Amit még a lúgosításról (elsavasodásról) és az antioxidánsokról tudni kell! | Dr. Hummel Zoltán a mikrorostos gél feltalálója, a béltisztítás (méregtelenítés), a bélflóra-helyreállítás és a székletszabályozás szakértője.
Amit még a lúgosításról (elsavasodásról) és az antioxidánsokról tudni kell!
Három évvel ezelőtt egy barátom mutatott nekem egy zöld port és egy folyadékot, amely állítása szerint azért jó, mert lúgosít. Még egy könyvet is mellékelt, ami arra szolgált, hogy megerősítse a lúgosítás fontosságát. Már több, mint 15 éve valószínűleg én voltam azon magyarok egyike, aki az első vízlúgosító készüléket megrendelte Dél-Koreából. Megkaptam a készüléket, amelyik abban különbözött egy sima elektródás vízbontástól, hogy a két elektróda között volt egy membrán, hogy elválassza a lúgos és a savas vizet egymástól. A koreaiak küldtek szintén egy könyvet, hogy megerősítve érezzem magam a könyv által, hogy tényleg szükséges az egészségünk miatt lúgos vizet innunk. A koreaiak tudományát áttanulmányoztam és levontam magamban azt a következtetés, hogy jómagam ezzel a kérdéssel többet nem foglalkozom, mert minimális a hatása, minimális a lúgosító képessége annak a lúgos víznek. Különben is nem vagyok híve a mesterséges termékekkel való gyógyításnak.
Ilyen „előképzettség” után vizsgáltam a zöld por és a vele járó cseppek lúgosítását. Ezek után azt mondtam a barátomnak, hogy a zöld por „oké”, de a cseppeket semmiképpen nem ajánlom emberi fogyasztásra, mert az egy mesterséges lúgos fertőtlenítő volt. Ezzel megint lezártam magamban a „lúgosítás” témakörét. Legalábbis, azt hittem! Hirtelen divatba jött a lúgosításról beszélni, „még a csapból is a lúgosítás folyt”. Nem bírtam ki, hogy ne kotyogjak bele ebbe a nagy lúgosító áradatba. Megjelentem a „YouTube”-on. Az itt megjelent „Ne lúgosíts” című videómon csak annyit szerettem volna hangsúlyozni, hogy közkézen forgó zöld pornak nem az a jelentősége, hogy lúgosít, hanem az, hogy olyan enzimeket tartalmaz, amelyeknek a leghatékonyabb az antioxidáns képessége.
Szükség van-e lúgosításra?
Természetesen! De hol, és mikor? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, tudnunk kell, hogy mikor savasodik el egy sejt környezete? Ha energiára van szüksége a sejtnek, de sok energiára, akkor előfordul a savasodás. Kétféleképpen nyerhetnek energiát sejtjeink. Oxidációval, és fermentációval. Az oxidáció végterméke széndioxid és víz, a széndioxidot a légzés során kileheljük, így nem savasodunk. De ha nincs elég oxigén a sejt számára, akkor fermentációval nyeri az energiát. Ilyenkor savakat termel a sejt. A sejt és környezete ekkor elsavasodik, ez általában nagyon intenzív sportoláskor van, ebben az esetben tejsav gyűlik össze az izomszövetben. Erre megvan a szervezetünk saját mechanizmusa, hogy a tejsavat eltüntesse. De sajnos nemcsak sportoláskor savasodunk el, hanem akkor is, mikor a keringésünk elégtelen, a nyirokrendszerünk nyirokereiben és kapillárisainkban blokkok fejlődnek ki, amelyek akadályozzák a sejtek oxigénnel való ellátását. Ilyenkor fermentációval nyerik a sejtek az energiát, amely fermentáció savat termel. Ez a savasodás rossz számunkra! Ettől meg kellene szabadulnunk. Az előző bejegyzésemben erről írtam, hogy fel kell szabadítani a sejt közötti-, nyirok-, és kapilláris keringést. Mivel indíthatjuk be a keringésünket? Rendszeres sporttal, elektromágneses lökéshullámokkal, valamint rendszeres rostos táplálkozással, vagyis „kötött víz” jelenlétével a bélcsatornában. Ezek az élettanilag használható „lúgosítás” formái. Semmi mesterségesség!
Van még egy esete a savasodásnak. A rákos szövetek nem oxidációval termelik az energiájukat, hanem szintén fermentációval. A rákos szövetekben a burjánzó sejtek cukrot fermentálnak és savat termelnek! Savasítják a környezetüket. Ha sikerülne ott is beindítani a teljes oxidációt, akkor nem tudnának burjánzani a rákos sejtek.Tehát úgy kell lúgosítani, hogy tökéletesen oxidálunk! Vagy van más módszer is?
A legújabban felfedezett hosszú fiatalság génjének indirekt lúgosításáról
Nagyon sok élettan- és sejtkutatót foglakoztat most a világban az a felismerés, hogy hosszabb életet éltek azok a rágcsálók ketrecekbe zárva, amelyektől megvonták a táplálék egy jelentős részét, vagyis éheztették őket. Az utóbbi egy-két évben jelentősen megugrott azon kutatások száma, melyek ezzel a kérdéskörrel foglalkoztak. Meg is lett az eredménye. A kutatók rájöttek arra, hogy van egy géncsoport (sirtuins), ami tudja szabályozni a cukrok felszívódását. Ha bekapcsol ez a géncsoport, akkor akadályoztatva van a cukor felszívódása a sejtekbe, miközben regenerálódnak a DNS hibák. Ez a géncsoport kapcsolódik be az éheztetésnél is. Ebben a géncsoportban van elrejtve a hosszú élet titka a kutatók legújabb felfedezései szerint.
Tehát a lúgosítás ezek szerint a felfedezések szerint abban rejlik, hogy úgy akadályozzuk meg a savasodást, a fermentációt, hogy elzárjuk a cukor felszívódását, vagyis a fermentáció „üzemanyagát”! Ez egy indirekt lúgosítás, vagyis nem engedi, hogy sav keletkezzen. Ha nem keletkezik sav, akkor lúgosítani sem kell!
Láthatjuk, hogy a savasodás következmény, ott lép fel, ahová nem jut el az oxigén, mert rossz a keringés. Tehát a savasodást meg lehet szüntetni, ha helyrehozzuk a keringést, anélkül, hogy külön lúgosítani kellene.
Lúgosítással a rákos sejteket sem tudnánk megállítani, mivel nem azért van rákos burjánzás, mert savas a sejtek környezete, hanem azért savas a környezet, mert a rákos sejtek cukrot fermentálnak és savat bocsájtanak ki magukból.
Vagy mégsem? Ha Tullio Simoncininek igaza van és mégis gyógyítható lenne a rák szódabikarbónával, vagyis lúgosítással, akkor az is igaz lehet, hogy a fermentáló és savasító Candida albicans okozza a rákot. Az albicans ugyanis nem tud lúgos környezetben élni és szaporodni. Ha nincs albicans és rák egyszerre, akkor az igazolná azt a feltevést, hogy a szimbiózisban élő fermentáló rákos sejtek és a fermentáló Candida albicans gombák a kiindulása a rákos burjánzásnak.
Hogyan hatnak az antioxidánsok?
Ahol oxidáció van ott agresszív szabad-gyökök is keletkeznek. Az agresszív szabad-gyökök megtámadhatják a DNS-t is, mutációt okozva benne. A jelen rákelmélet szerint ilyen mutációk okozhatják a rákos sejtek kialakulását. Az előbb azt mondtam, hogy ahol kellő mennyiségű oxigén van, az a hely nem kedvez a rákos sejtek burjánzásának. Viszont a rákos sejt kialakulásának kedvezhet, ha nincsenek jelen a sejtekben olyan antioxidáns enzimek, amelyek a fölösleges szabad-gyököket semlegesítenék. Már említettem ezeket az enzimeket, különösen a friss, zöld növényi részekben található belőlük kellő mennyiségben.
Vannak másféle antioxidánsok is, a flavonoidok. A flavonoidok is növényekben található, többnyire színesek, de ez nem általános. A flavonoidok nem kötik meg a szabad-gyököket, nem is semlegesítik az oxigént. Olyan szerves molekulák, melyekben képes elmozdulni egy elektron és ez által megváltozik az úgynevezett dipólmomentumuk. Ezek a flavonoid molekulák képesek beépülni a sejtmembránba és a sejtmembrán képlékenységét vagy merevségét változtathatják. Ha merevebb a membrán, akkor nem képes a szabad-gyök bejutni a sejt belsejébe a merev membránon át.
Az előbb említett éheztető, soványan és fiatalon tartó gének pedig úgy hatnak a sejtmembránra, hogy az oxigénen kívül a cukrot sem engedik be a sejtbe. Ezáltal megakadályozzák mind a cukorbetegséget és az ebből kialakuló elhízást, mind a rákos burjánzást is.
Van viszont egy jó hírem a fiatalító gének bekapcsolásával kapcsolatban. Vannak olyan növények, amelyeknek a termése tartalmaz olyan molekulákat, amelyek a gének bekapcsolására hatnak. De ezt majd egy következő írásomban részletezem.
Most már viszont többek számára kirajzolódhat, hogy miért támogatom a hús és zsíros, olajos ételek fogyasztását. Mert energiára szükségünk van! De ha kihagyjuk a könnyen felszívódó szénhidrátokat a táplálkozásunkból, hogy kikerüljük szervezetünkben a cukor fermentációt, akkor energiaforrásként csak a fehérjék (hús, tojás, sajt), és zsírok, olajok jöhetnek számításba. Ezeknek a fogyasztása csak akkor jelenthet veszélyt, ha sokat eszünk belőlük.
Még valami: esszenciális, létfontosságú egyszerű szénhidrátok nem ismeretesek, de esszenciális olajok és aminosavak (a fehérjék alkotórészei) igen.
Figyelem! A hosszú élet titka és a hosszú fiatalság titka két különböző dolog. Ha sokáig nem halunk meg, akkor hosszú életről beszélhetünk, ami tele lehet betegségekkel, öreg ráncos, petyhüdt szövetekkel. De a hosszú fiatalságért felelős géncsoport úgy ígér hosszú életet, hogy közben a sejtjeink fiatalosak maradnak.
Ilyen „előképzettség” után vizsgáltam a zöld por és a vele járó cseppek lúgosítását. Ezek után azt mondtam a barátomnak, hogy a zöld por „oké”, de a cseppeket semmiképpen nem ajánlom emberi fogyasztásra, mert az egy mesterséges lúgos fertőtlenítő volt. Ezzel megint lezártam magamban a „lúgosítás” témakörét. Legalábbis, azt hittem! Hirtelen divatba jött a lúgosításról beszélni, „még a csapból is a lúgosítás folyt”. Nem bírtam ki, hogy ne kotyogjak bele ebbe a nagy lúgosító áradatba. Megjelentem a „YouTube”-on. Az itt megjelent „Ne lúgosíts” című videómon csak annyit szerettem volna hangsúlyozni, hogy közkézen forgó zöld pornak nem az a jelentősége, hogy lúgosít, hanem az, hogy olyan enzimeket tartalmaz, amelyeknek a leghatékonyabb az antioxidáns képessége.
Szükség van-e lúgosításra?
Természetesen! De hol, és mikor? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, tudnunk kell, hogy mikor savasodik el egy sejt környezete? Ha energiára van szüksége a sejtnek, de sok energiára, akkor előfordul a savasodás. Kétféleképpen nyerhetnek energiát sejtjeink. Oxidációval, és fermentációval. Az oxidáció végterméke széndioxid és víz, a széndioxidot a légzés során kileheljük, így nem savasodunk. De ha nincs elég oxigén a sejt számára, akkor fermentációval nyeri az energiát. Ilyenkor savakat termel a sejt. A sejt és környezete ekkor elsavasodik, ez általában nagyon intenzív sportoláskor van, ebben az esetben tejsav gyűlik össze az izomszövetben. Erre megvan a szervezetünk saját mechanizmusa, hogy a tejsavat eltüntesse. De sajnos nemcsak sportoláskor savasodunk el, hanem akkor is, mikor a keringésünk elégtelen, a nyirokrendszerünk nyirokereiben és kapillárisainkban blokkok fejlődnek ki, amelyek akadályozzák a sejtek oxigénnel való ellátását. Ilyenkor fermentációval nyerik a sejtek az energiát, amely fermentáció savat termel. Ez a savasodás rossz számunkra! Ettől meg kellene szabadulnunk. Az előző bejegyzésemben erről írtam, hogy fel kell szabadítani a sejt közötti-, nyirok-, és kapilláris keringést. Mivel indíthatjuk be a keringésünket? Rendszeres sporttal, elektromágneses lökéshullámokkal, valamint rendszeres rostos táplálkozással, vagyis „kötött víz” jelenlétével a bélcsatornában. Ezek az élettanilag használható „lúgosítás” formái. Semmi mesterségesség!
Van még egy esete a savasodásnak. A rákos szövetek nem oxidációval termelik az energiájukat, hanem szintén fermentációval. A rákos szövetekben a burjánzó sejtek cukrot fermentálnak és savat termelnek! Savasítják a környezetüket. Ha sikerülne ott is beindítani a teljes oxidációt, akkor nem tudnának burjánzani a rákos sejtek.Tehát úgy kell lúgosítani, hogy tökéletesen oxidálunk! Vagy van más módszer is?
A legújabban felfedezett hosszú fiatalság génjének indirekt lúgosításáról
Nagyon sok élettan- és sejtkutatót foglakoztat most a világban az a felismerés, hogy hosszabb életet éltek azok a rágcsálók ketrecekbe zárva, amelyektől megvonták a táplálék egy jelentős részét, vagyis éheztették őket. Az utóbbi egy-két évben jelentősen megugrott azon kutatások száma, melyek ezzel a kérdéskörrel foglalkoztak. Meg is lett az eredménye. A kutatók rájöttek arra, hogy van egy géncsoport (sirtuins), ami tudja szabályozni a cukrok felszívódását. Ha bekapcsol ez a géncsoport, akkor akadályoztatva van a cukor felszívódása a sejtekbe, miközben regenerálódnak a DNS hibák. Ez a géncsoport kapcsolódik be az éheztetésnél is. Ebben a géncsoportban van elrejtve a hosszú élet titka a kutatók legújabb felfedezései szerint.
Tehát a lúgosítás ezek szerint a felfedezések szerint abban rejlik, hogy úgy akadályozzuk meg a savasodást, a fermentációt, hogy elzárjuk a cukor felszívódását, vagyis a fermentáció „üzemanyagát”! Ez egy indirekt lúgosítás, vagyis nem engedi, hogy sav keletkezzen. Ha nem keletkezik sav, akkor lúgosítani sem kell!
Láthatjuk, hogy a savasodás következmény, ott lép fel, ahová nem jut el az oxigén, mert rossz a keringés. Tehát a savasodást meg lehet szüntetni, ha helyrehozzuk a keringést, anélkül, hogy külön lúgosítani kellene.
Lúgosítással a rákos sejteket sem tudnánk megállítani, mivel nem azért van rákos burjánzás, mert savas a sejtek környezete, hanem azért savas a környezet, mert a rákos sejtek cukrot fermentálnak és savat bocsájtanak ki magukból.
Vagy mégsem? Ha Tullio Simoncininek igaza van és mégis gyógyítható lenne a rák szódabikarbónával, vagyis lúgosítással, akkor az is igaz lehet, hogy a fermentáló és savasító Candida albicans okozza a rákot. Az albicans ugyanis nem tud lúgos környezetben élni és szaporodni. Ha nincs albicans és rák egyszerre, akkor az igazolná azt a feltevést, hogy a szimbiózisban élő fermentáló rákos sejtek és a fermentáló Candida albicans gombák a kiindulása a rákos burjánzásnak.
Hogyan hatnak az antioxidánsok?
Ahol oxidáció van ott agresszív szabad-gyökök is keletkeznek. Az agresszív szabad-gyökök megtámadhatják a DNS-t is, mutációt okozva benne. A jelen rákelmélet szerint ilyen mutációk okozhatják a rákos sejtek kialakulását. Az előbb azt mondtam, hogy ahol kellő mennyiségű oxigén van, az a hely nem kedvez a rákos sejtek burjánzásának. Viszont a rákos sejt kialakulásának kedvezhet, ha nincsenek jelen a sejtekben olyan antioxidáns enzimek, amelyek a fölösleges szabad-gyököket semlegesítenék. Már említettem ezeket az enzimeket, különösen a friss, zöld növényi részekben található belőlük kellő mennyiségben.
Vannak másféle antioxidánsok is, a flavonoidok. A flavonoidok is növényekben található, többnyire színesek, de ez nem általános. A flavonoidok nem kötik meg a szabad-gyököket, nem is semlegesítik az oxigént. Olyan szerves molekulák, melyekben képes elmozdulni egy elektron és ez által megváltozik az úgynevezett dipólmomentumuk. Ezek a flavonoid molekulák képesek beépülni a sejtmembránba és a sejtmembrán képlékenységét vagy merevségét változtathatják. Ha merevebb a membrán, akkor nem képes a szabad-gyök bejutni a sejt belsejébe a merev membránon át.
Az előbb említett éheztető, soványan és fiatalon tartó gének pedig úgy hatnak a sejtmembránra, hogy az oxigénen kívül a cukrot sem engedik be a sejtbe. Ezáltal megakadályozzák mind a cukorbetegséget és az ebből kialakuló elhízást, mind a rákos burjánzást is.
Van viszont egy jó hírem a fiatalító gének bekapcsolásával kapcsolatban. Vannak olyan növények, amelyeknek a termése tartalmaz olyan molekulákat, amelyek a gének bekapcsolására hatnak. De ezt majd egy következő írásomban részletezem.
Most már viszont többek számára kirajzolódhat, hogy miért támogatom a hús és zsíros, olajos ételek fogyasztását. Mert energiára szükségünk van! De ha kihagyjuk a könnyen felszívódó szénhidrátokat a táplálkozásunkból, hogy kikerüljük szervezetünkben a cukor fermentációt, akkor energiaforrásként csak a fehérjék (hús, tojás, sajt), és zsírok, olajok jöhetnek számításba. Ezeknek a fogyasztása csak akkor jelenthet veszélyt, ha sokat eszünk belőlük.
Még valami: esszenciális, létfontosságú egyszerű szénhidrátok nem ismeretesek, de esszenciális olajok és aminosavak (a fehérjék alkotórészei) igen.
Figyelem! A hosszú élet titka és a hosszú fiatalság titka két különböző dolog. Ha sokáig nem halunk meg, akkor hosszú életről beszélhetünk, ami tele lehet betegségekkel, öreg ráncos, petyhüdt szövetekkel. De a hosszú fiatalságért felelős géncsoport úgy ígér hosszú életet, hogy közben a sejtjeink fiatalosak maradnak.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése