Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával
Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával
2009, July 30 - 15:22 — Hírszem
Az amerikai The Healthview Newsletter-nek 1979-ben adott exkluzív interjúban Dr. Edward Howell, a táplálék-enzimek neves kutatója elmondja, miért hiszi, hogy:
"Az enzimek jelenthetik a megoldást a krónikus betegségek megelőzése és az emberi élet meghosszabbítása terén."
Dr. Edward Howell 1898-ban született Chicagóban. Korlátozott orvosi engedélyét Illinois államban szerezte. A korlátozott engedély azt jelenti, hogy az engedély birtokosa ugyanazt a vizsgát teszi le, mint a rendes orvosi diplomások, de nem végezhet gyógyszerisme, szülészeti és sebészeti gyakorlatot. Az engedély megszerzése után Dr. Howell az illinoisi Lindlahr Sanitariumban kezdett dolgozni, ahol 1930-ig tevékenykedett. Ezután magánpraxist nyitott, ahol előrehaladott betegségeket gyógyított táplálkozási és fizikoterápiás módszerekkel. Az elkövetkezendő 40 évben, visszavonulásáig heti három napot betegeivel töltött, a maradék idejét pedig különféle kutatásokra fordította. Dr. Howell volt az első kutató, aki felismerte az ételekben rejlő enzimeknek az ember táplálkozásában játszott szerepét. 1946-ban írta "The Status of Food Enzymes in Digestion and Metabolism" (A táplálék-enzimek szerepe az emésztésben és az anyagcserében) című könyvét, legutóbbi könyve pedig Enzyme Nutrition címmel jelent meg 1994-ben. Magyarul Enzim táplálkozás címmel olvasható (megjelent 2007 májusában a Mandala-Véda Kiadó gondozásában). Első könyvében Dr. Howell összegyűjtötte az általa "táplálék-enzim elméletnek" nevezett elméletek főbb megállapításait és forrásanyagát. Az "Enzim táplálkozás" pedig 1973-ig bezárólag tekinti át a szakirodalmat. A könyv mintegy 160.000 szó hosszúságú, 47 táblázatot s 695 nemzetközi szakirodalmi utalást tartalmaz.
Ebben az interjúban Dr. Howell elmondja, hogy mik is az enzimek, mi a funkciójuk a szervezetünkben, miért van a legtöbb ember szervezete enzim-hiányos állapotban, s végül, hogy szerinte hogyan lehet javítani a helyzeten.
"Az enzimek nélkül nem működnek sem a vitaminok, sem az ásványi anyagok, sem a hormonok"
HOWELL: Az enzimek olyan anyagok, amelyek nélkül nincs élet. A testünkben végbemenő minden kémiai reakcióhoz szükség van rájuk. Nélkülük semmilyen szervi tevékenység nem tudna végbemenni. Az enzimek nélkül nem működnek sem a vitaminok, sem az ásványi anyagok, sem a hormonok. Képzeljük el így a dolgot: az enzimek jelentik a "munkaerőt", amelyek a testet építik, éppúgy, ahogy építőmunkások építik fel az otthonunkat. Hiába van meg az összes tégla, fa és egyéb építőanyag, a ház felépítéséhez munkásokra is szükség van, akik az élő erőt jelentik.Épp ez a helyzet a testünkkel is: hiába van meg az összes szükséges tápanyag: a vitaminok, fehérjék, ásványi anyagok stb., az enzimek – az életelemek – is kellenek, hogy a test ép és egészséges legyen.
HEALTHVIEW: Az enzimek tehát kémiai katalizátorok, amelyek felgyorsítják a különböző reakciókat?
HOWELL: Nem. Az enzimek sokkal többek, mint katalizátorok. A katalizátorok tehetetlen anyagok. Nincs bennük egy szemernyi sem abból az életenergiából, amely az enzimekben megtalálható. Az enzimek például működésük alatt egyfajta sugárzást bocsátanak ki, a katalizátorok pedig nem. Továbbá, noha az enzimek fehérjéket tartalmaznak – némelyikük még vitamint is – a bennük lévő aktivitási faktort még soha nem sikerült szintetikus úton előállítani. Sőt, nincs olyan fehérje-kombináció vagy aminosav-kombináció, vagy bármilyen anyag, amely enzim-tevékenységet tudna kifejteni. Az enzimekben vannak fehérjék, de azok csupáncsak az enzimtevékenység faktorának hordozói. Ezért tehát azt mondhatjuk, hogy az enzimekben a fehérjehordozók vannak, amelyek energiafaktorokkal vannak feltöltve, úgy, ahogy az elemben fémlapok vannak elektromossággal feltöltve.
HEALTHVIEW: Honnan vannak testünk enzimjei?
HOWELL: Úgy tűnik, hogy meghatározott enzim-potenciállal jövünk a világra. Az aktivitási faktoroknak, avagy életerőnek ez a korlátozott mennyisége ki kell, hogy tartson életünk végéig. Ugyanaz a helyzet, mint amikor pénzt öröklünk: ha mindig csak költünk belőle, és nincs más jövedelmünk, elfogy a pénzünk. Ugyanígy, minél többet használ fel valaki az enzimkészleteiből, annál hamarabb fogy el. A különféle egyetemeken végzett kísérletekkel kimutatták, hogy minden fajra igaz: minél gyorsabb az anyagcseréje, annál rövidebb ideig él. Ha külső esemény nem szól közbe, addig élünk, ameddig a testünk enzimaktivitási faktora kitart, és enzimeket állít elő. Amikor már valamilyen enzimből nem tudunk többet előállítani, véget ér az életünk.
"Ha valamilyen élelmiszert 100 C-on főzünk, a benne lévő enzimek száz százalékban elpusztulnak"
HEALTHVIEW: Úgy tűnik, pazaroljuk korlátozott enzimkészletünket.
HOWELL: Igen. Gyakorlatilag mindenki főként főtt ételt eszik. S ne feledjük: ha valamilyen élelmiszert 100 C-on főzünk, a benne lévő enzimek száz százalékban elpusztulnak. Ha volnának enzimek abban, amit megeszünk, elvégeznék az emésztés valamekkora – akár jelentős – részét. Ám ha főtt, enzim nélküli ételt eszünk, a testünket kényszerítjük arra, hogy megtermelje az emésztéshez szükséges enzimeket. Ez pedig kiapasztja a korlátozott enzimkapacitásunkat.
HEALTHVIEW: Mennyire üríti ki "enzim-bankszámlánkat" a főtt étrend?
HOWELL: Úgy vélem, ez az egyik elsődleges oka a korai öregedésnek és halálnak. S azt is gondolom, hogy ez okozza szinte mindegyik degeneratív betegséget. Először is, ha a testnek kell az összes enzimet megtermelni, ami a nyálba, a gyomornedvbe, a hasnyálmirigybe és a bélnedvekbe jutva az emésztést elvégzi, akkor az a más célokat szolgáló enzim-termelés rovására megy, és nem marad elegendő enzim az agy, a szív, a vesék, a tüdő, az izmok és a többi szerv és szövet működéséhez. Amiatt, hogy az enzimeket az emésztőrendszer más testrészektől "lopja", a különféle szervek és szövetek között verseny alakul ki az enzimekért. Az ebből fakadó anyagcsere-torzulás lehet a rák, a szívkoszorúér-, a cukorbetegség és sok más krónikus és gyógyíthatatlan betegség közvetlen oka. A civilizált, enzimtelen étrenden élő emberek többsége ilyen enzimhiányos állapotban van.
HEALTHVIEW: Azóta betegeskednek az emberek, hogy elkezdtek főzni?
HOWELL: A bizonyítékok erre utalnak. Például az 50000 évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember már bőven használta a tüzet a főzéshez. Barlangokban élt, és a lakhelyét melegen tartó, állandóan táplált tűzön sütögette a húst. A már megjelent és meg nem jelent munkáimban az erre vonatkozó tudományos bizonyítékokat is dokumentálom. A fosszilis bizonyítékokból tudjuk, hogy a Neander-völgyi embert súlyos ízületi gyulladás bénította. Lehetséges, hogy a neandervölgyi ember cukorbeteg, rákos vagy vesebeteg, stb. is volt. Ezt azonban soha nem fogjuk megtudni, mert a lágy szövetek nyom nélkül eltűntek. Az emberen kívül a barlangban lakott a barlangi medve is. Ő védte meg a neandervölgyi embert a barlangi tigristől, amely szintén szeretett volna a barlangban meghúzódni a hideg elől. A paleontológusok szerint a barlangi medve egy részben domesztikált állat volt, s minden valószínűség szerint ugyan azt a sült húst ette, mint az ember. S éppúgy megtámadta a tagjait deformáló ízületi gyulladás.
HEALTHVIEW: Nem lehetséges, hogy a hideg idő, s nem a főtt étel okozta a neandervölgyi ember ízületi gyulladását?
HOWELL: Nem, nem hinném, hogy az időjárásnak túl nagy szerepe lett volna. Vegyük például az eszkimókat. Ugyanolyan fagyos környezetben éltek, mint a neandervölgyi ember, és mégsem volt soha ízületi gyulladásuk vagy más krónikus betegségük. Az eszkimók ugyanis nagy mennyiségű nyers ételt fogyasztottak. A húst épphogy megsütötték, a közepe nyers maradt. Így az eszkimók minden étkezéskor jó adag táplálék-enzimhez is jutottak. Maga az "eszkimó" szó is azt jelenti az egyik indián nyelven, hogy "az, aki nyersen eszi". Figyelemre méltó, hogy az eszkimó törzsekben nincsenek varázslók. Nem úgy, mint a főtt ételen élő észak-amerikai indiánok között, ahol a gyógyító erejű varázsló a törzs egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő tagja.
"Egy sor krónikus betegség, pl. allergiák, bőrbetegségek, de rák vagy cukorbetegség esetén is alacsony az enzim-szintünk"
HEALTHVIEW: Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy az emberek táplálék-enzim hiányban szenvednek?
HOWELL: Tengernyi bizonyíték van, itt most csak egy töredékét tudom összefoglalni ezeknek. Az elmúlt negyven évben több ezer tudományos dokumentumot gyűjtöttem össze elméleteim alátámasztására. Először is, az élőlények közül az ember vérében a legalacsonyabb a keményítőt emésztő enzimek szintje. Ezzel szemben a vizeletünkben ebből az enzimből van a legtöbb, ami azt jelenti, hogy ezeket gyorsabban használjuk el. Vannak más bizonyítékok is, amelyek arra utalnak, hogy az alacsony enzimszintek nem fajunk sajátosságai, hanem annak tulajdoníthatóak, hogy sok főtt keményítőt eszünk. Azt is tudjuk, hogy egy sor krónikus betegség, pl. allergiák, bőrbetegségek, de rák vagy cukorbetegség esetén is alacsony az enzimszintünk. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy a főtt, enzim nélküli étrend felelős a többi mirigyet szabályozó agyalapi mirigy patologikus megnagyobbodásáért. Sőt, azt is kimutatták már, hogy szinte minden balesetben elhunyt 50 éven felülinek rosszul működött az agyalapi mirigye. Véleményem szerint a mai gyerekek és kamaszok túlzott érettségének is a táplálék-enzim hiány az oka, valamint ez az egyik fő kiváltója a gyerekek és a felnőttek túlsúlyának is. Sok állatkísérlet bebizonyította, hogy az enzim-hiányos étrend a szokásosnál gyorsabb érést eredményez. A főtt étellel táplált állatok súlyosabbak, mint a nyers koszton tartott társaik. A gazdák főtt krumplit adnak a piacra szánt disznóknak, mert azok így gyorsabban híznak, és így gazdaságosabbak, mint a nyers krumplival táplált sertések. Ezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy nagy a különbség a főtt és a nyers kalóriák között. Amikor sok évvel ezelőtt egy szanatóriumban dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy a nyers étrenden élő emberek nem képesek elhízni, akkor sem, ha sok kalóriát vesznek magukhoz. A táplálék-enzim hiány egy másik hatása, hogy az agy zsugorodik, a pajzsmirigy pedig rendellenesen megnövekszik, még akkor is, ha elég jódot fogyasztunk. Ezt több fajban is kimutatták. Noha ezt természetesen nem lehet embereken bizonyítani, a bizonyítékok igen elgondolkodtatóak.
HEALTHVIEW: Milyen bizonyíték van még?
HOWELL: Egy másik tény, amelyet figyelembe kell vennünk, az, hogy az ember hasnyálmirigyének sokkal több enzimet kell termelnie, mint bármilyen, nyers táplálékot evő élőlényének. Az ember hasnyálmirigye a testsúlyához viszonyítva több mint kétszerese a tehénének. Az ember főként főtt ételt eszik, a tehén pedig nyers füvet.Továbbá azt is kimutatták már, hogy a főtt étrenden tartott patkányok hasnyálmirigye mintegy kétszer olyan súlyú, mint a nyers táplálékot evő patkányoké. Bizonyíték van arra is, hogy az ember hasnyálmirigye a testsúlyához képest az egyik legsúlyosabb hasnyálmirigy az állatvilágban. Az ember hasnyálmirigyének a megnagyobbodása éppoly veszélyes – sőt, talán veszélyesebb –mint a szív, a pajzsmirigy stb. megnagyobbodása. Az emberben végbemenő enzim-túltermelés az enzim nélküli étrendhez való patologikus alkalmazkodás. Nem a hasnyálmirigy az egyetlen szerv, amely túl sok enzimet termel, ha főtt ételeken élünk. Az ember nyálmirigyei annyi enzimet termelnek, amennyit egyetlen természetes táplálékon élő vadállaté sem. Tulajdonképpen, vannak olyan állatok, amelyek nyálában egyáltalán nincs is enzim. A tehén és a birka bőségesen termel tökéletesen enzimmentes nyálat. A kutyák nyálában sincs enzim, ha nyers étrenden élnek. Ám ha főtt, keményítőben dús tápon kezdjük el őket tartani, nyálmirigyeik 10 napon belül elkezdenek keményítőt emésztő enzimeket termelni. Még több bizonyíték van arra, hogy a nyálban lévő enzimek patologikus, s nem normális állapotra utalnak. Kezdjük azzal, hogy a nyál enzimjei nem tudják megemészteni a nyers keményítőt. Ezt kimutattam laboratóriumi körülmények között. A nyálban lévő enzimek csak a főtt keményítőt támadják meg. Láthatjuk, hogy a test korlátozott enzimtermelő kapacitásának egy részét csak akkor irányítja a nyálba, ha muszáj. Néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltó állatkísérletet folytattam saját laboratóriumomban. Óhajtja, hogy most elmagyarázzam az olvasóknak?
HEALTHVIEW: Igen, megkérném rá.
HOWELL: Az egyik csoport patkánynak főtt ételt adtam, a másiknak pedig nyers táplálékot, és hagytam, hogy mindegyik élje le az életét. Arra voltam kíváncsi, hogy melyik csoport él tovább. Az első csoport nyers húsból, nyers zöldségekből és nyers gabonából álló keveréket kapott, a második pedig ugyanezt, csak vízben megfőzve, így nem jutott hozzá az enzimekhez. A patkányok körülbelül három évig éltek. Ahogy a kísérlet a végéhez közeledett, több meglepő eredményre is jutottam. Kiderült például, hogy a két csoport élettartama nem különbözött jelentősen. Később rájöttem ennek okára. Az derült ki, hogy a főtt táplálékon élő patkányok egy váratlan forrásból jutottak enzimekhez: tulajdon ürüléküket ették meg, amelyben benne voltak a testük által kiválasztott enzimek. Minden ürülék – az emberé is – tartalmaz a test által már felhasznált enzimeket.Az én patkányaim a saját enzimjeiket hasznosították újra. S ezért éltek olyan hosszú ideig, mint a nyers étrenden élő társaik. A helyzet az, hogy az ürülék megevése szinte univerzális a mai laboratóriumi állatok körében. Noha "tudományosan összeállított" tápon tartják őket, amelyben benne van minden ismert vitamin és ásványi anyag, az állatok ösztönösen érzik, hogy enzimekre is szükségük van. Ezért eszik meg saját ürüléküket. A tudományos tápon tartott állatokban kialakul az emberre jellemző krónikus degeneratív betegségek zöme - már amennyiben hagyják őket megöregedni és természetes úton meghalni. Ez arra utal, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok nem elegendőek az egészség megőrzéséhez.
"Böjt alatt a test enzimjei a beteg szövetek gyógyításával és eltávolításával tudnak foglalkozni."
HEALTHVIEW: Miből gondolja, hogy az embereknek jót tenne, ha plusz enzimet ennének?
HOWELL: Számomra a terápiás céllal tartott böjt a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az embereknek szüksége volna enzimekre. Mint tudja, néhány évig egy szanatóriumban dolgoztam, ahol a páciensek különféle böjtkúrákon vettek részt. Amikor valaki böjtöl, azonnal leáll az emésztő-enzim termelése. A nyálban, gyomornedvben és hasnyálmirigynedvben csökken az enzimmennyiség, végül alig marad. Böjt alatt a test enzimjei a beteg szövetek gyógyításával és eltávolításával tudnak foglalkozni.A civilizált ember olyan nagy mennyiségű főtt ételt eszik, hogy az enzimrendszerüket teljesen lefoglalja az emésztés. Ennek eredményeképpen, a testben nincs elegendő enzim ahhoz, hogy a szövetek egészségét megóvják. A böjtölők zöme átesik az úgynevezett gyógyulási krízisen. Émelyegnek, szédülnek, hánynak. Ilyenkor az történik, hogy az enzimek a test egészségtelen struktúráit állítják helyre. Az enzimek megtámadják a beteg szöveteket és lebontják a megemésztetlen vagy feldolgozatlan anyagokat, amelyek aztán a beleken vagy a bőrön át, illetve hányással kiürít a szervezet.
HEALTHVIEW: Az élelemből szerzett enzimjeinket nem teszi tönkre a gyomorsav?
HOWELL: Nem így van. Noha a legtöbb táplálkozástudós azt állítja, hogy a táplálékban lévő enzimek a gyomorban elpusztulnak, két fontos tényt nem vesznek figyelembe. Először is, evéskor a savkiválasztás legalább harminc percig csak minimális. Az étel lemegy a nyelőcsövön, s a gyomor felső részébe jut. Ezt a részt gyomorszájnak hívják.Míg a gyomorszáj megnyílik, hogy befogadja az ételt, a gyomor többi része zárt és lapos marad. Amíg az étel a gyomorszájban van, a test kevés savat és enzimet termel. Az ételben lévő enzimek maguk kezdik megemészteni az ételt. S minél inkább előrehalad ez az önemésztés, annál kevesebb dolga marad a testnek. Amikor ez a 30-45 perc letelt, megnyílik a gyomor alsó része, s megkezdődik a sav és enzim kiválasztás. De a táplálék-enzimek még ekkor sem inaktiválódnak; csak amikor a sav számukra tolerálhatatlan szintet ér el. A táplálék-enzimek a semlegesnél jóval savasabb vegyi környezetet is kibírnak.
HEALTHVIEW: Az állatok gyomrában is van egy olyan külön rész, ahol az élelem önmagát emészti?
HOWELL: Van bizony. Sőt, egyes fajoknak van egy olyan szerve, amelyet én táplálék-enzimes gyomornak neveztem el. Ilyen például a majmok és rágcsálók pofazacskója, több madárfajnak a begye, valamint a bálnák, delfinek és a barna delfinek első gyomra. A felcsipegetett magok vagy gabonaszemek 8-12 órán át a madár begyében maradnak, ott nedvességet szívnak fel, megduzzadnak és elkezdenek csírázni. A csírázás során enzimek alakulnak ki, amelyek elkezdik emészteni a magvakat és a gabonaszemeket. A bálnáknak, delfineknek és barna delfineknek van egy első gyomra, amely nem választ ki enzimeket. A bálnák például nagy mennyiségben, rágás nélkül nyelik le a táplálékot, ami egyszerűen lebomlik és megemészti önmagát. A halban és egyéb tengeri lények húsában, amelyet a bálna megeszik, egy katepszin nevezetű enzim található. Ez bontja le a már nem élő hal húsát. Ez az enzim egyébként jelen van szinte minden élőlényben. Miután a bálna zsákmánya saját magát feloldotta, egy kis lyukon átmegy a második gyomorba. A tudósok nem értik, hogyan fér át a táplálék azon a kis lyukon. Nem tudják, hogy előtte önemésztés ment végbe.
"A zöldségek és gyümölcsök nem koncentrált enzimforrások."
HEALTHVIEW: A legtöbben – ha nem mindannyian – rengeteg főtt ételt eszünk nap mint nap. Pótolhatjuk az enzimveszteséget azzal, hogy kiegészítésképpen nyers ételt fogyasztunk?
HOWELL: Nem. A főtt ételek annyira kiapasztják enzimkészletünket, hogy azt nem pótolhatjuk nyers ételekből. S ami még fontos: a zöldségek és gyümölcsök nem koncentrált enzimforrások. Az érés enzimek által történik. Ám ha a zöldség vagy gyümölcs már megérett, az enzimek egy része visszakerül a szárba vagy a magokba.Például az élelmiszeripari cégek úgy jutnak papaya enzimekhez, hogy az éretlen papaya levét facsarják ki. Az érett papayában már nincs sok enzim.
HEALTHVIEW: Vannak enzimben kifejezetten gazdag ételek?
HOWELL: A banán, az avokádó és a mangó ilyen. Általában azt mondhatjuk, hogy magasabb kalóriatartalmú élelmiszerekben több az enzim is.
HEALTHVIEW: Mindenfajta nyers ételt ajánlana enzimforrásként?
HOWELL: Nem. Egyes élelmiszerekben, mint például a magvakban és a diófélékben, úgynevezett enzimgátlók vannak. Az enzimgátlók a mag védelmét szolgálják. A természet nem akarja, hogy a mag idő előtt csírázni kezdjen, s elpusztuljon. Az a jó, ha nedves talajban kezd el csírázni, hogy növénnyé tudjon válni és fenntartsa a fajt.A nyers maggal vagy nyers diófélével együtt enzimgátlót is eszünk, amely semlegesíti a testünk által termelt enzimek egy részét. Márpedig az enzimgátlót tartalmazó ételek miatt megnagyobbodik a hasnyálmirigyünk. Minden magban és diófélében megtalálhatóak ezek a gátlók. A nyers mogyoróban például kiváltképp sok van. Ebből a szempontból a nyers búzaszem az egyik legrosszabb élelmiszer. És a borsó-, bab- és lencsefélékben és a burgonyában is van enzimgátló. A tojásban, amely szintén mag, főként a fehérjében vannak enzimgátlók. Általános szabályként az mondható el, hogy az enzimgátlók az élelmiszerek mag részében találhatóak, például a krumpli csíraszemében. A gyümölcsök húsában és a zöldségek szárában és levelében viszont nincsenek gátlók. Az enzimgátlókat két módon pusztíthatjuk el. Az első, hogy megfőzzük, de azzal az enzimeket is elpusztítjuk. A második, és jobb módszer, hogy a magot kicsíráztatjuk. Azzal egyrészt elpusztulnak az enzimgátlók, másrészt az enzimtartalom faktor 3-ról 6-ra emelkedik. Egyes élelmiszereket, mint például a szójababot különösen alaposan meg kell főzni ahhoz, hogy az enzimgátlók elpusztuljanak. A piacon sok olyan szójaliszt és szójapor kapható, amelyekben az elégtelen hő miatt megmaradtak az enzimgátlók. S van még egy módja az enzimgátlók semlegesítésének, amire egy perc múlva rá is térek.
HEALTHVIEW: Azt mondta, hogy nem lehet pótolni a főtt ételek miatt elhasznált enzimeket oly módon, hogy még nyers élelmet is eszünk. De hát mit tehetünk akkor?
HOWELL: Az egyetlen megoldás, hogy koncentrált növényi enzimeket fogyasztunk kapszulában. Ha nincs ellenjavallat, étkezésenként 1-3 kapszulát kell bevenni. Persze ha valamelyik étkezésre csak nyers ételt eszünk, akkor nem kell kapszulát bevenni. A kapszulát vagy felnyitjuk és rászórjuk az ételre, vagy elrágjuk az étellel együtt. Így az enzimek azonnal munkához láthatnak. A ki nem csíráztatott magokban és diófélékben lévő enzimgátlók hatástalanításának harmadik módja, amire utaltam, éppenséggel a plusz enzimek bevitele. Az ételek előemésztéséhez jobbak a növényi vagy gomba enzimkoncentrátumok, mint a hasnyálmirigy-enzimekből készített tabletták. Ez azért van így, mert a növényi enzimek képesek működni a savas gyomorban, míg a hasnyálmirigy-enzimek a vékonybél lúgos közegét kedvelik. Ha az enzimtabletta bélben oldódó anyaggal van bevonva, akkor nem jó, mert csak akkor szabadulnak ki belőle az enzimek, ha már túljutott a gyomron. S ez az előemésztéshez már késő. A test már felhasználta saját enzimjeit az étel megemésztéséhez.
"Az enzimszegény étrend 30 százalékkal csökkenti az állatok élettartamát."
HEALTHVIEW: Annak is hasznos enzimet bevenni, akinek amúgy nincs baja az emésztésével, vagy főként nyers ételt eszik?
HOWELL: Valószínűleg az ilyen embernek is használ. A testünk annyiféle módon használ enzimeket, hogy megéri "befizetni enzim-bankszámlánkra", attól függetlenül, hogy az emésztéshez mennyi enzimet használunk el. Például bizonyos betegségek alatt, szélsőségesen hideg vagy meleg időben, és kemény sportoláskor gyorsabban fogynak az enzimek. S azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bevett enzimek semmiképpen nem mennek veszendőbe, hanem gyarapítják testünk enzimkészletét. Továbbá, ahogy túllépünk életünk delén, a testünkben lévő, illetve az izzadsággal és a vizelettel távozó enzimjeink mennyisége csökkenni kezd, s az enzimek fogyatkozása addig tart, amíg meg nem halunk. Az alacsony enzimszint leginkább az öregkorral és a krónikus betegség állapotával kapcsolható össze. Most még nincs sok szilárd bizonyíték arra, hogy az étrend-kiegészítőként bevett enzimek meghosszabbítják-e az életünket. Azt azonban tudjuk, hogy a nyers koszton tartott laboratóriumi patkányok mintegy 3 évig élnek, az enzimmentes tápon tartott patkányok viszont csak két évig. Ebből láthatjuk, hogy az enzimszegény étrend 30 százalékkal csökkenti az állatok élettartamát. Márpedig ha ez igaz az emberekre is, az azt jelenti, hogy 20 vagy akár több évvel is tovább élhetnénk csupán azzal, hogy megfelelő szinten tartjuk testünkben az enzim mennyiségét.Noha bizonyítékoknak még híján vagyunk, Dr. Howell és felesége, Evangeline, élő bizonyítékai az enzimszedés jótékony hatásának. Evangeline mintegy húsz évvel néz ki fiatalabbnak koránál, a jóval 70 feletti Dr. Howell pedig olyan virgoncnak és szellemileg frissnek érzi magát, mint 30 évvel ezelőtt. Még ma is rendszeresen kocog.
A szerkesztő megjegyzése: Az interjú megjelenésének időpontjában, 1979-ben Dr. Howell 81 éves volt. 1986-ban 88 évesen hunyt el.
(Forrás: enzimek.extra.hu)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése