Közönséges galaj
Közönséges galaj
Több fajtája van; az úgynevezett ragadós galaj (Galium aparine), eredetileg ligeterdõkben, szántóföldeken, de mezsgyéken, kerítések mentén is terem, és emiatt a parasztok gyomirtó szerrel védekeznek ellene. 60-160 cm-re nõ meg, nyeletlen levelei örvszerûen helyezkednek el a száron, nyeles zöldesfehér, bugavirágzata van. A szára horgas tüskéivel ruhára és állatok szõrébe kapaszkodik, mint a bogáncs. A tejoltó galaj (Galium verum), vagy a tejoltófű szárazabb kaszálókon, magasabban fekvő hegyi lejtőkön fordul elő, egyenes szárú, 30-60 cm magas; aranysárga virágai erősen mézre emlékeztető illatúak. A virágzó növényt kell gyűjteni júliusban.
A közönséges vagy fehér galaj (Galium mollugo) apró virágai sárgásfehérek, mint a fátyolvirágé, illatuk enyhén mézre emlékeztető. Cserjésekben és utak mentén, hegyi réteken lelhető fel nagyon gyakran. Virágzáskor inkább fekszik, mint áll. - A felsorolt galaj- féleségek gyógyereje megközelítően azonos, mindig a termőhelytől függ.
Ez a tömegesen növő gyógynövény sajnos egyre inkább feledésbe merül. Pedig éppen napjainkban kellene nagyobb figyelmet szentelni neki, amikor a rákos megbetegedések mind sűrűbben fordulnak elő. Itt is hangsúlyoznom kell, hogy a frissen szedett gyógynövény hatóereje lényegesen nagyobb, és súlyosabb betegségek esetén feltétlenül frissen kell alkalmazni. Télen is lehet friss fehér galaj hajtásokat találni hómentes helyeken a száraz fű alatt.
A galaj teája tisztítja a vesét, a májat, a hasnyálmirigyet és a lépet. Akinek a nyirokmirigyrendszere beteg, naponta igyák ilyen teát. Használ sápkór, vízkór és oldalszúrás ellen is. Ez a tea, külsőleg alkalmazva rendkívül gyorsan gyógyít bőrbetegségeket, sebeket, furunkulusokat és mitesszereket. A meleg lemosások megszüntetik az arcbőr petyhüdtségét. Eredményesen használható a frissen préselt leve, ha naponta bekenjük vele a beteg bőrfelületet és hagyjuk rászáradni. A népi orvoslás javallja továbbá epilepszia, hisztéria, vitustánc, idegbántalmak, vizeletpangás, vesehomok és kőbántalmak ellen is. A golyván is segít a tea, ha napközben nagyon alaposan gargalizálunk vele. Egy asszony arról számolt be nekem, hogy nemcsak a golyvája, hanem a pajzsmirigybetegsége is elmúlt tőle.
Egy Bécs-Mödling-i baráti házaspárral minden évben szoktam találkozni az egyik Kneipp-szanatóriumban. Amikor 1979-ben ismét összefutottunk, megállapítottam, hogy az asszonynak meglehetősen jól látható golyvája van. Az operációtól félt. Galajkúrát ajánlottam neki. A galajt le kell forrázni és naponta többször melegen jó alaposan kell vele gargalizálni. 1980 februárjában ismét találkoztunk ugyanott és rögtön láttam ám, hogy már nincs golyvája. Végtelenül boldogan mesélte el, hogy a férje gyakran szedett neki friss galajt. Kezdettől fogva érezte, hogy a golyva fokozatosan kisebbedett, majd teljesen eltűnt.
Az utóbbi időben megszaporodott a hangszalagbénulásos esetek száma. Valószínűleg vírusos megbetegedésről van szó. A gargalizálás és öblögetés gyorsan segít a bajon. A svájci Künzle tisztelendő szerint a legsúlyosabb vesebántalom és vesegennyesedés esetén is megbízható szerként alkalmazhatjuk, ha már semmi más nem segít. Különösen hatásos a galaj, ha erdei vagy közönséges aranyvesszővel és sárga árvacsalánnal keverjük össze egyenlő arányban. Ebben az esetben a hatás nagyon hamar jelentkezik. 14 napról van szó. A teát csak forrázni szabad és legelőször éhgyomorra fél órával a reggeli előtt fél csészével igyunk meg belőle, a többit pedig napközben kortyonként fogyasszuk el. Súlyosabb esetben napi négy csésze tea fogyasztandó.
Régebben a galajt nagy becsben tartották azok az asszonyok, akiknek a méhükkel voltak problémáik. Nehéz óráikban a galaj ott volt mellettük az ágyon, hogy megkönnyítse a szülést. Ezt a szokást később Szűz Máriával hozták kapcsolatba. Az Istennek Anyja szent fekhelyén ezt használta ágyszalma helyett. Egy másik forrás szerint Miasszonyunk galajjal párnázta ki puhán a kis Jézus bölcsőjét. Egy sziléziai legenda pedig tudni véli: a szentséges szűz azért használt galajt szalma helyett, mert azt a szamár nem eszi meg. Ez így igaz. Mert amíg a tehenek szeretik a galajt, a disznók és a szamarak egyáltalán nem eszik.
Künzle tisztelendő egyik írásában beszámol egy 45 éves férfiről, akinek súlyos vesebántalma volt, és állapota egyre rosszabbodott. Végül egyik veséjét ki kellett venni. Csakhogy a másik is elgennyesedett, és a férfi már nem tudott rendesen dolgozni. És akkor elkezdett egy galajkúrát. Naponta megivott négy csészével abból a teakeverékből, amit fentebb leírtam. Kortyonként fogyasztotta el a teát és a betegsége teljesen elmúlt. Ugyanilyen teakeveréket alkalmazunk vesezsugor és más komoly vesebaj esetén is.
Míg az ismert osztrák növényfiziológus, Richárd Willfort „Egészség gyógynövények révén" című könyvében arra mutat rá, hogy a galajteás öblögetés illetve ilyen tea fogyasztása kitűnő ellenszere a nyelvráknak. Frissen préselt leve vajjal elkeverve mindenféle rákos fekélyen és rákszerű bőrártalmon segít, addig dr. Heinrich Neuthaler „Gyógynövények könyve"című munkájában a következőket írja a galajról: „A fehér galajt bizonyos vidékeken még ma is ajánlják rák ellen, ez tévedés, ami ellen nagyon határozottan fel kell lépni."
Szeretném ehhez hozzáfűzni a saját tapasztalataimat, hogy kedves Olvasóim ítélni tudjanak. Körülbelül tíz évvel ezelőtt arról értesültem, hogy az egyik linzi fogorvosnak nyelvrákja van. A műtét után rettentően lesoványodott. Bécsbe járt besugárzásra. Azt tanácsoltam neki, hogy galajteával gargalizáljon. Már egy Két múlva azt hallottam, hogy nincs szükség több besugárzásra, és hogy a beteg kezd erőre kapni. Röviddel ezután meggyógyult.
Valamivel később tudomásomra jutott, hogy egy 28 éves nőnek szintén nyelvrákja van. Azt a tanácsot kapta, hogy konzultáljon egy karintiai orvossal. Az orvos azzal kecsegtette, hogy öt éven belül tökéletesen meggyógyítja és egy gyógyteát adott neki, amit az asszony alkalomadtán megmutatott nekem. Felismertem, hogy ez galajtea. Hogy megspórolja az utazási költségeket és az egyéb kiadásokat, megmutattam neki a természetben található galajféleségeket, úgyhogy saját maga is gyűjthette most már. Végzetes betegségéből kigyógyult. Még egy példa: március vége volt, amikor egy bécsi fiatalasszony elmesélte, hogy 63 éves édesanyja súlyos beteg és egy második műtét előtt áll, amelyre április 19-én kerül sor. Ugyanis a betegnek a gégéjében fél évvel azelőtt hirtelen rákszerű tumor keletkezett. Az orvos annak idején elhallgatta előle az igazságot és a betegségét golyvának minősítette, amit aztán meg is operáltak. Fél évig minden rendben volt. Utána azonban őrjítő fájdalom jelentkezett a bal felkarban, ami nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. A beteg karja megduzzadt, a keze és a karja érzéketlenné vált, úgyhogy egy ív papirost nem tudott megfogni. Hogy a fájdalmai csillapuljanak, az első műtétet végző főorvos javasolta a második operációt, amely, mint mondtam, április 19-re volt előjegyezve, amelynek során átvágták volna a nyak és a kulcscsont közötti egyik ideget, hogy legalább a kibírhatatlan fájdalomtól megszabadítsák. Más megoldás, amint mondta, orvosi szempontból nincs. Én azonban mindennek ellenére azt tanácsoltam ennek az asszonynak, hogy igyon galajteát és gargalizáljon is vele. Ezenkívül rákosodást gátló teakeveréket ajánlottam neki, ami 300 gramm körömvirágból, 100 gramm cickafarkból és 100 gramm csalánból áll: ebből másfél liter fogyasztandó naponta, 20 percenként egy korty, továbbá galajkenőcsöt bedörzsölésre. Elképzelhetik örömteli meglepődésemet, amikor megtudtam, hogy a fájdalmak már négy nap után megszűntek. Április 19-ig az asszony ismét érezni kezdte a karját és a kezét és mindegyiket tudta mozgatni. A főorvos érezhetően elcsodálkozott, amikor a beteg lánya azt kérte, hogy a második operációra ne kerüljön sor. Az orvosban láthatóan mély benyomást keltettek az elmondottak, amiket a gyógyfüves kezelésről a valóságnak megfelelően hallott. Azt mondta: „Az édesanyjának folytatnia kell a kezelést." Nem sokkal később én magam is tapasztaltam, hogy az asszony keze, szó szerint így mondták, „káprázatos" és hogy már el tudja látni a hattagú család számára a háztartási teendőket.
Rákszerű fekélyek kezelése esetén szintén lehetséges gyógyulás. Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a rosszindulatú bőrbetegségek, amelyek sötét, élesen elhatárolt, érdes foltokban mutatkoznak meg. Feltételezhetően fertőzéses megbetegedésről van szó ebben az esetben. Ilyenkor eredménnyel jár a galaj friss levével és a körömvirág-kenőccsel történő kezelés. A körömvirágból, csalánból és cickafarkból készített vértisztító tea egyidejű használata feltétlenül javallt.
Egy felső-ausztriai asszonynak a szájpadlásán keletkezett csomó és szörnyű fájdalmat érzett a szája minden részében. Galajteával öblögetett, és négy nap alatt eltűnt a csomó és vele együtt a fájás is.
Az az állítás tehát, hogy ilyen betegségek esetén a galaj használata melléfogás, nem állja meg a helyét. Bizonyos, hogy nem egyedül a gyógynövények segítenek; Isten mindenhatósága is hozzájárul. Végeredményben minden Istentől függ!
FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Teakészítés: 1 púpozott teáskanál galajt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Friss lé: a frissen szedett galajt alaposan megmossuk, és azon vizesen kifacsarjuk gyümölcs-centrifugával.
Kenőcskészítés: a friss levet szobahőmérsékleten tartott vajjal elkeverjük és az így nyert kenőcsöt hűtőszekrényben, tároljuk.
Közönséges galaj
Több fajtája van; az úgynevezett ragadós galaj (Galium aparine), eredetileg ligeterdõkben, szántóföldeken, de mezsgyéken, kerítések mentén is terem, és emiatt a parasztok gyomirtó szerrel védekeznek ellene. 60-160 cm-re nõ meg, nyeletlen levelei örvszerûen helyezkednek el a száron, nyeles zöldesfehér, bugavirágzata van. A szára horgas tüskéivel ruhára és állatok szõrébe kapaszkodik, mint a bogáncs. A tejoltó galaj (Galium verum), vagy a tejoltófű szárazabb kaszálókon, magasabban fekvő hegyi lejtőkön fordul elő, egyenes szárú, 30-60 cm magas; aranysárga virágai erősen mézre emlékeztető illatúak. A virágzó növényt kell gyűjteni júliusban.
A közönséges vagy fehér galaj (Galium mollugo) apró virágai sárgásfehérek, mint a fátyolvirágé, illatuk enyhén mézre emlékeztető. Cserjésekben és utak mentén, hegyi réteken lelhető fel nagyon gyakran. Virágzáskor inkább fekszik, mint áll. - A felsorolt galaj- féleségek gyógyereje megközelítően azonos, mindig a termőhelytől függ.
Ez a tömegesen növő gyógynövény sajnos egyre inkább feledésbe merül. Pedig éppen napjainkban kellene nagyobb figyelmet szentelni neki, amikor a rákos megbetegedések mind sűrűbben fordulnak elő. Itt is hangsúlyoznom kell, hogy a frissen szedett gyógynövény hatóereje lényegesen nagyobb, és súlyosabb betegségek esetén feltétlenül frissen kell alkalmazni. Télen is lehet friss fehér galaj hajtásokat találni hómentes helyeken a száraz fű alatt.
A galaj teája tisztítja a vesét, a májat, a hasnyálmirigyet és a lépet. Akinek a nyirokmirigyrendszere beteg, naponta igyák ilyen teát. Használ sápkór, vízkór és oldalszúrás ellen is. Ez a tea, külsőleg alkalmazva rendkívül gyorsan gyógyít bőrbetegségeket, sebeket, furunkulusokat és mitesszereket. A meleg lemosások megszüntetik az arcbőr petyhüdtségét. Eredményesen használható a frissen préselt leve, ha naponta bekenjük vele a beteg bőrfelületet és hagyjuk rászáradni. A népi orvoslás javallja továbbá epilepszia, hisztéria, vitustánc, idegbántalmak, vizeletpangás, vesehomok és kőbántalmak ellen is. A golyván is segít a tea, ha napközben nagyon alaposan gargalizálunk vele. Egy asszony arról számolt be nekem, hogy nemcsak a golyvája, hanem a pajzsmirigybetegsége is elmúlt tőle.
Egy Bécs-Mödling-i baráti házaspárral minden évben szoktam találkozni az egyik Kneipp-szanatóriumban. Amikor 1979-ben ismét összefutottunk, megállapítottam, hogy az asszonynak meglehetősen jól látható golyvája van. Az operációtól félt. Galajkúrát ajánlottam neki. A galajt le kell forrázni és naponta többször melegen jó alaposan kell vele gargalizálni. 1980 februárjában ismét találkoztunk ugyanott és rögtön láttam ám, hogy már nincs golyvája. Végtelenül boldogan mesélte el, hogy a férje gyakran szedett neki friss galajt. Kezdettől fogva érezte, hogy a golyva fokozatosan kisebbedett, majd teljesen eltűnt.
Az utóbbi időben megszaporodott a hangszalagbénulásos esetek száma. Valószínűleg vírusos megbetegedésről van szó. A gargalizálás és öblögetés gyorsan segít a bajon. A svájci Künzle tisztelendő szerint a legsúlyosabb vesebántalom és vesegennyesedés esetén is megbízható szerként alkalmazhatjuk, ha már semmi más nem segít. Különösen hatásos a galaj, ha erdei vagy közönséges aranyvesszővel és sárga árvacsalánnal keverjük össze egyenlő arányban. Ebben az esetben a hatás nagyon hamar jelentkezik. 14 napról van szó. A teát csak forrázni szabad és legelőször éhgyomorra fél órával a reggeli előtt fél csészével igyunk meg belőle, a többit pedig napközben kortyonként fogyasszuk el. Súlyosabb esetben napi négy csésze tea fogyasztandó.
Régebben a galajt nagy becsben tartották azok az asszonyok, akiknek a méhükkel voltak problémáik. Nehéz óráikban a galaj ott volt mellettük az ágyon, hogy megkönnyítse a szülést. Ezt a szokást később Szűz Máriával hozták kapcsolatba. Az Istennek Anyja szent fekhelyén ezt használta ágyszalma helyett. Egy másik forrás szerint Miasszonyunk galajjal párnázta ki puhán a kis Jézus bölcsőjét. Egy sziléziai legenda pedig tudni véli: a szentséges szűz azért használt galajt szalma helyett, mert azt a szamár nem eszi meg. Ez így igaz. Mert amíg a tehenek szeretik a galajt, a disznók és a szamarak egyáltalán nem eszik.
Künzle tisztelendő egyik írásában beszámol egy 45 éves férfiről, akinek súlyos vesebántalma volt, és állapota egyre rosszabbodott. Végül egyik veséjét ki kellett venni. Csakhogy a másik is elgennyesedett, és a férfi már nem tudott rendesen dolgozni. És akkor elkezdett egy galajkúrát. Naponta megivott négy csészével abból a teakeverékből, amit fentebb leírtam. Kortyonként fogyasztotta el a teát és a betegsége teljesen elmúlt. Ugyanilyen teakeveréket alkalmazunk vesezsugor és más komoly vesebaj esetén is.
Míg az ismert osztrák növényfiziológus, Richárd Willfort „Egészség gyógynövények révén" című könyvében arra mutat rá, hogy a galajteás öblögetés illetve ilyen tea fogyasztása kitűnő ellenszere a nyelvráknak. Frissen préselt leve vajjal elkeverve mindenféle rákos fekélyen és rákszerű bőrártalmon segít, addig dr. Heinrich Neuthaler „Gyógynövények könyve"című munkájában a következőket írja a galajról: „A fehér galajt bizonyos vidékeken még ma is ajánlják rák ellen, ez tévedés, ami ellen nagyon határozottan fel kell lépni."
Szeretném ehhez hozzáfűzni a saját tapasztalataimat, hogy kedves Olvasóim ítélni tudjanak. Körülbelül tíz évvel ezelőtt arról értesültem, hogy az egyik linzi fogorvosnak nyelvrákja van. A műtét után rettentően lesoványodott. Bécsbe járt besugárzásra. Azt tanácsoltam neki, hogy galajteával gargalizáljon. Már egy Két múlva azt hallottam, hogy nincs szükség több besugárzásra, és hogy a beteg kezd erőre kapni. Röviddel ezután meggyógyult.
Valamivel később tudomásomra jutott, hogy egy 28 éves nőnek szintén nyelvrákja van. Azt a tanácsot kapta, hogy konzultáljon egy karintiai orvossal. Az orvos azzal kecsegtette, hogy öt éven belül tökéletesen meggyógyítja és egy gyógyteát adott neki, amit az asszony alkalomadtán megmutatott nekem. Felismertem, hogy ez galajtea. Hogy megspórolja az utazási költségeket és az egyéb kiadásokat, megmutattam neki a természetben található galajféleségeket, úgyhogy saját maga is gyűjthette most már. Végzetes betegségéből kigyógyult. Még egy példa: március vége volt, amikor egy bécsi fiatalasszony elmesélte, hogy 63 éves édesanyja súlyos beteg és egy második műtét előtt áll, amelyre április 19-én kerül sor. Ugyanis a betegnek a gégéjében fél évvel azelőtt hirtelen rákszerű tumor keletkezett. Az orvos annak idején elhallgatta előle az igazságot és a betegségét golyvának minősítette, amit aztán meg is operáltak. Fél évig minden rendben volt. Utána azonban őrjítő fájdalom jelentkezett a bal felkarban, ami nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. A beteg karja megduzzadt, a keze és a karja érzéketlenné vált, úgyhogy egy ív papirost nem tudott megfogni. Hogy a fájdalmai csillapuljanak, az első műtétet végző főorvos javasolta a második operációt, amely, mint mondtam, április 19-re volt előjegyezve, amelynek során átvágták volna a nyak és a kulcscsont közötti egyik ideget, hogy legalább a kibírhatatlan fájdalomtól megszabadítsák. Más megoldás, amint mondta, orvosi szempontból nincs. Én azonban mindennek ellenére azt tanácsoltam ennek az asszonynak, hogy igyon galajteát és gargalizáljon is vele. Ezenkívül rákosodást gátló teakeveréket ajánlottam neki, ami 300 gramm körömvirágból, 100 gramm cickafarkból és 100 gramm csalánból áll: ebből másfél liter fogyasztandó naponta, 20 percenként egy korty, továbbá galajkenőcsöt bedörzsölésre. Elképzelhetik örömteli meglepődésemet, amikor megtudtam, hogy a fájdalmak már négy nap után megszűntek. Április 19-ig az asszony ismét érezni kezdte a karját és a kezét és mindegyiket tudta mozgatni. A főorvos érezhetően elcsodálkozott, amikor a beteg lánya azt kérte, hogy a második operációra ne kerüljön sor. Az orvosban láthatóan mély benyomást keltettek az elmondottak, amiket a gyógyfüves kezelésről a valóságnak megfelelően hallott. Azt mondta: „Az édesanyjának folytatnia kell a kezelést." Nem sokkal később én magam is tapasztaltam, hogy az asszony keze, szó szerint így mondták, „káprázatos" és hogy már el tudja látni a hattagú család számára a háztartási teendőket.
Rákszerű fekélyek kezelése esetén szintén lehetséges gyógyulás. Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a rosszindulatú bőrbetegségek, amelyek sötét, élesen elhatárolt, érdes foltokban mutatkoznak meg. Feltételezhetően fertőzéses megbetegedésről van szó ebben az esetben. Ilyenkor eredménnyel jár a galaj friss levével és a körömvirág-kenőccsel történő kezelés. A körömvirágból, csalánból és cickafarkból készített vértisztító tea egyidejű használata feltétlenül javallt.
Egy felső-ausztriai asszonynak a szájpadlásán keletkezett csomó és szörnyű fájdalmat érzett a szája minden részében. Galajteával öblögetett, és négy nap alatt eltűnt a csomó és vele együtt a fájás is.
Az az állítás tehát, hogy ilyen betegségek esetén a galaj használata melléfogás, nem állja meg a helyét. Bizonyos, hogy nem egyedül a gyógynövények segítenek; Isten mindenhatósága is hozzájárul. Végeredményben minden Istentől függ!
FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Teakészítés: 1 púpozott teáskanál galajt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Friss lé: a frissen szedett galajt alaposan megmossuk, és azon vizesen kifacsarjuk gyümölcs-centrifugával.
Kenőcskészítés: a friss levet szobahőmérsékleten tartott vajjal elkeverjük és az így nyert kenőcsöt hűtőszekrényben, tároljuk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése