A gluténfogyasztás negatív következményei, avagy a teljes kiőrlésű gabonák merénylet az egészség ellen
Nathan Daley
Forrás: Gluten for Punishment: the whole grain assault on health Greenmedinfo.com
Fordította: Mezei Elmira
Nathan Daley
A gluténfogyasztás negatív következményei,
avagy a teljes kiőrlésű gabonák merénylet az egészség ellen
Forrás: Gluten for Punishment: the whole grain assault on health Greenmedinfo.comFordította: Mezei Elmira
A gondolkodó és tájékozott orvosok és a közvélemény körében is tapasztalható, hogy a gabonák egészségre ártalmas hatásának megítélése változóban van: a káros hatást egyre inkább gyakorinak és természetesnek tekintik, és nem ritka és szokatlan jelenségnek. Természetesen nem minden orvos, illetve szakellátó támogatja ezt a változást, sőt, némelyik kifejezetten ellenséges. A közvélemény egy részét szintén irritálni látszik a gluténmentes trend és csupán képtelen hóbortnak tartják.
Azonban, ha az orvoslás a tudományos eredmények alapján akar állást foglalni, akkor semmilyen hiteles orvosi intézmény nem hagyhatja figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy az USA (és valószínűleg a világ) népességének jelentős része érzékeny lehet a legtöbb gabonában jelen lévő bizonyos molekulákra. Azok, akik hóbortnak tartják a gluténmentes mozgalmat, valójában - tudtukon kívül - maguk is a gabonaérzékenység áldozatai lehetnek.
A cöliákiát már az ókori kappadókiai orvos, Aretaiosz leírta a Krisztus utáni első században. Azonban a tüneteket a búzával csak az 1940-es években hozta összefüggésbe Willem Karel Dicke holland orvos, miután megfigyelte, hogy az 1944-es éhínség alatt, amikor alig volt búza, a betegek drámai javulást mutattak. Azóta a modern orvostudomány pontosan definiálta a cöliákiát egy olyan autoimmun betegségként, amit a búzaglutén egyik komponensének, a gliadinnak a fogyasztása okoz.
Az is széles körben elfogadott, hogy számos érintett személy az árpában, a rozsban, és néha a zabban lévő aveninre is reagál. Ez az autoimmun reakció specifikus gabonával következményekhez vezet: mind a vékonybélben, mind pedig a vérben specifikus antitestek jelennek meg. A cöliákia diagnózis megszületéséhez mindkét kritériumnak teljesülnie kell. Pusztán az elmúlt húsz év alatt ennek a gluténnal összefüggő autoimmun betegségnek a becsült előfordulási gyakorisága 1/6000-ről 1/130-ra illetve 1/100-ra emelkedett az USA-ban. Az összlakosság 1% cöliákiás, ez pedig nem tekinthető ritkának. Azonban, ami a gabonákkal kapcsolatos betegségeket és gyötrelmeket illeti, a cöliákia talán csak a jéghegy csúcsa.
Úgy tűnik, hogy nem minden lisztérzékenynél jelentkeznek a tipikus tünetek, vagy egyáltalán bármilyen tünetek. A hagyományos értelmezés szerint a cöliákia hasmenéssel, bélgörcsökkel, puffadással, felszívódási zavarokkal, (ami gyakran vérszegénységhez vezet), és fogyással jár. A közelmúltban fedezték fel, hogy sokan azok közül, akiknél pozitív eredményt hoz az antitestek vizsgálata, és megállapíthatók a bélrendszeri károsodások, soha nem panaszkodnak semmilyen tünetre. Ezeknek az eseteknek a leírására született a "csendes cöliákia" elnevezés.
Ám a csendes lisztérzékenység mégsem igazán csendes. A betegség csendes formájában szenvedőknél épp annyira valószínűen (vagy még valószínűbben), mint a szimptómás cöliákiásoknál, kialakulhat csontritkulás, vékonybélrák, illetve egyéb autoimmun betegségek, pl. sokízületi gyulladás, szisztémás lupusz, szklerózis multiplex, pszoriázis, Hashimoto kór (pajzsmirigy alulműködés), és talán még demencia is.
Ezen kívül bizonyos tünetek, mint pl. székrekedés és puffadás, hasmenés, nyelőcső reflux, kimerültség, depresszió, bőrkiütések, izomfájdalmak és izomkárosodások, neuropátia (motoros és szenzoros idegműködési rendellenességek), migrénes fejfájások, rohamok, vesebetegség (IgA nefropátia), I-es típusú cukorbetegség, terméketlenség, illetve ajakherpesz alakulhat ki, de az orvosok többnyire nem ismerik fel a gluténnal való összefüggését.
Hány ember szenved "csendes cöliákiában"? A válasz pillanatnyilag nem igazán ismert. A diagnózis felállításához a lisztérzékenység tüneti kritériumainak teljesülnie kell: autoantitestek a belekben, illetve a gliadinra válaszként kialakult antitestek jelenléte. Azt figyelembe véve, hogy szinte minden olyan páciensnél, akinél kimutathatók ezek az antitestek, ugyancsak megtalálhatók a HLA-DQ2 és HLA-DQ8 nevű gének, így a betegség (beleértve a "csendes" fajta) előfordulási gyakoriságát általában e gének előfordulásának gyakoriságával becsülik meg. Az USA-ban e gének jelenléte a népesség 30%-nál diagnosztizálható.
Lehet, hogy az USA népességének 30%-a lisztérzékeny? Lehet, de nem valószínű. A betegség kialakulásához szükség lehet specifikus kiváltó okokra vagy az immunrendszerben beállt változásokra, (mint pl. a várandósság alatt előforduló változások, vírusfertőzések, bizonyos tápanyagok hiánya, és különféle környezeti hatások). A cöliákia bármilyen életkorban kialakulhat!
Mindez idáig cöliákia betegségről beszéltünk, de sokan, akik kedvezőtlenül reagálnak a gluténre nem rendelkeznek a betegség laboratóriumi bizonyítékaival (antitestekkel). Ennek a kondíciónak a leírására született meg a "gluténérzékenység" vagy "glutén intolerancia" elnevezés. Az ebbe a kategóriába tartozó egyének a fent leírt tünetek, állapotok közül sokkal rendelkezhetnek. És e tünetözönön kívül, a gluténérzékenységet még a pszichózissal és a skizofréniával is kapcsolatba hozták!!! Itt nemcsak arról van szó, hogy bizonyos gluténra érzékeny személyek nem merítik ki a cöliákia diagnosztikus kritériumait, hanem lehet, hogy nem is rendelkeznek a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 génekkel. Lényegében, lehet, hogy a teljes népesség esetében fennáll a gluténérzékenység rizikója!
A GUT (Bél) magazin egyik 2007-es cikke pontosan ezt állítja. A szerzők összegyűjtik az arra utaló bizonyítékokat, hogy egy gyakori (talán egyetemes), gluténra adott gyulladásos válasz a belek fokozott áteresztőségéhez vezet (ez az "áteresztő bél szindróma"), amiből egy hajlamosító génekkel rendelkező személynél kialakulhatnak az antitestek és az az autoimmun reakció, amit cöliákiának nevezünk. Lényegében azt állítják, hogy a gluténfogyasztás mindenkinél előidézhet gyulladást, és ez számos komoly egészségi problémához vezethet, bár nem mindenkinél alakul ki a konkrét cöliákia.
A gluténtól a gabonákig
Mielőtt bárki számításba venné a glutén érzékenység lehetőségét vagy valószínűségét, és megváltoztatná az étrendjét, jobb, ha tudja, hogy ez még nem a teljes történet. Az a helyzet, hogy a glutén - a búzában, a rozsban, az árpában és a zabban található különféle fehérjék közismert neve - nem az egyetlen oka a gabonák egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásának. A gabonák tartalmaznak lektin nevű molekulákat is. Például a búza WGA-t (búzacsíra agglutinint) tartalmaz, és felvetődött az a tézis, hogy a cöliákia és a glutén érzékenység a glutén-lektin kombinált hatásának eredménye. Való igaz, hogy sok cöliákiás a WGA elleni antitestekre is pozitív teszteredményt mutat. Azonban a lektinek az amúgy gluténmentes gabonák révén is képesek egészségi problémákat okozni. A gabona végül is egy élelmi magvakra vonatkozó tág fogalom, amely magában foglalja a fűféléket, a hüvelyeseket és egyéb növényeket. A búza, a rozs, az árpa, a zab, a cirok, a köles, a kukorica, a szójabab, a rizs, a földimogyoró, és a babfélék nagyrésze a "magvak" kategóriába esik. Míg lektinek csaknem az összes növényben és állatban gyakran előfordulnak, a gabonamagvak és hüvelyesek nagyon magas koncentrációban tartalmazzák őket. Ehhez még hozzájárul, hogy bizonyos gabonák genetikai modifikációja során szándékosan megemelték a lektinkoncentrációt, hogy a növény ellenállóbbá váljon a kártevőkre. Tehát, ha a lektinek okozhatnak egészségi problémákat, akkor ezeket leginkább a gabonafogyasztással hozhatjuk összefüggésbe. Azt is kimutatták, hogy a búza WGA lektinje már egészen alacsony koncentrációban is képes káros hatást kifejteni a bélsejtekben.
A lektinek általános rendszertani osztályuk szerint cukormolekulákhoz kötődő, nagyrészt emészthetetlen fehérjék. A szervezetbe kerülve hozzákötődnek a beleket kibélelő sejtek felületén, és a sejtekben lévő cukormolekulákhoz. Ennek számos következménye lehet, beleértve a bélsejt diszfunkciót, és a gyulladást. Mindkettő megnövekedett béláteresztőséghez vezet, ami átenged olyan fehérjéket (a lektineket is) amelyek különben nem szívódnának fel a szervezetbe. Így viszont bekerülnek a bélrendszer ereibe, és a nyirokerekbe, amelyen keresztül a létfontosságú szervekhez jutnak. Ez az a mechanizmus, ami részben hozzájárul a különféle autoimmun kondíciók kialakulásához, de egyéb dolgokhoz is vezethet. Egy 2004-es beszámoló így foglalta össze a túlzott lektinfogyasztás következményeit:
Lokálisan, hatással vannak a belek hámsejtjeinek ciklusosságára és a sejtelhalásra, megzavarják a tápanyagok emésztését és felszívódását, rossz irányba mozdítják el a bélflóra egyensúlyát, és megváltoztatják a bélrendszer immunológiai állapotát. Szisztémásan, megzavarhatják a zsír-, szénhidrát, és fehérje anyagcserét, hozzájárulhatnak a kulcsfontosságú belső szervek megnagyobbodásához vagy zsugorához (mint pl. a hasnyálmirigy vagy a csecsemőmirigy), és megváltoztathatják a hormonális immunológiai státuszt. A lektinek nagy dózisban komolyan veszélyeztethetik az őket fogyasztó állatok növekedését és egészségét.
A bélrendszer és az immunrendszer összefüggése és a lektinek fogyasztása miatt a legtöbb ember antitesteket termel a lektinekre. A humán antitestek vizsgálata a búzacsíra, a szójabab, és a földimogyoró agglutininre azt sugallja, hogy ezek az antitestek kereszt-reaktívak lehetnek (a földimogyoró agglutinin a leginkább). Az antitest kereszt-reaktivitás azt jelenti, hogy egyéb fehérjékhez is képesek hozzákötődni, mint amelyek az immunreakciót kiváltották. Ez nem mindig okoz problémát, de megnövelheti az esélyét annak, hogy az antitestek a szervezet saját fehérjéihez kötődjenek, ezzel egy autoimmun betegséget kiváltva.
Végezetül, a lektinek a vérbe kerülve megnövelhetik a vérlemezkék aktivációját, és a vérrögképződés valószínűségét. Végül is az agglutinin kifejezés arra utal, hogy ezek a molekulák képesek rögöt képezni a vérben!
Mérgező termés
Tehát eddig két jó okot vázoltunk arra, hogy miért érdemes elhagyni vagy minimalizálni a gabonafogyasztást, és ezek a glutén és a lektinek. Ha ez nem lenne elég, szeretnék még egy okot említeni. A gabonák tartalmaznak két, a benzoxazinoidok családjába tartozó, ismert toxint, a DIMBOA-t és a DIBOA-t (nem fárasztom önöket a kémiai nevekkel). Ezek a toxinok DNS és RNS mutációkat idéznek elő, ami sejthalálhoz, vagy ami még rosszabb, ráksejtek keletkezéséhez vezethet. A DIMBOA és a DIBOA erőteljes védelmet nyújtanak a kártevők ellen, és a legnagyobb mennyiségben a növény fejlődésének legtörékenyebb időszakában, a csírázáskor termelődnek.
Sajnos a gabonacsírákat, amelyek a legnagyobb mennyiségben tartalmazzák ezeket a toxinokat, egészséges élelmiszerként reklámozzák! Kifejezetten a gabonák és a rák kapcsolatát kutató vizsgálat általában kevés van, azonban a különböző ételcsoportok és a rák összefüggésének vizsgálati eredményei kimutatták, hogy a kenyér- és a gabonapehely fogyasztás szignifikáns kapcsolatot mutat a vese- és a prosztatarákkal.
A betegségek állami támogatása
Lehet, hogy meglepő, hogy a sztenderd amerikai étrend gerincét képező gabonák olyan sok embernek ennyire károsak lehetnek. Azonban a gabonákat soha nem az egészségügyi előnyeikért termesztették. A gabonák egészségre tett negatív hatása kiviláglik a 8.000-10.000 évvel ez előttről származó régészeti leletekből, amikor a civilizáció és a földművelés elkezdődött és az ember először kezdett nagy mennyiségű gabonát enni. Az évelő gabonákat mindig is mezőgazdasági megbízhatóságukért és szívósságukért termesztették. A gabonák e tulajdonságai egész nemzeteket és a gazdaságukat alakították, és ma a kormányok évente hatalmas összegeket költenek e veszélyes termények termelésének támogatására. Kétségtelen, hogy ezek állami támogatása, illetve a belőlük készült olcsó ételek könnyű elérhetősége hozzájárul a népesség rossz betegségmutatóihoz.
Az árral szemben - gabona nélkül
A mezőgazdasági támogatásának megreformálásán kívül a leghatékonyabb módszer a gabonák egészségkárosító hatásainak elkerülésére, ha teljesen elhagyjuk vagy lecsökkentjük fogyasztásukat. Ez nem könnyű feladat! Kétlépcsős megközelítést ajánlok. Ez természetesen egy általános útmutató, és nem személyre szabott orvosi tanács. Kérem, egyeztessen az orvosával, mielőtt továbblép.
1. Először szigorúan zárja ki a glutént! Ha a glutén nélküli élet elviselhetetlennek tűnik, de a jobb közérzetért cserébe hajlandó kipróbálni 30 napig, meglátja, hogy érzi magát nélküle. Ezután egy napig csináljon gluténterhelést, és ha a tünetek visszatérnek... Ne feledjük, hogy a glutén okozta egészségkárosodást elszenvedők közül nem mindenki érzi észrevehetően rosszul magát. Miután hozzászokott a gluténmentes élethez, és felfedezte az új étrend gazdagságát, lépjen tovább a második fázisba.
2. Hagyja el az összes gabonát 30 napra! Ez a lépés annak a vizsgálatára való, hogy van-e összefüggés a gabonák (és lektinjeik) és bármilyen makacs tünet és/vagy általános közérzet között. Ez a lépés különösen fontos az autoimmun betegeknek. Ez után hozzon tájékozott döntést arról, hogy vissza kívánja-e venni a gabonákat az étrendjébe. Ha nem érzett különbséget a gabonák teljes elhagyása után, akkor ez elfogadható lehet, de csak minimális mértékben. Bármilyen kis dózis negatív hatással van a bélnyálkahártyára. Attól függetlenül, hogy ki, hogy dönt, melegen ajánlom a csírázott magvak fogyasztásának a kerülését is!
A cöliákiát már az ókori kappadókiai orvos, Aretaiosz leírta a Krisztus utáni első században. Azonban a tüneteket a búzával csak az 1940-es években hozta összefüggésbe Willem Karel Dicke holland orvos, miután megfigyelte, hogy az 1944-es éhínség alatt, amikor alig volt búza, a betegek drámai javulást mutattak. Azóta a modern orvostudomány pontosan definiálta a cöliákiát egy olyan autoimmun betegségként, amit a búzaglutén egyik komponensének, a gliadinnak a fogyasztása okoz.
Az is széles körben elfogadott, hogy számos érintett személy az árpában, a rozsban, és néha a zabban lévő aveninre is reagál. Ez az autoimmun reakció specifikus gabonával következményekhez vezet: mind a vékonybélben, mind pedig a vérben specifikus antitestek jelennek meg. A cöliákia diagnózis megszületéséhez mindkét kritériumnak teljesülnie kell. Pusztán az elmúlt húsz év alatt ennek a gluténnal összefüggő autoimmun betegségnek a becsült előfordulási gyakorisága 1/6000-ről 1/130-ra illetve 1/100-ra emelkedett az USA-ban. Az összlakosság 1% cöliákiás, ez pedig nem tekinthető ritkának. Azonban, ami a gabonákkal kapcsolatos betegségeket és gyötrelmeket illeti, a cöliákia talán csak a jéghegy csúcsa.
Úgy tűnik, hogy nem minden lisztérzékenynél jelentkeznek a tipikus tünetek, vagy egyáltalán bármilyen tünetek. A hagyományos értelmezés szerint a cöliákia hasmenéssel, bélgörcsökkel, puffadással, felszívódási zavarokkal, (ami gyakran vérszegénységhez vezet), és fogyással jár. A közelmúltban fedezték fel, hogy sokan azok közül, akiknél pozitív eredményt hoz az antitestek vizsgálata, és megállapíthatók a bélrendszeri károsodások, soha nem panaszkodnak semmilyen tünetre. Ezeknek az eseteknek a leírására született a "csendes cöliákia" elnevezés.
Ám a csendes lisztérzékenység mégsem igazán csendes. A betegség csendes formájában szenvedőknél épp annyira valószínűen (vagy még valószínűbben), mint a szimptómás cöliákiásoknál, kialakulhat csontritkulás, vékonybélrák, illetve egyéb autoimmun betegségek, pl. sokízületi gyulladás, szisztémás lupusz, szklerózis multiplex, pszoriázis, Hashimoto kór (pajzsmirigy alulműködés), és talán még demencia is.
Ezen kívül bizonyos tünetek, mint pl. székrekedés és puffadás, hasmenés, nyelőcső reflux, kimerültség, depresszió, bőrkiütések, izomfájdalmak és izomkárosodások, neuropátia (motoros és szenzoros idegműködési rendellenességek), migrénes fejfájások, rohamok, vesebetegség (IgA nefropátia), I-es típusú cukorbetegség, terméketlenség, illetve ajakherpesz alakulhat ki, de az orvosok többnyire nem ismerik fel a gluténnal való összefüggését.
Hány ember szenved "csendes cöliákiában"? A válasz pillanatnyilag nem igazán ismert. A diagnózis felállításához a lisztérzékenység tüneti kritériumainak teljesülnie kell: autoantitestek a belekben, illetve a gliadinra válaszként kialakult antitestek jelenléte. Azt figyelembe véve, hogy szinte minden olyan páciensnél, akinél kimutathatók ezek az antitestek, ugyancsak megtalálhatók a HLA-DQ2 és HLA-DQ8 nevű gének, így a betegség (beleértve a "csendes" fajta) előfordulási gyakoriságát általában e gének előfordulásának gyakoriságával becsülik meg. Az USA-ban e gének jelenléte a népesség 30%-nál diagnosztizálható.
Lehet, hogy az USA népességének 30%-a lisztérzékeny? Lehet, de nem valószínű. A betegség kialakulásához szükség lehet specifikus kiváltó okokra vagy az immunrendszerben beállt változásokra, (mint pl. a várandósság alatt előforduló változások, vírusfertőzések, bizonyos tápanyagok hiánya, és különféle környezeti hatások). A cöliákia bármilyen életkorban kialakulhat!
Mindez idáig cöliákia betegségről beszéltünk, de sokan, akik kedvezőtlenül reagálnak a gluténre nem rendelkeznek a betegség laboratóriumi bizonyítékaival (antitestekkel). Ennek a kondíciónak a leírására született meg a "gluténérzékenység" vagy "glutén intolerancia" elnevezés. Az ebbe a kategóriába tartozó egyének a fent leírt tünetek, állapotok közül sokkal rendelkezhetnek. És e tünetözönön kívül, a gluténérzékenységet még a pszichózissal és a skizofréniával is kapcsolatba hozták!!! Itt nemcsak arról van szó, hogy bizonyos gluténra érzékeny személyek nem merítik ki a cöliákia diagnosztikus kritériumait, hanem lehet, hogy nem is rendelkeznek a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 génekkel. Lényegében, lehet, hogy a teljes népesség esetében fennáll a gluténérzékenység rizikója!
A GUT (Bél) magazin egyik 2007-es cikke pontosan ezt állítja. A szerzők összegyűjtik az arra utaló bizonyítékokat, hogy egy gyakori (talán egyetemes), gluténra adott gyulladásos válasz a belek fokozott áteresztőségéhez vezet (ez az "áteresztő bél szindróma"), amiből egy hajlamosító génekkel rendelkező személynél kialakulhatnak az antitestek és az az autoimmun reakció, amit cöliákiának nevezünk. Lényegében azt állítják, hogy a gluténfogyasztás mindenkinél előidézhet gyulladást, és ez számos komoly egészségi problémához vezethet, bár nem mindenkinél alakul ki a konkrét cöliákia.
A gluténtól a gabonákig
Mielőtt bárki számításba venné a glutén érzékenység lehetőségét vagy valószínűségét, és megváltoztatná az étrendjét, jobb, ha tudja, hogy ez még nem a teljes történet. Az a helyzet, hogy a glutén - a búzában, a rozsban, az árpában és a zabban található különféle fehérjék közismert neve - nem az egyetlen oka a gabonák egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásának. A gabonák tartalmaznak lektin nevű molekulákat is. Például a búza WGA-t (búzacsíra agglutinint) tartalmaz, és felvetődött az a tézis, hogy a cöliákia és a glutén érzékenység a glutén-lektin kombinált hatásának eredménye. Való igaz, hogy sok cöliákiás a WGA elleni antitestekre is pozitív teszteredményt mutat. Azonban a lektinek az amúgy gluténmentes gabonák révén is képesek egészségi problémákat okozni. A gabona végül is egy élelmi magvakra vonatkozó tág fogalom, amely magában foglalja a fűféléket, a hüvelyeseket és egyéb növényeket. A búza, a rozs, az árpa, a zab, a cirok, a köles, a kukorica, a szójabab, a rizs, a földimogyoró, és a babfélék nagyrésze a "magvak" kategóriába esik. Míg lektinek csaknem az összes növényben és állatban gyakran előfordulnak, a gabonamagvak és hüvelyesek nagyon magas koncentrációban tartalmazzák őket. Ehhez még hozzájárul, hogy bizonyos gabonák genetikai modifikációja során szándékosan megemelték a lektinkoncentrációt, hogy a növény ellenállóbbá váljon a kártevőkre. Tehát, ha a lektinek okozhatnak egészségi problémákat, akkor ezeket leginkább a gabonafogyasztással hozhatjuk összefüggésbe. Azt is kimutatták, hogy a búza WGA lektinje már egészen alacsony koncentrációban is képes káros hatást kifejteni a bélsejtekben.
A lektinek általános rendszertani osztályuk szerint cukormolekulákhoz kötődő, nagyrészt emészthetetlen fehérjék. A szervezetbe kerülve hozzákötődnek a beleket kibélelő sejtek felületén, és a sejtekben lévő cukormolekulákhoz. Ennek számos következménye lehet, beleértve a bélsejt diszfunkciót, és a gyulladást. Mindkettő megnövekedett béláteresztőséghez vezet, ami átenged olyan fehérjéket (a lektineket is) amelyek különben nem szívódnának fel a szervezetbe. Így viszont bekerülnek a bélrendszer ereibe, és a nyirokerekbe, amelyen keresztül a létfontosságú szervekhez jutnak. Ez az a mechanizmus, ami részben hozzájárul a különféle autoimmun kondíciók kialakulásához, de egyéb dolgokhoz is vezethet. Egy 2004-es beszámoló így foglalta össze a túlzott lektinfogyasztás következményeit:
Lokálisan, hatással vannak a belek hámsejtjeinek ciklusosságára és a sejtelhalásra, megzavarják a tápanyagok emésztését és felszívódását, rossz irányba mozdítják el a bélflóra egyensúlyát, és megváltoztatják a bélrendszer immunológiai állapotát. Szisztémásan, megzavarhatják a zsír-, szénhidrát, és fehérje anyagcserét, hozzájárulhatnak a kulcsfontosságú belső szervek megnagyobbodásához vagy zsugorához (mint pl. a hasnyálmirigy vagy a csecsemőmirigy), és megváltoztathatják a hormonális immunológiai státuszt. A lektinek nagy dózisban komolyan veszélyeztethetik az őket fogyasztó állatok növekedését és egészségét.
A bélrendszer és az immunrendszer összefüggése és a lektinek fogyasztása miatt a legtöbb ember antitesteket termel a lektinekre. A humán antitestek vizsgálata a búzacsíra, a szójabab, és a földimogyoró agglutininre azt sugallja, hogy ezek az antitestek kereszt-reaktívak lehetnek (a földimogyoró agglutinin a leginkább). Az antitest kereszt-reaktivitás azt jelenti, hogy egyéb fehérjékhez is képesek hozzákötődni, mint amelyek az immunreakciót kiváltották. Ez nem mindig okoz problémát, de megnövelheti az esélyét annak, hogy az antitestek a szervezet saját fehérjéihez kötődjenek, ezzel egy autoimmun betegséget kiváltva.
Végezetül, a lektinek a vérbe kerülve megnövelhetik a vérlemezkék aktivációját, és a vérrögképződés valószínűségét. Végül is az agglutinin kifejezés arra utal, hogy ezek a molekulák képesek rögöt képezni a vérben!
Mérgező termés
Tehát eddig két jó okot vázoltunk arra, hogy miért érdemes elhagyni vagy minimalizálni a gabonafogyasztást, és ezek a glutén és a lektinek. Ha ez nem lenne elég, szeretnék még egy okot említeni. A gabonák tartalmaznak két, a benzoxazinoidok családjába tartozó, ismert toxint, a DIMBOA-t és a DIBOA-t (nem fárasztom önöket a kémiai nevekkel). Ezek a toxinok DNS és RNS mutációkat idéznek elő, ami sejthalálhoz, vagy ami még rosszabb, ráksejtek keletkezéséhez vezethet. A DIMBOA és a DIBOA erőteljes védelmet nyújtanak a kártevők ellen, és a legnagyobb mennyiségben a növény fejlődésének legtörékenyebb időszakában, a csírázáskor termelődnek.
Sajnos a gabonacsírákat, amelyek a legnagyobb mennyiségben tartalmazzák ezeket a toxinokat, egészséges élelmiszerként reklámozzák! Kifejezetten a gabonák és a rák kapcsolatát kutató vizsgálat általában kevés van, azonban a különböző ételcsoportok és a rák összefüggésének vizsgálati eredményei kimutatták, hogy a kenyér- és a gabonapehely fogyasztás szignifikáns kapcsolatot mutat a vese- és a prosztatarákkal.
A betegségek állami támogatása
Lehet, hogy meglepő, hogy a sztenderd amerikai étrend gerincét képező gabonák olyan sok embernek ennyire károsak lehetnek. Azonban a gabonákat soha nem az egészségügyi előnyeikért termesztették. A gabonák egészségre tett negatív hatása kiviláglik a 8.000-10.000 évvel ez előttről származó régészeti leletekből, amikor a civilizáció és a földművelés elkezdődött és az ember először kezdett nagy mennyiségű gabonát enni. Az évelő gabonákat mindig is mezőgazdasági megbízhatóságukért és szívósságukért termesztették. A gabonák e tulajdonságai egész nemzeteket és a gazdaságukat alakították, és ma a kormányok évente hatalmas összegeket költenek e veszélyes termények termelésének támogatására. Kétségtelen, hogy ezek állami támogatása, illetve a belőlük készült olcsó ételek könnyű elérhetősége hozzájárul a népesség rossz betegségmutatóihoz.
Az árral szemben - gabona nélkül
A mezőgazdasági támogatásának megreformálásán kívül a leghatékonyabb módszer a gabonák egészségkárosító hatásainak elkerülésére, ha teljesen elhagyjuk vagy lecsökkentjük fogyasztásukat. Ez nem könnyű feladat! Kétlépcsős megközelítést ajánlok. Ez természetesen egy általános útmutató, és nem személyre szabott orvosi tanács. Kérem, egyeztessen az orvosával, mielőtt továbblép.
1. Először szigorúan zárja ki a glutént! Ha a glutén nélküli élet elviselhetetlennek tűnik, de a jobb közérzetért cserébe hajlandó kipróbálni 30 napig, meglátja, hogy érzi magát nélküle. Ezután egy napig csináljon gluténterhelést, és ha a tünetek visszatérnek... Ne feledjük, hogy a glutén okozta egészségkárosodást elszenvedők közül nem mindenki érzi észrevehetően rosszul magát. Miután hozzászokott a gluténmentes élethez, és felfedezte az új étrend gazdagságát, lépjen tovább a második fázisba.
2. Hagyja el az összes gabonát 30 napra! Ez a lépés annak a vizsgálatára való, hogy van-e összefüggés a gabonák (és lektinjeik) és bármilyen makacs tünet és/vagy általános közérzet között. Ez a lépés különösen fontos az autoimmun betegeknek. Ez után hozzon tájékozott döntést arról, hogy vissza kívánja-e venni a gabonákat az étrendjébe. Ha nem érzett különbséget a gabonák teljes elhagyása után, akkor ez elfogadható lehet, de csak minimális mértékben. Bármilyen kis dózis negatív hatással van a bélnyálkahártyára. Attól függetlenül, hogy ki, hogy dönt, melegen ajánlom a csírázott magvak fogyasztásának a kerülését is!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése