Juhtúró és társai - Bűvös szakács
Kis juhtúrótan
(Salamon Csaba cikke a Magyar Konyha 5. számában jelent meg)
A juhtúró - mint minden tejtermék - évszakonként és legelőterületenként változó aromákat hordoz.
A májusi túró azért a legjobb, mert ekkor a havasi legelőn kisarjadt növény friss-tavaszias, de már kövér. Szlovákiában úgy tartják, hogy a brindzából (régebbi nevén liptói) szintén a májusi a legjobb.
A Monarchia gasztronómiai kínálatában a liptói képviselte a Felvidéket, állítólag még a császári udvar asztalán is feltűnt. Ami bizonyos: mind a bécsi, mind a pesti piacokon árulták. Magyar Elek számára természetes volt, hogy a körözött juhtúróból, jóféle vajjal (és nem tehéntejből, tejföllel) készül.
A felvidéki túró sokáig nem volt kapható Magyarországon, a rendszerváltozás után jelent meg újra.
Szlovákul bryndzának hívják, amely szó a román megfelelő, a brânză nevéből ered. A román-szlovák kapcsolat furcsának tűnhet, de ezúttal nem a kisantant keze van a dologban: a Felvidék területén a juhtenyésztést, beleértve a juhtej feldolgozását a Déli-Kárpátokból a középkorban betelepült vlach (szlovákul Valach) népesség honosította meg; tehát a szlovák pásztorok ősei a mai Romániából származnak. Ezt egyébként a szlovákok is így tudják; a vlachokra számos személy- vagy településnév utal, de az egyik leggyakoribb juhfajnak is „valaska” a neve.A túró, amely nem túró