó. A nyálkahártyák, akár bél-, akár légző rendszerben, vagy nemi- és kiválasztó szerveinkben van, mindig hasonló szerkezetű mucinok alkotják a vázát. Vagyis édesanyám esetében légzőszervi megbetegedésre ható antibiotikumos kezeléssel, valószínűleg a légzőszervekben lévő nyálkahártyát viselte meg az antibiotikumos kezelés.
Most akkor ebben a pillanatban áttértünk az ételallergiákról a légzőszervi allergiákra. Például a pollenallergiákra. Mi történik itt? De előbb térjünk vissza a nyálkahártya három rétegére. Az első, lazán kötött rétegbe minden bejuthat több- kevesebb időt itt töltve, ahol csak az események lelassítása történik. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan védelmi vonal, mint a szigetvári várat körülvevő mocsár. Csak lassít! Itt a kötött vízé a főszerep. A két belső rétegben viszont a glikoproteineké a főszerep. Hogy bejuthasson valami a sejtbe, ebben a két rétegben a glikoproteineket kell vagy megváltoztatni, vagy a behatolónak „téglaként” álcáznia magát. A nyálkahártya legbelső rétegében a glikoproteinek a sejtfalából nőnek ki. A következő ábrán piros ágak ábrázolják a sejtből kinövő glikán részeket. Ezt a glikán részt többféleképpen lehet megtámadni, vagy hozzátapadni. Toxin, vírus és baktérium is megtámadhatja a glikán láncot. Az antibiotikumokat gombatoxinokból gyártják, amelyek megtámadják a baktériumok glikoprotein receptorait. De sajnos nemcsak a baktériumok első védelmi vonalát rongálják meg, hanem is olyan mértékben, de a miénket is.
Tehát adott egy magas lázzal járó nátha vagy influenza, melyre antibiotikumos kúrát kapunk. A kúra alatt az orrnyálkahártyán elvékonyodások keletkeznek, amelyen át könnyen bejuthatnak az idegen, például a nyálkán megtapadt pollenek ezreinek a sejtmembránon átjutó glikoproteinjei. Ezek az átjutott molekulák a sejt belsejében alakváltozáson esnek át, betolakodóknak minősülnek és gyulladásgócokká válnak. Máris összeállt az allergiás reakció. Ha a sejtbe bejutott glikoprotein, „képmutató cukros bácsi”, esetleg olyan alakot vesz fel, amely nagyon hasonlít, a valamelyik saját glikoproteinünkre, akkor a saját immunrendszerünk megtámadja azokat a saját glikoproteinjeinket is, amelyek hasonlatosságot mutatnak a behatolt „képmutató cukros bácsival”. Így alakulnak ki az autoimmunbetegségek.
Hogyan tudnánk megelőzni a nyálkahártyáinkból kiinduló gyulladásokat és ezeket követő betegségeket? Nem szabadna ennünk olyan ételeket, amelyekben gyulladást okozó molekulák találhatók. (Gabonafélék, tehéntej, borsófélék.) Azt nem írhatjuk, hogy nem szabad fogyasztanunk antibiotikumokat. Az antibiotikumok sok esetben életmentők. Az életet nem veszélyeztethetjük, mert egyszeri! A betegség viszont gyógyítható. Tehát azt kell kitalálnunk, hogy antibiotikum fogyasztása után, hogy pótoljuk a nyálkahiányosságokat! A nyálka, nagy víztartalmú gél. A nyálkáinkat hálózatban összekapcsolódó mucin molekulák alkotják. A mucin molekulák fehérjék, poliszaharidok és oligoszaharidok speciális szerkezete. Találtam egy ecetsav baktériumot, amely nem MUC2 szerkezetű, mint a mi bélnyálkahártyánk, de a gélt alkotó poliszaharid és oligoszaharid láncai nagyon hasonlóak. Az általam feltalált gél ehető, a bélnyálkahártya külső, harmadik rétegéhez hasonló szerkezetű. Ha kellő mennyiséget eszünk belőle naponta, akkor pótolhatjuk a hiányzó nyálkatermelésünk egy részét a bélcsatornában. Tehát a beleinkben fellobbanó gyulladások hatásai csökkenthetők. Ezért mindenképpen ajánlom mindenkinek a gélemet az antibiotikumos kúrák után.
De mi legyen az antibiotikum után az egyéb nyálkahártyán, például az orrnyálkahártyán kialakult hiányok esetében? A pollenallergiák megelőzése, amin most nagy erővel dolgozom.
Hogy jobban el tudjuk képzelni a helyzetet, erről a területről egy a Göteborgi Egyetemen működő, Mucin Biológiai Kutatócsoport mikroszkópos képére hivatkozok:
A: A mucinban lévő aminosavak fehérjedoménjeit (darabjait) mutatja. B: A nyák fő alkotója a mucin, egy glikoprotein , amely áll egy glikán és egy fehérje részből, a kép azt mutatja, hogy miként áll össze az MUC2 mucin a szénhidrát láncból és a fehérjerészből. C: A mucin zöldre van festve. C1: A mucin első rétege közvetlenül fedi a hámsejteket. C2: Szorosan rétegződött második mucin réteg. C3: A laza külső mucin réteg. D: A képen látható, hogy a külső rétegben találhatók a pirosra festett baktériumok. E: Csak a külső lazán kötött mucin rétegben találhatók a baktériumok. (PNAS, March 15, 2011 Vol.108.,4659-4665.)
Az ábrán egér vastagbelének mikroszkópos képét látjuk. Jól kivehető, hogy a bél legkülső hámrétegét két nyálkaréteg fedi. Ez a két nyálkaréteg erősen rétegzett, egységes védőfalat állít a bélfal legkülső hámsejtjei és a béltartalom között. A felvétel azt igazolja, hogy a nyálkahártya két legbelső rétegét nem érik el a bélflóra mikrobái. A két szoros belső réteg fölött található egy lazább nyákréteg, amelyben a piros színű baktériumok találhatók (E kép).
A fenti felvételek szemléletesen mutatják, hogy milyen módon működik az első védelmi vonalunk: a bélnyálkahártyánk belső rétegei kizárják a bélflóra baktériumait, míg a külső laza rétegben pedig igaz otthonra lelnek akár a számunkra jótékony, akár a káros mikrobák. A nyálkahártya belső rétegeit géles állapot jellemzi, a víztartalma kb.80%. A külső, laza rétegnek kb. 90% a víztartalma. A vizet a glikoproteinek hálózata köti meg, kötött, géles vízzé. (Kocsonyás víz), ugyanilyen víz található a nyugalomban lévő egészséges sejtekben is. A gyulladásban lévő sejtekben és a gyulladásos gócok közelében lévő nyálkahártya vize nem kötött, hanem folyékony.(Húsleves vize.) Érdekes lenne a fenti felvétel megismétlése MR képalkotással és egy gyulladásos góccal.
Mint látjuk, a védelmi vonalunkat nagy vízkötő-képességű glycoproteinek hálózata alkotja. Beszéljünk a glikoproteinekről kicsit részletesebben. A sejtekhez, és a sejtekbe való bejutáshoz kulcsszerepük van. Sajnos az allergiában is nekik jut a főszerep. A glikoprotein két részből áll. Van egy fehérje része, és a fehérjéhez kapcsolódik egy glikán szerkezet. Glikán: poliszaharid és oligoszaharid. A poliszaharid több, az oligoszaharid kevesebb cukormolekulából áll össze. Akár nevezhetnénk is cukros fehérjéknek a glikoproteineket. (Én inkább “cukros bácsinak” hívom.) Miért? Mert nagyon “képmutató”! A fehérje része könnyen változtatja alakját, megjelenését, ha hozzákapcsolódik, vagy lekapcsolódik egy oligoszaharid a glikán részhez. A fehérjerésznek megváltozhat a vízkötő-képessége, a töltése, a dipólmomentuma és egyéb fizikai jellemzői. Az ásványi anyagok felszívódásáról szóló bejegyzésemben már említettem a “chaperonokat”(a gárdedámokat), amelyek például a szervesen kötött ásványi sókat és nyomelemeket is beviszik a sejtekbe. A chaperonok is “cukros fehérjék”. A sokat emlegetett gliadin is, a gabonában lévő, bélgyulladást okozó “cukros fehérje”. Láttuk, hogy a bélnyálkahártya védvonalát is “cukros fehérjék” alkotják. A “cukros fehérje” többnyire chaperon is, a legjobb “tégla”. Szerkezetével be tud illeszkedni a nyálkahártya védvonalának “téglái” közé is, majd alakot változtatva átjut a sejtmembránon is. Végül bejutva a sejtbe újra alakot vált. És vagy beilleszkedik a sejt alkotói közé, vagy “ellenségnek” minősülve gyulladásos folyamatot gerjeszt.
Hogyan lehetséges, hogy a barátinak minősült “tégla” hirtelen ellenséggé minősül? Ha erre a “cukros fehérjéről” néhány cukormolekula lekapcsolódik, akkor képes teljesen más alakot felvenni az óriásmolekula fehérje része. Ez az alak viszont már minősülhet ellenségnek. Ellenséges behatolást észlelve viszont azonnal” riadót fúj” az immunrendszer, beindulnak a gyulladásos folyamatok. A környezet megváltozik, a közvetlen környezet kémiája és fizikája. Megemelkedik a hőmérséklet, a nyálkában és a sejtekben lévő kötött víz folyékonnyá válik. Szinte “felolvad” az első védelmi vonal, a nyálkahártya. Szabad utat kapnak a baráti és a “tégla” molekulákon kívül más molekulák is, amelyek nem tudnak beépülni a sejtek egyetlen szerkezetébe sem. Vírusok és ellenséges baktériumok is könnyebben megtámadhatják a sejtjeinket. Ilyenkor a leggyakrabban fogyasztott ételeink félig megemésztett anyagai is átjuthatnak a gáton és be a sejtekbe, ott immunreakciókat kiváltva. Így alakul ki az ételallergia is, a bélnyálkahártya elvékonyodási helyein gyulladások alakulnak ki, úgy, hogy a gáton átjutott “téglák” gyulladási gócokat gerjesztenek és az “átszakadt gáton” ételdarabok áraszthatják el a hámsejteket, és ez az esemény egy fenntartott allergiát táplál. Így alakul ki az ételallergia. De hogy lehet az, mikor később eszük ugyanazt az ételt, újra beindulnak az immunreakciók?
A bélflóránkban minden baktériumtörzsnek megvan a kedvenc étele. A kedvenc ételen tud legjobban szaporodni. Azon az ételen szaporodó baktériumok a bélnyálkahártya harmadik, laza rétegében a lebontási termékeivel, a kibocsájtott enzimrendszerével kiterjedt egyedi kémiai és fizikai közeget alkot a mikrokörnyezetében. A bakteriális emésztés során rengeteg “cukros fehérje” is keletkezik, amely téglaként átjuthat az éppen ép nyálkagáton is, és jelentős impulzus és “emlékkép” felidézését indítja el az immunrendszerben. Vagyis a teljesen ép és sértetlen nyálkagátnál is immunreakciókat, jelen esetben allergiás reakciókat válthat ki.
Most már értjük a bélben kialakuló ételallergiát, amelyet az ételben meglévő egyes “cukros bácsik, téglák” kezdeti tevékenységük folyamán indul el. De mi a helyzet például a pollenallergiával?
Édesanyámnak egy súlyos fertőzése volt, melyre egyhetes antibiotikum kúrát kapott. A kúra végén kiszáradt a szája, érdes lett a nyelve, nem érezte az ízeket. Vagyis a nyálkatermelése valami miatt leállt, vagy jelentősen csökkent. Utánanéztem a tudományos közlemények között, van-e olyan tanulmány, ami összefüggést talál az antibiotikumos kezelés, és a nyálkahártya között. Találtam is egy vancouveri (Kanada) kutatócsoportot, akik ezt már megvizsgálták. (Infection and Immunity, April 2011, p.1536-1545, Vol.79, No.4) Azt találták, hogy az antibiotikumos kezelés elvékonyította a vastagbél nyálkahártyáját, ezen az elvékonyult területen baktérium infekcióval colitiszes betegséget tudtak generálni. Ebben az esetben bélnyálkahártyára ható antibiotikumos kezelésről volt szó. A nyálkahártyák, akár bél-, akár légző rendszerben, vagy nemi- és kiválasztó szerveinkben van, mindig hasonló szerkezetű mucinok alkotják a vázát. Vagyis édesanyám esetében légzőszervi megbetegedésre ható antibiotikumos kezeléssel, valószínűleg a légzőszervekben lévő nyálkahártyát viselte meg az antibiotikumos kezelés.
Most akkor ebben a pillanatban áttértünk az ételallergiákról a légzőszervi allergiákra. Például a pollenallergiákra. Mi történik itt? De előbb térjünk vissza a nyálkahártya három rétegére. Az első, lazán kötött rétegbe minden bejuthat több- kevesebb időt itt töltve, ahol csak az események lelassítása történik. Azt szoktam mondani, hogy ez olyan védelmi vonal, mint a szigetvári várat körülvevő mocsár. Csak lassít! Itt a kötött vízé a főszerep. A két belső rétegben viszont a glikoproteineké a főszerep. Hogy bejuthasson valami a sejtbe, ebben a két rétegben a glikoproteineket kell vagy megváltoztatni, vagy a behatolónak „téglaként” álcáznia magát. A nyálkahártya legbelső rétegében a glikoproteinek a sejtfalából nőnek ki. A következő ábrán piros ágak ábrázolják a sejtből kinövő glikán részeket. Ezt a glikán részt többféleképpen lehet megtámadni, vagy hozzátapadni. Toxin, vírus és baktérium is megtámadhatja a glikán láncot. Az antibiotikumokat gombatoxinokból gyártják, amelyek megtámadják a baktériumok glikoprotein receptorait. De sajnos nemcsak a baktériumok első védelmi vonalát rongálják meg, hanem is olyan mértékben, de a miénket is.
Tehát adott egy magas lázzal járó nátha vagy influenza, melyre antibiotikumos kúrát kapunk. A kúra alatt az orrnyálkahártyán elvékonyodások keletkeznek, amelyen át könnyen bejuthatnak az idegen, például a nyálkán megtapadt pollenek ezreinek a sejtmembránon átjutó glikoproteinjei. Ezek az átjutott molekulák a sejt belsejében alakváltozáson esnek át, betolakodóknak minősülnek és gyulladásgócokká válnak. Máris összeállt az allergiás reakció. Ha a sejtbe bejutott glikoprotein, „képmutató cukros bácsi”, esetleg olyan alakot vesz fel, amely nagyon hasonlít, a valamelyik saját glikoproteinünkre, akkor a saját immunrendszerünk megtámadja azokat a saját glikoproteinjeinket is, amelyek hasonlatosságot mutatnak a behatolt „képmutató cukros bácsival”. Így alakulnak ki az autoimmunbetegségek.
Hogyan tudnánk megelőzni a nyálkahártyáinkból kiinduló gyulladásokat és ezeket követő betegségeket? Nem szabadna ennünk olyan ételeket, amelyekben gyulladást okozó molekulák találhatók. (Gabonafélék, tehéntej, borsófélék.) Azt nem írhatjuk, hogy nem szabad fogyasztanunk antibiotikumokat. Az antibiotikumok sok esetben életmentők. Az életet nem veszélyeztethetjük, mert egyszeri! A betegség viszont gyógyítható. Tehát azt kell kitalálnunk, hogy antibiotikum fogyasztása után, hogy pótoljuk a nyálkahiányosságokat! A nyálka, nagy víztartalmú gél. A nyálkáinkat hálózatban összekapcsolódó mucin molekulák alkotják. A mucin molekulák fehérjék, poliszaharidok és oligoszaharidok speciális szerkezete. Találtam egy ecetsav baktériumot, amely nem MUC2 szerkezetű, mint a mi bélnyálkahártyánk, de a gélt alkotó poliszaharid és oligoszaharid láncai nagyon hasonlóak. Az általam feltalált gél ehető, a bélnyálkahártya külső, harmadik rétegéhez hasonló szerkezetű. Ha kellő mennyiséget eszünk belőle naponta, akkor pótolhatjuk a hiányzó nyálkatermelésünk egy részét a bélcsatornában. Tehát a beleinkben fellobbanó gyulladások hatásai csökkenthetők. Ezért mindenképpen ajánlom mindenkinek a gélemet az antibiotikumos kúrák után.
De mi legyen az antibiotikum után az egyéb nyálkahártyán, például az orrnyálkahártyán kialakult hiányok esetében? A pollenallergiák megelőzése, amin most nagy erővel dolgozom.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése