A vízgyógyászat reneszánsza | AntalVali.com
Göngyölés hőelvonás céljából - Sokan ismerik a hideg lábszárgöngyölést, amit lázas betegnél kell alkalmazni, hűtés céljából. Akkor kell levenni, amikor a páciens már nem érzi hidegnek (általában 15-20 perc múlva). Ezenkívül akkor érdemes felhelyezni, amikor a test megpróbál hőt leadni, tehát amikor a páciens izzad. A láz felszökésének fázisában (didergés) nem ajánlott a lábszárgöngyölés elvégzése, ilyenkor a folyamatot melegítéssel, például forró italok adásával vagy betakarással lehet meggyorsítani.
Göngyölés melegítés céljából - Melegítésre az a göngyölés alkalmas, amelyik a hidegre adott fokozott vérkeringést váltja ki. Először a hideg hatására az erek összehúzódnak, majd néhány perc múlva kitágulnak, aminek hatására a kezelt testrész felmelegszik. Hideg mellkasi göngyölést alkalmaznak például magas vérnyomás, krónikus bronchitis, funkcionális szívbetegségek, valamint asztma eseteiben. A hónaljtól az alsó bordaívig tart, hideg csapvízzel készül és általában 45-75 percig marad fent. Kb. 10 perc múlva jelentős melegedést kell kiváltania. Ha ez nem történik meg, az a keringés rossz működésének jele, ami a kihűlés veszélyével jár, ezért ilyen esetekben a vizes göngyölést le kell venni.
Meleg göngyölés - Nem megfelelő hőmérséklet és a vérellátás szabályozási zavarai esetén nem ajánlatos hideg kezeléseket alkalmazni. Itt – legalábbis eleinte – meleg göngyölések ajánlottak. Különösen hatásosak az adalékot tartalmazó kezelések, például a gyömbéres vagy kurkumás göngyölés. Ehhez 2 evőkanál gyömbérport/kurkumaport kb. 500 ml forró vízbe kevernek, ebbe mártanak bele egy kendőt, majd ezzel betekerik a törzset. Ezt a kezelésformát alkalmazzák izomrándulás, izommerevség és egyéb mozgásszervrendszeri betegségek esetén is. A göngyölés 30 percig maradjon fent, levétele után a bőrt olívaolajjal vékonyan bekenjük, ezt 30 perces pihenésnek kell követnie. Figyelem: magas vérnyomás esetén a gyömbéres göngyölést nem szabad alkalmazni!
Szénavirág-pakolás
A vízgyógyászat reneszánsza
2010, február 23 - 10:41 — Katka
A kevésbé egzotikusnak tűnő vízterápia szó hallatán általában a hideg vizes leöntésekre asszociálunk, ami régimódinak számít. Pedig a hidroterápia ennél többet ér, ráadásul nagyon is modern. Pont nekünk, civilizált életmódot folytató embereknek lehetnek különlegesen hasznosak a hideg-meleg ingerek.
Tartalom:
- A hidroterápiáról röviden
- A vízterápia pionírjai
- Néhány fontos alapszabály
- Kívánt és nem kívánt hatások
- A leggyakrabban alkalmazott vízgyógyászati módszerek
A hidroterápia görög szó, jelentése vízzel történő kezelés, gyógyítás. A víz orvosi célokra történő felhasználása igen régóta ismert. Bizonyítják ezt a gyönyörű fürdők is, amelyeket a rómaiak az ókori városokban építettek. A hidroterápia (vízterápia) is a Sebastian Kneipp plébános nevéhez fűződő klasszikus természetgyógyászati eljárás „öt alappilléréhez” tartozik. A hidroterápia során a víznek a bőrre gyakorolt mechanikus ingerlésén kívül mindenekelőtt ideális meleg- illetve hideghordozó tulajdonságát használják ki. A köznyelvben ezt az eljárást „edzésnek” is hívják. Rendszeres és szakszerű alkalmazás mellett a hidroterápia segít a betegségek megelőzésében, erősíti az immunrendszert és lehetővé teszi, hogy a fontos szabályozó funkciók a testben újra harmonizáljanak. A kezelésben némi szerepet kaphat a hidrosztatikus nyomás (ülőfürdőnél), vagy bizonyos mechanikus hatások (bőrdörzsölés kefével), a fő hatást mégis a víz hőmérséklete váltja ki, ezért egyesek hidro-termo terápiáról is beszélnek. A hőszabályozás sok egyéb működést is szabályoz, többek között a szív-érrendszert. Hőguta esetén például összeomlik a keringés, de a hőszabályozás továbbra is működik. Éppen ezért hideg és meleg ingerekkel a legkülönbözőbb testi működéseket befolyásolhatunk.
Az antik római fürdők tanúskodnak róla, hogy a hidroterápiát már az ókorban is ismerték. A fürdőzés a középkorban érte el virágkorát, ugyanakkor ekkor megkezdődött a hanyatlás is, mivel felfigyeltek rá, hogy a nők és férfiak közös fürdőzése kedvez a nemi betegségek terjedésének. A hidroterápia a 18. század kezdetén lendült fel ismét: Siegmund Hahn és fiai, Johann Gottfried és Johann Siegmund magasztalták a gyógyhatású vizeket külső és belső használatra egyaránt. A hidroterápia diadalmenete azonban Prießnitznek, Schrothnak és Kneippnek köszönhető.
Vinzenz Prießnitz - az osztrák „vízdoktor”, akitől a priznic szavunk is ered - laikus terapeuta volt, és már gyermekkorában megismerte a víz gyógyító hatását, amit sérült állatokon alkalmazott. Később saját gyógyfürdője a hidroterápia Mekkájává vált. Tőle nem messze gyógyított Johann Schroth (1788-1856), a „zsemledoktor”, akiről a Schroth-kúrát is elnevezték (tej-zsemle diéta), amelynek célja a szervezet áthangolása és salaktalanítása. Az általa kifejlesztett kúrának része a nedves, meleg pakolások alkalmazása is, amelynek célja az izzasztás.
Sebastian Kneipp (1821-1897) és a szintén jelentős gyógyító Emanuel Felke (1856-1926) „szabadúszó” terapeuták voltak. Kneippet olyan emberek keresték fel, akik nyitottak voltak a természetes gyógymódok iránt, pragmatikus szemlélet jellemezte őket, és nem voltak fanatikusak. Felke ennél sokkal kritikusabban viszonyult a korabeli orvostudományhoz, hozzá olyan emberek jártak, akik csalódtak az orvosi kezelésben. Kneipp a nevéhez fűződő gyógymódokat alkalmazta és népszerűsítette, de nem ő találta fel azokat. Idesorolhatók a hidroterápiák, a gyógynövényes kezelések, a mozgásterápia, a diéták és a rendterápia. Ezek a Kneipp-kúra oszlopai, és a mai napig nem változtak.
A hideg és meleg ingerek gyógyítanak. A hideg ingerek akut (heveny), a meleg ingerek inkább krónikus folyamatokra alkalmasak.
Mivel a meleg és a hideg olykor nem kívánt hatásokat is eredményezhet, a hidroterápia alkalmazása során néhány alapszabályt érdemes szem előtt tartani:
- A korrekt vízterápia szempontjából döntő jelentőségű a szubjektív jó közérzet, illetve hogy a kezelés jólesik-e.
- A hideg ingerek főként az akut, a meleg vizes kezelések inkább a krónikus panaszok kezelésére alkalmasak. Itt is lényeges szempont, hogy mi esik jól a páciensnek.
- Hideg vizet soha nem szabad hideg kézen alkalmazni. Mielőtt ez megtörténne, a kezeket fel kell melegíteni – mozgással vagy meleg vízzel, esetleg meleg lábfürdővel.
- A hideg ingerlés után – kivéve a jeges kezelést – a kezelt területnek néhány perc múlva ki kell melegednie, ezt esetleg külső melegítéssel lehet felgyorsítani.
- Fontos, hogy a kezeléseket legalább fél órával étkezés után szabad kivitelezni.
- Az ingerek adagolásánál figyelembe kell venni a páciens egyéni alkatát: a zömök, inkább bőség-, többlettípusú betegségekre hajlamos embereknek általában erősebb és hideg ingerek szükségesek, míg a sovány, ún. aszténiás alkatúaknak meleg ingerekre van szükségük.
- A hideg ingereket soha ne hideg, hanem meleg, fűtött helyiségben kell végezni.
| Kívánt hatások: | Nem kívánt hatások: |
|
|
| Kívánt hatások: | Nem kívánt hatások: |
|
|
A Kneipp-féle hidroterápiát általában a hideg leöntésekkel azonosítják. A hideg leöntés lényege, hogy alacsony nyomású, de vastag vízsugárral végzik, amely a hőmérsékleten kívül egyéb, mechanikus ingert nem gyakorol a páciens testére. Jellegzetes formája a hideg vizes térdleöntés, amelyet a láb vérellátási zavarainak korai stádiumában, főképp kezdődő visszértágulat eseteiben alkalmaznak. A korrekt kivitelezés jelentősen befolyásolja a kiváltott hatást:
- először a szívtől távol, aztán a szívhez közel.
- először lent, aztán fent.
- először kint, aztán bent.
- előbb jobb oldalon, aztán bal oldalon.
E sorrend és a szívtől távoli kezdés fő oka, hogy a törzsön és az arcon különösen sok hideg receptor található, amelyek a hideg ingert nagyon erősen érzékelik.
Vízben járás vagy harmattaposás
Vízben járás vagy harmattaposás
A hideg inger hatására aktiválódik a vérkeringés, és az ingerlés után néhány perccel a test felmelegedése tapasztalható. Ezenkívül a kezelés erősíti a vénákat, ezért pozitív hatású visszértágulatban. A hideg vízben járás általában térdig érő kis, speciális medencékben történik, szükség esetén akár a fürdőkádban is végezhető. A víztaposás néhány percig tart, fontos, hogy minden lépésnél a lábat emeljük ki a vízből. Hasonló hatású a harmattaposás, amit a friss, reggeli harmatos fűben kell végezni – ez jót tesz a vénáknak és edzi az immunrendszert.
A göngyölés lényegében egy borogatás, amely kompletten körülöleli a kezelendő testrészt. A közönséges borogatás ezzel szemben kisebb területet érint. A göngyölés és a borogatás lényegében hasonlóan készül: a Kneipp-terápiában egy nedves alsó kendőt, egy nagyobb méretű köztes kendőt és egy még nagyobb, vastag külső kendőt használnak. Főként a göngyölésekkel lehet sokféle hatást kiváltani, amit az alkalmazás eltérő módjával érnek el.
Göngyölés hőelvonás céljából - Sokan ismerik a hideg lábszárgöngyölést, amit lázas betegnél kell alkalmazni, hűtés céljából. Akkor kell levenni, amikor a páciens már nem érzi hidegnek (általában 15-20 perc múlva). Ezenkívül akkor érdemes felhelyezni, amikor a test megpróbál hőt leadni, tehát amikor a páciens izzad. A láz felszökésének fázisában (didergés) nem ajánlott a lábszárgöngyölés elvégzése, ilyenkor a folyamatot melegítéssel, például forró italok adásával vagy betakarással lehet meggyorsítani.
Göngyölés melegítés céljából - Melegítésre az a göngyölés alkalmas, amelyik a hidegre adott fokozott vérkeringést váltja ki. Először a hideg hatására az erek összehúzódnak, majd néhány perc múlva kitágulnak, aminek hatására a kezelt testrész felmelegszik. Hideg mellkasi göngyölést alkalmaznak például magas vérnyomás, krónikus bronchitis, funkcionális szívbetegségek, valamint asztma eseteiben. A hónaljtól az alsó bordaívig tart, hideg csapvízzel készül és általában 45-75 percig marad fent. Kb. 10 perc múlva jelentős melegedést kell kiváltania. Ha ez nem történik meg, az a keringés rossz működésének jele, ami a kihűlés veszélyével jár, ezért ilyen esetekben a vizes göngyölést le kell venni.
Meleg göngyölés - Nem megfelelő hőmérséklet és a vérellátás szabályozási zavarai esetén nem ajánlatos hideg kezeléseket alkalmazni. Itt – legalábbis eleinte – meleg göngyölések ajánlottak. Különösen hatásosak az adalékot tartalmazó kezelések, például a gyömbéres vagy kurkumás göngyölés. Ehhez 2 evőkanál gyömbérport/kurkumaport kb. 500 ml forró vízbe kevernek, ebbe mártanak bele egy kendőt, majd ezzel betekerik a törzset. Ezt a kezelésformát alkalmazzák izomrándulás, izommerevség és egyéb mozgásszervrendszeri betegségek esetén is. A göngyölés 30 percig maradjon fent, levétele után a bőrt olívaolajjal vékonyan bekenjük, ezt 30 perces pihenésnek kell követnie. Figyelem: magas vérnyomás esetén a gyömbéres göngyölést nem szabad alkalmazni!
Szénavirág-pakolás
A természetgyógyászat egyik legjellegzetesebb gyógymódja, amit a „természetgyógyászat morfiumának” is szoktak nevezni. Ez lényegében egy pakolás. A melegítő hatást itt a virágok illóolajainak belégzése egészíti ki. A szénavirág-pakolás görcsoldó, vérkeringést és anyagcserét serkentő, ugyanakkor idegnyugtató hatású. A szénavirágot tartalmazó zsákocska többször is újra felhasználható, bár ekkor figyelni kell, mert megpenészedhet. Általában 45-60 percig marad fent a kezelendő területen, utána megfelelő hosszúságú pihenés követi. A szénapakolás különösen jótékony hatású izommerevség, izomhúzódások, ízületi kopás, gerincbántalmak, de krónikus bronchitisz vagy az epeutak fájdalma esetén.
Karfürdő
Karfürdő
A hideg 12-16 °C-os karfürdőt fáradtság, kimerültség ellen alkalmazzák, a mosdókagylóban vagy megfelelő méretű lavórban lehet kivitelezni. Általában serkentő hatású, főként alacsony vérnyomás esetén jótékony eljárás. A karokat a felkar közepéig a vízbe kell meríteni kb. fél percig, utána a vizet a bőrről csak le kell rázni, de a bőrt nem töröljük szárazra, hogy a párolgás további szárító hatását is kihasználjuk.
Az emelkedő hőmérsékletű karfürdő reflexes úton hat belső szerveinkre, főképp a szívre. Hatása erősebb, mint a puszta melegé, mivel 41-42 °C fok felett a hidegreceptorok ismét aktiválódnak és csökkentik a melegítés hatását. A jelenséget forró fürdő közben jelentkező lúdbőrzés formájában tapasztalhatjuk. A karfürdőt 33-34 °C-os vízzel kezdjük, és 15-20 perc folyamán apránként forró vizet adunk a fürdőhöz, míg a víz hőmérséklete el nem éri a 40 °C-ot. Ennek hatására nem csak a kar véredényei, de reflexes úton a szervek, például a szív erei is kitágulnak. A kezelés javasolt magas vérnyomás, szívelégtelenség, hörgőasztma, a szív saját vérellátásának vagy a végtagok vérkeringésének zavarai esetében. Ha a módszert a lábszáron alkalmazzuk, immunrendszerünket stimulálhatjuk vele, például egy kezdődő hűléskor vagy influenzás fertőzéskor.
Az emelkedő hőmérsékletű karfürdő reflexes úton hat belső szerveinkre, főképp a szívre. Hatása erősebb, mint a puszta melegé, mivel 41-42 °C fok felett a hidegreceptorok ismét aktiválódnak és csökkentik a melegítés hatását. A jelenséget forró fürdő közben jelentkező lúdbőrzés formájában tapasztalhatjuk. A karfürdőt 33-34 °C-os vízzel kezdjük, és 15-20 perc folyamán apránként forró vizet adunk a fürdőhöz, míg a víz hőmérséklete el nem éri a 40 °C-ot. Ennek hatására nem csak a kar véredényei, de reflexes úton a szervek, például a szív erei is kitágulnak. A kezelés javasolt magas vérnyomás, szívelégtelenség, hörgőasztma, a szív saját vérellátásának vagy a végtagok vérkeringésének zavarai esetében. Ha a módszert a lábszáron alkalmazzuk, immunrendszerünket stimulálhatjuk vele, például egy kezdődő hűléskor vagy influenzás fertőzéskor.
Általában az ülőfürdőket azonosítják a hidroterápiával. A hatást adalékokkal is erősíthetjük: citromfüvet használhatunk nyugtatóként, rozmaringot serkentésre, fenyőtűlevelet vagy szénavirágot reumás betegségekben. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkeznünk a teljes ülőfürdőkkel kapcsolatban: a víz nyomása révén nem elhanyagolható terhelés nehezedik a szívre, ami a szaunánál is erősebb! Amikor nyakig vízben ülünk, a víz az alsó végtagból kb. háromnegyed liter vért nyom vissza a törzsbe, azaz a szívhez, ami a beteg, legyengült szívet túlterhelheti. Éppen ezért ülőfürdőzés és úszás előtt a szívbetegek mindig kérjék ki orvosuk véleményét.
Szauna
Szauna
A szauna ugyan nem tartozik a klasszikus hidroterápiás eljárások közé, azonban annak egyik alapgondolatához, az ellenálló képesség erősítéséhez kapcsolódik. Meglepőnek tűnhet, de a szauna kevésbé terheli meg a szívet, mint a meleg ülőfürdő. A szaunázás kb. 75 wattos terhelésnek felel meg. Minden szívbeteg tisztában van vele, hogy a terheléses EKG-n milyen terhelhetőségi értéket mértek nála. Ha ez 75 W felett van, nyugodtan lehet szaunázni. A szaunázás tipikus javallatai a fokozott fertőződési hajlam, a krónikus hörghurut (bronchitis), a mozgásszervrendszer degeneratív elváltozásai (artrózis, ízületi kopás), lágyrészreuma és magas vérnyomás (ebben az esetben az ülőfürdő tilos!), valamint a szív vérkeringésének zavarai.
Összességében elmondható, hogy a hideg és meleg ingerek értékes terápiás módszerek, amelyek nagy múltra tekintenek vissza. Ha jól alkalmazzák azokat, mellékhatásoktól mentesek. Sok funkciót képesek harmonizálni szervezetünkben, amivel megelőzhetők a komolyabb szervi megbetegedések.
Forrás: Természetgyógyász magazin, 2007. október, XIII. évfolyam, 10. szám
További oldalak:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése